Mészáros Péter

Rózsaszínű hajnal

Rózsaszínű hajnalomban
Borgőzösen pirkadok.
Lelkem, kérlek, ébredj! mondtam
Ringó révült alakok
Között, mint egy bomba robbanj!
Sugározz, költészetem.
Hajnalomban, részegen.

Mint egy reggel elmosódott
kéjben úszó szemfesték,
Úgy olvad szét, félrecsúszott
Kalapjában Péterkénk.
Még a hajnal adja gúnyos
Ihletét a tollába.
Reggelt vacsorára.

És megnyalva minden ujját,
Örömében felkacag.
Szólítja az égpalettát:
Itt vagyok, te vén paraszt!
Színed okozta a búját
Szívemnek, te hajnal.
Feloldódsz a nappal.

Csapj le rám hát józan Isten!
Szép leány képében törj meg.
Ne maradjon más belőlem
Csal egy folt, mikor megölnek
A nappal boros kannájában.
Elvegyülhetetlenül.
Kielégítetlenül.

Kiloccsant a vágyaimmal
Vörös édes örömöm.
A bús rögök közt lábaimmal
Nagy vigyorrá törölöm.
Megmihálylott szárnyaimmal
Álmaim közt szárnyalok,
Borgőzömben pirkadok.

Ám legbelül boldogít az
Új kezdetnek hajnala.
Katarzisban megbolondít
Lelkem zúzott sejtfala.
Ennyit ér a nap: Bolond hit.
Sugározz hát, költészet!
Nélküled az enyészet.