Szerző
Vers

A verset eddig 1245 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Freyja

A történelem fájó sorai

Bús Kárpátok téli ormán
Sír egy hatalmas madár,
Elveszett népért folynak könnyei,
Elhulltak dicső népei.
Szárnyát megrázva lenéz a tájra,
Mi ezernyi sír hősi hazája.

Zeng egy hang, mely Árpádtól szól,
"hova tűntek a magyarok hazámból?
Ez az én országom, legyen szabad,
Jegyezzétek hát meg minden szavam:
Hitvány férgek, kik népemnek ártotok,
Itt tovább már nem maradhattok!"

Nyílik egy sír s kilép István,
"vezérem, a szabadságot visszaadnám,
De nem tehetem, mert holt vagyok,
S elhulltak a hős magyarok,
Hiába lettem alapköve az országnak,
Már minden igaz ember elfáradt..."

Újra nyílik egy koporsó, Béla lép ki,
"eltűnt innen már minden hazafi,
Én újraépítettem az országot,
Elhoztam mindenkinek a szabadságot!
Vad tatárok dúlták fel e földet,
De én újra várrá tettem a követ!"

Rákóczi hangja átszeli a pusztát,
"én visszahoznék mindent, ha hagynák,
Harcoltam már erős labancok ellen,
Vagyonomat vissza sosem kértem,
Mégis otthonommá más ország vált,
De mindig szerettem a hazát!"

Ropog a sírkő, Kossuth keze kinyúl,
"én megvívtam, mi az én háborúm!
Oldalamon a legnagyobb magyarok,
Dicső s fényes forradalmárok
Harcoltak s lőttek az országért,
Minket is sok bántás ért!"

Ötvenhat hősi halottja szól közbe,
"minden asszony férjét már eltemette.
Kegyetlen oroszok nyomultak hozzánk,
S azt mondták, a szabadságot hozzák!
Ehelyett tankokat s szenvedést,
S nem álltuk ki az utolsó verést..."

Árpád vezér könnyét törli,
"ezért álltam a hazáért ki?
Megérdemlitek-e e dús földet,
S a jelenkori kínos csöndet?
Nincsen itt már hazafi magyar,
Ki szabadságáért küzdeni akar..."

Bús Kárpátok téli ormán
Elpusztult egy dicső madár,
Könnyes szeme fénye kimúlt,
Nem bírta már a kínos bút...
Velünk halt meg Ő, oh Magyar!
S elfújja tetemét majd a vihar...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Freyja(szerző)2008. április 8. 21:11

bocsi jobban helyett többent akartam! :D

Freyja(szerző)2008. április 8. 21:10

köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásokat! :) Írjatok csak minél jobban, ja és a többi müvemet se hanyagoljátok! :)

agnese822008. április 6. 15:57

Nekem is nagyon tetszik a versed! Szomorú, de igaz sorok.

Szoltos2008. április 6. 12:21

Gratulálok a versedhez : ) nekem tetszik

mypace2008. április 4. 08:48

Néha a külső körülmények miatt vesztett e nemzetet, néha tudatlansága miatt, és volt amikor a túlzott lelkesedés vakította el. Nemcsak most gondolhatjuk hiábavalónak hőseink tetteit, javaslom elolvasni Mikszáth életének néhány részletét!

Tomty2008. április 2. 18:16

Ez így igaz :)

Freyja(szerző)2008. április 2. 17:15

Igazán köszönöm mindenkinek a dícséretet. :)
Tomty: Te is jól tudod, hogy e (hazáért való) harcban meghalni lehet, de elfáradni soha! :)

jagosistvan2008. március 28. 22:43

Szép volt Freyja.Gratula.

princess672008. március 24. 15:08

Elgondolkodtató, szép vers! Az első verszak különösen tetszik. Mit is szólnának őseink, ha valóban látnák eme nemzetet ma? És hol tartanánk ha ilyen vezérek kezében lenne kis országunk, akik adtak a honnak és nem elvettek tőle?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom