Szerző
Nagy Horváth Ilona

Nagy Horváth Ilona

Életkor: 44 év
Népszerűség: 50 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1429 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (25)

Nagy Horváth Ilona

Memento mori

Megszédültem a lépcsőházi
kapcsolóhoz nyúlva.

alszom

Mindjárt felébredek,
jobbra fordulva látlak
majd,
átölelhetlek,
és felidézhetem
magunk onnan,
hogy először összenéztünk,
ahogyan
először fürdettük
együtt a gyerekeket...
Hátadhoz bújok
majd, és végiggondolom,
milyen szörnyűt álmodtam.

nem voltál

A gyerekek aludtak,
éjszaka volt,
és én egy idegen lépcsőházban
jártam
le-fel,
kipakoltam az autót,
holnap jön
érte a
végrehajtó.

új életet kezdtél

Én meg álltam a félbemaradt
régivel.

...felcipeltem a lexikonsorozatot,
a fiunk minden zugban
megbúvó kisautóit,
a lányok hajpántját,
napszemüvegét,

és nagyon-nagyon szorítottam
felfelé menet
a nagyanyámtól örökölt
értetlen kézzel fakeretbe
eszkábált háború előtti
fényképeket.

Eltűnt rokonok
katonafotói,
apám kiskorában,
s a mamáék

esküvő díszben.

Két hét különbséggel
haltak meg,
idén augusztusban volt
tizennégy éve,
ezerkilencszázkilencvenhat,
ezerkilencszázkilencvennyolc,
kétezerhat,
és most kétezertízzel egyedül
vagyok.

...egy mellény hidegebb időkre
és az anyám által
összelopott vastag paplanok.

Felhordtam mindent,
és hirtelen
albérletszaga lett a háznak.
Az utolsó fordulóval
aztán ellepett
a gyerekkoromból
ismert érzés,
hamarosan menni kell
innen is.

Ma már tudom,
akkor sem szerettelek,
hisz nem szerettél te sem,
tizenhét év
- mindig egyedül
a konyhában,
gyászban
és csillaglesen,
nappal bolyongtam kezed után
kutatva a semmit.
És vágytam annyi mindenre még,
utánad,
igazabb magamra.

Csendben gyűlt a zsebkendő
a párna alatt.

A testvérem azt mondta,
ha már ordítani tudnék,
járjam körül az alvó
gyerekeket,
megnyugszom.
Jártam,
jártam
és jártam.
Ha nem látom
őket,
ma sem tudom,
merre megyek.
Homályos utak,
vándor nappalok.

...szerelemmel összekaristolt
padok a játszótéren
ülök idegenül.

Megzsaroltál a fiammal.
És nem az a baj,
hogy nekem fájt
a gondolat,
képes vagy rá,
hanem ő,
ahogy ült a bérelt ágy szélén
reszketve,
hogy elveszik tőlem.
Hát bólintottam,
hol az a papír,
nem kell a pénzed.

nyúlok a kapcsoló felé

Világos lesz,

és látom újra,
ahogy rezzenéstelen arccal nézed:
bőgök megint
színtelen hangon mondod:
sajnállak.

pedig gyűlölted
a legkisebb tárgyam is

akkor előkerült
valami kegyetlen varázslat,
és visszafelé gombolyítva
felszámolta
együttnapjaink,
nem találtam a kezed többé
egyik napon sem,
eltűntél mellőlem,
egyedül álltam az anyakönyvvezető
előtt sárnehéz fehér ruhában,
küzdöttem az ájulás ellen,
hányingerem volt,
odabenn épp osztódott a jövőm
millió érthetetlen parányra.

Visszavonódott
és indokolatlanná lett
minden ráncom,
hibám,
hisz valami hibernációs
ólom álom volt,
tizennyolc vagyok
megint
csikorogva működő,

meg-meglóduló
szívvel.

villanyt kapcsolok

Valaki a konyhámban főz
- én terveztem a bútort -
miatta most itt villanyt kapcsolok,
új élet kellett,
de nem mondtad,
csak azt,
hogy nem versenyzel árnnyal,
hogy térjek magamhoz,
hogy rossz vagyok.
Akkor én őszinte voltam,
lehúztam a gyűrűket
és mentem,
összemarkoltam az árnyam:
enyém.

valaki a kapcsoló után matat

úristen,

csak nem én
állok

ebben az idegen
házban

kéz matat a koszos falon

oda
igen, már odaadom
a semmim is,
vidd
jézusom,
ki ez...

csosszan a lépcső, falnak ütődik
a fa keret

Küzdj
az istenért,
mondom magamnak,
két emelet,
ennyi az egész.

holnap világos lesz megint

gyalog megyek

valaki főz

memento mori
vége van
a szívem cipelem,
gyűlöllek
és gyűlölöm
magam.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2017. november 12. 03:22

Törölt hozzászólás.

NHI(szerző)2015. december 15. 10:06

@MikusBea: Köszönöm szépen.

MikusBea2015. december 4. 22:14

Könnyezek. Gratulálok.

NHI(szerző)2013. november 3. 19:01

@zotya68: Örülök, hogy erre jártál, Zotya. :) Köszönöm szépen az olvasást. :)

zotya682013. november 3. 15:56

hát...véletlen találtam ide, de ezért megérte...
ismerős érzések...de ebből is fel lehet állni, mint látjuk :)

NHI(szerző)2013. október 22. 23:23

@1970: Nagyon köszönöm, hogy olvastál. :)

19702013. október 22. 21:59

Nem tudok megszólalni...de bármi szó kevés lenne ezek után...
inkább csak annyit hagynék, olvastalak...

NHI(szerző)2013. október 22. 21:46

@1968: Ez már történelem. Köszönöm, hogy olvastál. :)

Törölt tag2013. október 22. 20:11

Törölt hozzászólás.

NHI(szerző)2011. július 12. 21:12

:)

skary2011. július 10. 19:06

:)

NHI(szerző)2010. december 15. 22:03

Azt hiszem, kedves Ági, a zúzósabb dolgokat (legyen az szerelem, öröm, halál, bánat) nem kiírja, hanem magába írja az ember.
Köszönöm a remeket, és köszönöm, hogy olvastál.
Üdv: Ilcsi

1958.11.252010. december 11. 20:54

Ilona, ebben a versben minden emberi érzés benne volt.
Remek!
Gondolom jó volt kiírni magadból.
Engem nagyon megérintett.
Üdvözöllek!
Ági

NHI(szerző)2010. november 30. 22:34

Köszi.

karolyfi2010. november 30. 00:49

Csúcs.

NHI(szerző)2010. november 23. 20:38

Köszönöm szépen, kedves ''Bander''.

Törölt tag2010. november 23. 10:32

Törölt hozzászólás.

NHI(szerző)2010. november 8. 23:25

Köszönöm, hogy visszanéztél megint, kedves Marie.

Marie_Marel2010. november 8. 12:21

Újra meg újra elzarándoklok ide fejt hajtani.

NHI(szerző)2010. október 31. 15:13

Köszönöm, kedves Dorcsi. :)

Pavkovics_Dora2010. október 31. 14:54

Fantasztikus...Egy pótolhatatlan élmény volt olvasni. Még visszajövök. Addig is eltettem :)

Dorcsi

NHI(szerző)2010. október 27. 01:59

Köszönöm, kedves Irmaéva. :)

szaboirmaeva2010. október 26. 14:17

Drámai sors nagyszerűen ábrázolva!

NHI(szerző)2010. október 25. 11:30

Sokat gondoltam rátok, sajnálom, hogy nem hallhattam.
Innen is, most is köszönöm, hogy ''vittetek''.

NHI(szerző)2010. október 25. 11:29

Én köszönöm, hogy velem jöttél, kedves Versike.

NHI(szerző)2010. október 25. 11:29

Köszönöm a szívet, kedves Zoli.

NHI(szerző)2010. október 25. 11:28

Köszönöm, kedves MamaPc.

jagosistvan2010. október 23. 21:40

Már megírtam korábban a véleményem, ami maradt ugyanaz. Viszont hozzátenném hogy tegnap óta életre kelt. Kár hogy nem hallhattad.

Ölellek rokonkám. :)))


versike2010. október 23. 17:05

Mintha egy filmet láttam volna magam előtt, vagy ott álltam volna láthatatlanul mögötted. Már a második sortól. Nem tudom, honnan vetted ezt az az erőt... Az átélés élményét kaptam Tőled, köszönöm!

Soultribe2010. október 23. 01:06

jójójó

jános

zoltan.horvath2010. október 22. 18:32

A blog után itt a főfelületen is.
Legalább lehet szívezni.
Én is küldök egyet neked a magam részéről.

Zoli :)

mamaPc2010. október 22. 16:10

Megrendítő vers,megrázó sorok szívet törtem Ilona.

NHI(szerző)2010. október 22. 14:37

Köszönöm, hogy olvastál.

szalaikincses2010. október 22. 14:00

Megrázó sorok...

NHI(szerző)2010. október 22. 11:22

Kedves Pera, Annamari, Ági, Barb (én köszönöm, szorítok neked és magadért), Attila, Amalina, Kicsikinga, H. Ági, Imre, Marie, Janow és DM, mindőtöknek köszönöm szépen.

Pera762010. október 22. 07:21

Lélekvívódás, eszméletlen prózavers...
Gratula: Erika

kapocsi.ancsa2010. október 22. 06:43

Már a blogban írtam, mélyen megérintőek soraid.
Nem is tudom mennyiszer olvastam el.
Legyenek szép napjaid.
Szeretettel: Annamari

kreativ552010. október 21. 20:43

Köszönöm ezt a filmet. Beleivódott a lelkembe. Gratulálok . Ági

szebarb2010. október 21. 20:29

Először megijedtem a versedtől, majd szembenéztünk, végül megszerettem.

Köszönöm a holnapit, ''nagyon-nagyon szorítom''.

purzsasattila2010. október 21. 20:08

Gratulálok, kedves Ilona! Nagy volumenű írás!
Megrendítő, megindító, elgondolkodtató! Számomra inkább próza, mint vers, de remek!
Szívet törtem érte!

amalina2010. október 21. 19:14

Nem szeretem a hosszú verseket, végig se tudom őket többnyire olvasni, de ez kivétel. Egy cseppet sem unalmas. Gratulálok!

ambrus.magdolna2010. október 21. 18:32

Már olvastam ezt a gyönyörű versed,de még néhányszor elolvasom, mert annyira hozzám illő vers,hogy szívesen elmondanám , vagy felolvasnám:)
Gratulálok versedhez!
Szeretettel és szívvel:))

Kicsikinga2010. október 21. 18:31

Te Jó Ég!!
Olvastam,és láttam, minden kockáját annak a filmnek, amit megköszönöm, hogy ''megnézhettem''! Fantasztikus volt! Őszintén írom, és hagyom itt a szívemet, minden betűért, mert annyira megsajnáltalak, hogy könnybe lábadt a szemem.

''odabenn épp osztódott a jövőm ''
Csak úgy kiemeltem ezt a sort, mert nagyon megfogott!
Hősként tisztellek sorsod miatt!

hamoriagi2010. október 21. 14:19

Nagyszabású és remek vers, gratulálok! Ági

1943sedimre.2010. október 21. 13:50

Az biztos, hogy még elolvasom. Addig is török; kedves Ilona :Séd Imre

Marie_Marel2010. október 21. 10:29

Döbbenetes...
Az a szörnyű, hogy számtalanszor megesett/megesik, mert ez egy ilyen világ.
Darabokra törnek benne életek. Mégha ''csak'' mi döntöttünk rosszul, akkor is...
És ott állunk az értelmetlenné vált múltunkkal...

''Visszavonódott
és indokolatlanná lett
minden ráncom,
hibám, ''

''mentem,
összemarkoltam az árnyam:
enyém. ''

És idegenné válik a saját életünk... Csak a rémült gyerekek szeme, az mutat utat.

Annyi mindent mondtál el nekünk.
Köszönöm!

janow2010. október 21. 10:13

A tragikus alaptéma mögött rengeteg rejtett értékre rávilágít, melyeknek nem volna szabad rejtőzniük. Pl. a családi fotók ürügyén.

''odabenn épp osztódott a jövőm'' Ez a rész volt rám a legnagyobb hatással. Mi minden fér ebbe a sorba!

Én is gratulálok. Örülök, hogy eltehetem kedvencbe.

Törölt tag2010. október 21. 09:51

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom