Szerző
Bartal Edit Melinda

Bartal Edit Melinda

Életkor: 34 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2263 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. március 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Bartal Edit Melinda

Unokatestvérem (Tibor) emlékére

Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.

Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.

De mért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél,
Nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.
Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok,
S a régi szép emlékekre gondolok.

Sok öröm kimaradt az életedből s nem lelted,
De nem ártottál soha senkinek, tiszta volt a szíved s lelked.
Nem érdemelted, hogy elmenj,
Épp úgy azt sem, hogy míg élsz szenvedj.

Vigyázzon rád a Jóisten szívből kérem,
Vigyázzon rád, nyugodj békében.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom