Naplemente
a várost elhagyom
a tükörben összeszűkül az út
egymásra dőlnek a házak
teljesen magadra hagylak
abban a végképp csendben
ami érthetetlen torlódik mögém
előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság
elsoványodsz elfogysz
a horizont metsző élei közt
csak maradékaid maradnak;
dobálnak-tépnek-összeraknak
bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magból
félhomályba érek
fényszórót kapcsolok
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
anitaversek2018. január 14. 16:19
Megragadt engem ez a vers és el nem enged. Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Anita
vadrozsa2014. július 19. 04:33
A vers elérkezett hozzám, a hangulat magával ragadt.
Örülök, hogy itt jártam.
Üdvözlettel: Marika
gosivali2013. november 4. 18:19
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente) - még ha zárójelben is - ez rendkívüli sor... - különleges kép...
Szeretettel:
Vali
Törölt tag2013. augusztus 3. 06:11
Törölt hozzászólás.
santhi2013. június 25. 19:08
Nem csak elképzeltem, láttam, éreztem, ez ilyen.
giziszalay2011. december 3. 15:07
Nagyszerű vers gratulálok.
Gizi
jocker2011. október 28. 16:56
Mesteri lett!
Vivát!
Üdv: jocker/Kiber/Feri
cseg762011. augusztus 22. 21:13
Nagyon szép!!
Gratulálok!
tersirobika2011. július 7. 12:19
Nagyon jó,egyszerű de mégis mesteri...szerintem
irenfi2011. május 16. 09:51
Kedves János!
''Egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente''
Nagyon szép gondolat :))
Gratulálok versedhez Irén
Holdontul2011. április 2. 20:06
A tükrös kép nagyon megfogott, távolodsz, és egyszerre pillantasz előre, és vissza. A tükörben valahogy minden másnak tűnik már.
wannamari2011. március 12. 14:06
Ez egy remek vers!
Gratulálok!
Annamari
Törölt tag2011. január 3. 18:15
Törölt hozzászólás.
toll2010. november 24. 03:57
Ez nagyon ott van.
''előttem a nélküled
tágas terei bomlanak
kinyílik valami roppant árvaság ''
A vége is, igen jó.
Hevocka2010. november 14. 13:30
''bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magból''
Valahogy így van, csak részek... részecskék vagyunk.
Tetszik.
Üdv é
kreativ552010. szeptember 16. 21:19
Szívecskével viszem!!! Ági
19542010. augusztus 28. 20:07
''kinyílik valami roppant árvaság'',nagyon szép,elviszem de hagyok érte egy tört szívet. Szeretettel Piroska
nikki2010. augusztus 28. 15:00
annyira szeretem a verseidet
gota2010. augusztus 27. 10:22
Megdöbbentettél. Ölel
és viszi
Ágota
Ross2010. augusztus 27. 09:46
Ez a verselési forma nem a kedvencem, de vannak meggyőző kivételek - el kell ismernem, ez a szöveg bizony az. Jó arányú keveréke a külső világban megfigyelhető eseményeknek és a szubjektumban azokat tükröző reakcióknak. Az előbbiek lehetnének akár egy film forgatókönyvének sorai, az utóbbiakat pedig nyilván rendezői utasítások alapján a filmszínész arca fejezné ki. Fejet hajtva gratulálok.
Törölt tag2010. augusztus 27. 09:18
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. augusztus 26. 09:50
Törölt hozzászólás.
szalaikincses2010. augusztus 25. 14:51
(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)
-remek kép!
Voices2010. augusztus 23. 10:01
Van amikor nem kell írni kommenteket. Elég, ha hátra dőlünk és hagyjuk, hogy a versek szóljanak hozzánk!
Bizony nagyon-nagyon kedvelem! ( És most nem a versről van szó! ;)
janow2010. augusztus 22. 16:18
Igazán egyedi hangulatot áraszt.
''csak az egész tilt ki magból ...'' Fölöttébb elgondolkodtató.
EgyedAgnes2010. augusztus 22. 15:41
gyönyörű...
Mahr_Gabor2010. augusztus 16. 04:27
Nagyon tetszett!
zentaieta2010. augusztus 14. 17:13
Nagyon szép vers, nem akar erőltetetten különleges lenni, és mégis az.
Gratulálok Eta
10082010. augusztus 13. 08:13
Gyönyörű, és fantasztikusak
a képek! Vittem, és hagytam
egy szívet...
Üdv, Zsuzsa
KL2010. augusztus 12. 20:11
Csodálatos sorok! Gratulálok!
Maryam2010. augusztus 11. 17:03
Kedves János, remélem nem bánod, ha elviszem a versedet, látom szabadon utánközölhető.
Maryam2010. augusztus 10. 21:50
Roppant szuggesztívek a képeid, súlyosak a szavaid, hallani ahogy koppannak. Jól variálsz a térrel, ahogy egyre szűkül és homályosodik. Tapintani lehet az elmúlást, a ki nem mondott szavak párhuzamát is hallani. Játszol az olvasó érzéseivel... kiabál a magány, de az utolsó mondatod megcsillantja a reményt: ''fényszórót kapcsolok''. Nekem nagyon bejött. :)
rapista2010. augusztus 10. 21:11
sokkal többet mond el, több síkja van - mint egyszerűen egy kihűlt szerelem!
szebarb2010. augusztus 10. 10:00
János, ahogy olvastam ezt a versed feladta a leckét a központozás-nélküliség.:-)
De öröm ilyen jó verseket olvasni.
Ölelés.
Törölt tag2010. augusztus 9. 09:15
Törölt hozzászólás.
Leber_Mariann2010. augusztus 7. 11:22
szédületes
furjanos(szerző)2010. augusztus 5. 21:04
aha:-)))
Törölt tag2010. augusztus 4. 23:25
Törölt hozzászólás.
furjanos(szerző)2010. augusztus 4. 20:38
köszönöm barátom...
janow2010. augusztus 4. 18:59
Megismertelek név nélkül is:-) Kb. 1% kételyem volt, hogy a tiéd -e. Nagy érték a sílus!
Gratula neked is!:-)
Gazdag, célirányos versszöveg, mely úgy irányítja az olvasót, hogy észre sem veszi.
fender2010. augusztus 4. 13:19
''magból'' vagy ''magából''?
jagosistvan2010. augusztus 4. 06:39
Gratulálok Janó! De ugye nem baj ha azt mondom, nem lepődtem meg hogy versed ott van az elitben. Végül is ami jó az jó. :)))
Attila_the_hun2010. augusztus 3. 22:29
Kedves János, ez egy szokatlan vers tőled. Még olvasom.
Justice2010. augusztus 3. 20:27
Realisztikus szóképeid, a szomorú valóság hunyó sugarán...
''...kinyílik valami roppant árvaság...'' Gratulálok szép soraidhoz. János
ambrus.magdolna2010. augusztus 3. 19:26
''(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente)''
De gyönyörű verset olvashattam ismét tőled!
Szomorúan szép:(
Gratulálok ,szívvel!!!
Szeretettel:Mahónia
Törölt tag2010. augusztus 3. 19:13
Törölt hozzászólás.
dreaming582010. augusztus 3. 18:58
''bármi-forma lehetsz
csak az egész tilt ki magból''
Gyönyörű fájás...
(nem hiányzik itt egy ''á''?)
P.Clou2010. augusztus 3. 18:37
Kedves János,fájdalmad majd beleveszik a naplamentébe,mikor a boldogságodba ébred a hajnal.Gratulálok.Zsolt.
furjanos(szerző)2010. augusztus 3. 18:11
köszönöm szépen mindenkinek...
19702010. augusztus 3. 17:50
Gyönyörű vers!Gratulálok Janó!
kreativ552010. augusztus 3. 17:44
Nagyon szép képek, mély fájdalom.Gratulálok János, és viszem! Ági
cedrus492010. augusztus 3. 15:52
Gratulalok!
rildi2010. augusztus 3. 12:30
Fájdalmasan szép a vers, min a jégkristályba zárt magány. Gyönyörű ez a szenvedés!
Szeretettel:Ildi
Schmidt_Aladar2010. augusztus 3. 12:29
Kedves Druszám!Rendkívüli szemléletes megjelenítések, a napraforgón bolyongó naplemente különösen tetszett! Gratulálok: János
Kicsikinga2010. augusztus 3. 11:04
Látom, ahogy a visszapillantó tükörben ''fogy, és szűkül az elhagyott ''nem csak a város'', és a ''nélkülükbe'' , az árvaságba érkezésed! Gyönyörű volt! Köszönöm szépen! Meghatódtam nagyon...
zsomcike2010. augusztus 3. 10:52
Kedves Janó, mikor a hiány fizikai fájdalma nyitja meg a teret. Gratulálok, elvittem. Fruzsi
furjanos(szerző)2010. augusztus 3. 10:36
köszönöm:-)
Vitez2010. augusztus 3. 10:33
Nagyon tetszik ;) szivecske =)
Marie_Marel2010. augusztus 3. 10:13
''előttem a nélküled
tágas terei bomlanak''
''(egyetlen napraforgó virágán
bolyong a naplemente) ''
Csodás képek. Gratulálok, Janó! :-))
furjanos(szerző)2010. augusztus 3. 10:11
igazán köszönöm mindenkinek...
Törölt tag2010. augusztus 3. 10:01
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. augusztus 3. 09:57
Törölt hozzászólás.
kormanyossanyi2010. augusztus 3. 09:56
Gratulálok Janó!
mezeimarianna2010. augusztus 3. 09:12
Nagyon szépen írtad le...Gratulálok!!!