Szerző
Vers

A verset eddig 431 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Palkó Boglárka

Cím nélkül

Megszülettem és eltemettek,
felnőttem és elfeledtek.

Mindennek a fordítottja...

Íme, itt van életem romja...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Papirkarc(szerző)2010. szeptember 29. 17:27

Köszönöm!

santhi2010. szeptember 28. 20:22

Köszönöm, hogy válaszoltál.
Azért is írtam, hogy direkt volt?- második verzióként, mert éreztem, hogy nem véletlen, csak nem tudtam eldönteni.
Az én verziómat ezért írtam le, és jó, hogy elmagyaráztad.
Ilyenkor érti meg igazán az ember, hogy sokszor egy pár sor, milyen mély érzéseket rejt.
Ha nem írtam volna, nagyon tetszett.
A te versed az igazi.
Santhi

Papirkarc(szerző)2010. szeptember 28. 15:11

Jaj igen, és az ''életem romja...'' kifejezést pedig magára az életemre értettem átszőve amaz ''kusza'' érzéssel; illetve iróniában is gazdag, és arra a meglátásra is irányul, hogy valamit kezdenem kellene ezekkel a romokkal, ha már ezek birtoklása jelenti az én osztályrészemet... Hiszen a romokból építkezni lehet, a romokból áll össze az egész...

Papirkarc(szerző)2010. szeptember 28. 14:59

Szándékos volt a felcserélés...Ez valamiféle érzés; vagyis annak éreztem, amikor írtam e pár sort.
Az én verzióm ilyesmi:
tudod, van ahol megsiratják az újszülöttet, mert úgy gondolják, hogy az élet a legrosszabb, ami vele történhet, temetéskor pedig ''örömtáncot lejtenek'', mert a halál hozza el a megnyugvást, az örömet, számukra a halál maga az élet, az az élet, amelyik nincs tele szenvedéssel. Erre gondoltam a fordítottságot illetően; aztán pedig a hiábavalóság érzésére építettem.
Úgy éreztem, hogy születésemtől kezdve nem várnak el tőlem semmit, hogy csak úgy lógok a levegőben, hogy már el is vagyok temetve, aztán pedig, ahogy teltek az évek, ''valahogy'' felnőttem, már nem éreztem annyira eltemettetnek magam, mert valamit csak csinálok én is itt, de elfelejtve éreztem magam...
Nem tudom, hogy érthetően írtam-e le, kicsit ''kusza'' vagyok magam számára is...
Nem sértő a verziód, köszönöm!

santhi2010. szeptember 27. 01:36

Megszülettem és elfeledtek,
felnőttem és eltemettek.
Mindennek a fordítottja!
Íme itt egy élet romja!

Néha az ember tudatosan , néha gondolkodás nélkül leírja amit érez.
Gondolom sokan vagyunk így ezzel és akkor egy kicsit felcseréljük az időbeni történéseket.
Vagy direkt volt?

Az én verzióm a Te költeményedre, remélem nem sértő!
Csak kiakartam próbálni.
Kérlek írd meg a véleményedet.
Köszönöm, Santhi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom