Szerző

Penyák Emese

Életkor: 26 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 539 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. szeptember 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Penyák Emese

Ez egy...

Ez egy vallomás, mit könnyeimmel írok,
Mióta nem vagy itt minden este sírok.
Ez egy kicsi vers mi összefogja életem,
S míg megírom rájövök, hogy létezem.
Ez egy darabka, mit neked adok magamból,
Csak grafitból és papírból, nem aranyból.
Ez egy szerelem, író és tolla között,
Ők szemet hunynak egymás hibái fölött.
Ez egy búcsúszó, hisz nincs többé értelme,
Többé nem öntöm érzelmeim rímekbe.
Ez csak egy altató, egy költő temetése,
Többé nem látja szükségét, hogy életét elmesélje.
Ez csupán minden, mi szívemet égette,
Az írás örömét muszáj volt még érezze.
Ez csupán egy semmiség, neked csak ennyit ért,
Odaadtam szívem lelkem, a nagy semmiért...

Ez a vers hirtelen felindulás volt, NEM EZ AZ UTOLSÓ VERSEM. De viszont nagyon tetszik, és nagyon őszinte, ezért rakom fel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom