Szerző
Vers

A verset eddig 861 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. október 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Kis-Takács Erzsébet

Vörös föld...

Vörös a föld, a ház, a bútor, vörös a magtár,
Vörös az elhullott méhekkel teli, tört kaptár.
Vörös lett a csirke, kutya, nyúl, na meg a járda,
Hát, nem ez a vörös föld volt az itt lakók álma.

Vörös a róka, vörös a béka, döglött a hal,
Vörös házban, vörös macska, vörös egeret fal.
A vörös szúnyog, nagy bőszen szívja a vörös vért,
Vörös lett most minden, azért, mert nem volt semmi vért.

A gát szakadt és öntött embert, gépet és utat,
Bizony e tájékon most minden vöröset mutat.
Hirtelen jött, váratlan, és nagyon sokat ártott,
Ilyet még eleddig igen kevés ember látott.

Életet úgy éltek, mint mások, ettek, dolgoztak,
Vagy a szívükben örömöt, bánatot hordoztak.
Jött az ár, vörös földi tenger, borított mindent,
Utat, kertet, szép házat, öreg fát, pénzt és kincset.

Nahát ezt látni, élni, a sok szenvedést nézni,
Aztán a jó Istent hozzá szőtt imában kérni.
Arra, hogy a holnapi nap még legyen az övék,
Bizony az álmokat és terveket gyorsan szövék.

Van, aki boldog volt még aznap, de biz utószor,
Vörös napra sokáig emlékszik az utókor.
Kérdezik, igazán és tényleg mi történhetett,
Mindenhol beszélnek, mesélnek, sok történetet.

Kárognak a hollók, majdan vörös havat hoznak,
De mások pénzei biz még, vígan kamatoznak.
Ha érjük a jövőt, tán itt vörös búza terem,
Meglátszik ez a rút szín a csöpp kis búzaszemen.

De az még messzebb, odébb van, most kell élni mában,
Bizony az a fő-fő kérdés, hol épül a házam?
Itt a méreg vörös földjén, vagy idegen tájon,
Kérem, hogy az álomszőttes valósággá váljon.

Minden vörös földi ember boldog legyen egyszer,
Azt kívánom, otthon legyen, ne szomorú kegyhely,
Zöld legyen a határ, szóljon majd a dalos madár,
Soha ne öntse el ezt a földet, se mást, az ár!

Isten, adj erőt ennek a vörös földi népnek,
Hallgasd meg imájuk, amit Tőled bőszen kérnek.
Ne borítsa iszaptenger többé ezen tájat,
Hadd építsenek fel újra, épen minden házat.

Ne kelljen már soha többé napszámra rettegni,
Hadd tudják éltük, otthonuk, békében rendezni.
De azt nagyon érezzük, hogy baj minket is érhet,
Ezért, erőt, békét - fentről - minden ember kérhet!

2010. október 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kistaker(szerző)2010. november 20. 18:29

Szia kedves Gabi! Örülök, hogy nálam jártál, szeretettel láttalak, üdvözlettel, Erzsébet

Gabibandi12010. november 20. 11:35

Kedves Erzsébet!

Valósághű képet festettél, s szívemből kívánom,
''hogy az álomszőttes valósággá váljon.''

Gabi :)

kistaker(szerző)2010. november 11. 20:14

Szia kedves Zsuzsa, köszönöm, hogy itt jártál, örültem neked, Erzsébet

10082010. november 11. 15:36

Kedves Erzsébet!
Ezt nagyon szépen megírtad, és a végén a fohász is nagyon jól illeszkedett!
Szeretettel gratulálok!
Zsuzsa

kistaker(szerző)2010. november 2. 20:28

Szia kedves Margó! Köszönöm hogy olvastál, remélem már kezd rendeződni a helyzet ott a vörös földön! Erzsébet

manco2010. október 31. 06:10

Erzsikém!
A vers nagyon szép, a fájdalom, a kilátástalanság, a félelem kirajzolódik belőle.
Mi lesz velük, ez a kérdés? Itt a tél. A gyermekek, áznak, fáznak, milyen emlékkel élnek tovább. Mit mesélnek majd a gyermekeiknek?
És hány katasztrófa van még készűlőben ???????
Margó

kistaker(szerző)2010. október 30. 18:51

Sziasztok, köszönöm látogatásotokat, kedves Attila, Albert, Évike, Fruzsina, Margó, Erika és Kicsikinga! Azt látom, hogy azért nem közömbösek az emberek és azért ez már jó, de bárcsak soha ne született volna meg ez a vers! Szeretettel Erzsébet

ha2010. október 22. 10:00

Hihetetlen számomra, hogy országunkban ilyen is megtörténhetett! Szörnyű volt azt látni, hogy az embereknek életük munkáját kellet a hátuk mögött hagyni. Viszont jó volt azt látni, hogy megint mások milyen sokat segítettek. Furcsa, hogy az emberek saját bajuktól vezérelve közönyösnek látszódva rohannak a világunkban, de mikor valami katasztrófa történik, hirtelen összefognak néhányan egy közös cél érdekéért. Egyre tisztábban látom, hogy jók az emberek, viszont talán a félelemtől vezérelve ezt még sokan nem merik felvállalni.
Versedhez gratulálok!

alberth2010. október 20. 00:38

Kedves Erzsébet, megrázó történet amit versbe foglaltál és nem is lehetne aktuálisabb. Tudod, én úgy gondolom, hogy a felelős, hanyag és haszonleső felelősöknek kellene hogy a képük vörös legyen, de mint a láng!
Gratulálok versedhez, remélem a benne lévő jókívánságokat a Jó Isten meghallgatja!
Szeretettel: Alberth

amalina2010. október 19. 20:24

Kedves Erzsike!
Jól nyúltál ehhez a témához, figyelemfelkeltésnek is jó. Viszem az emlékeim közé.
Sch. Éva

zsomcike2010. október 19. 06:12

Kedves Erzsébet, megrázóan írtad le a borzalmat. Melléd térdepeltem egy imára.
Szeretettel olvastalak, és persze vittem. Fruzsi

fema19952010. október 19. 06:03

Veled és velük imádkozom.
Grt:margo

BakosErika2010. október 18. 20:56

Kedves Erzsébet!
Remélem meghallgatja imáinkat.
Borzalom ami ott van. Szeretettel viszem a versed. Ölel Erika

Kicsikinga2010. október 18. 20:53

Megteszem, és kérek, ahogy én tudok!
Rettenetes tragédia, amit még nézni is szörnyű, de megélni, és túlélni embert próbáló!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom