Szerző
Purzsás Attila

Purzsás Attila

Életkor: 57 év
Népszerűség: 138 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1362 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. augusztus 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (15)

Purzsás Attila

Anyu, miért?

Anyu, miért vannak a bárányfelhők fent az égen,
miért nem inkább itt sétálgatnak lent a réten?

És miért kopogtat a fán annyit a harkály,
a sok - sok kopogástól a feje még nem fáj?

Anyu, miért sziszeg állandóan a kígyó,
folyton kidugdossa a nyelvét, neki ez így jó?

És miért megy le az égről este a napocska,
elfáradt a sok munkában, és már ő is aludna?

Anyu, miért nem vagy itt velem, most kitől kérdezzek,
miért költöztél fel az égbe, nem volt itt jó neked?

És miért kell sírnom állandóan, ha rád gondolok,
ha kérdezik hol az anyukám, én most mit mondhatok?

Anyu, miért hiányzol ennyire, miért mentél el,
már soha többet nem lesz anyukám, ki engem megölel?

2010. július

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


purzsasattila(szerző)2010. november 24. 14:01

Köszönöm, hogy olvastad, kedves Gabriella!

gabriella422010. november 22. 15:41

Nagyon szomorúan szép, gratulálok!!

purzsasattila(szerző)2010. október 28. 21:45

Köszi, kedves Erika!

Pera762010. október 27. 20:10

Megértem... Nagyon is...

purzsasattila(szerző)2010. október 27. 08:56

Erika, köszönöm látogatásodat!
Ezek bizony nagyon megrázó dolgok. Egy gyermek ráadásul még nehezen tudja feldolgozni, sokszor nem is érti a történteket. Sajnos ezt személyesen is megtapasztalhattam a családban, a baráti körben.
Muszáj volt leírnom...

Pera762010. október 26. 09:33

Teljesen azonosulok a kisgyerekkel, aki kérdezne, de választ nem kap már...

purzsasattila(szerző)2010. október 21. 19:58

Jobb lett volna vidámabb témáról írni, de sajnos az élet sokszor kegyetlen...
Köszönöm látogatásodat, kedves Irén!

haaszi2010. október 21. 17:10

Jaj, ne. Egy gyerek bánata szívszorító. És még hozzá az anya halála... jót tekertél a lelkünkön, kedves Attila!

haaszi2010. október 21. 17:10

Jaj, ne. Egy gyerek bánata szívszorító. És még hozzá az anya halála... jót tekertél a lelkünkön, kedves Attila!

purzsasattila(szerző)2010. szeptember 15. 20:00

Örömmel láttalak itt is, kedves Piroska! Teljesen elkényeztetsz, köszönöm, hogy ezt is olvastad! :))

19542010. szeptember 15. 19:52

Szívszorítóan szép ez a vers,és szívtörően. Piroska

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 22. 15:34

Köszönöm, László!

Zebike2010. augusztus 16. 04:48

Remek verset írtál, gratulálok.

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 8. 09:48

Köszönöm István! Örülök, hogy értesz! Sajnos ez egy iszonyúan fájdalmas, nehezen feldolgozható dolog, főleg gyermekek számára!
Örültem neked, üdv.
Attila

Vallejo2010. augusztus 8. 06:32

Attilám!
Tudtam mi okán írtad! Értettem a szándékod, nézd el nekem, hogy rövid leszek.
Csak annyit, hogy a vers hiteles, a szülőt elvesztő gyerekben sorjázó gondolatok, kérdések így fogalmazódnak meg.
Tisztán, tárgyilagosan!
Abból a szemszögből írva lett remek!
Baráti üdvözlettel: Vallejo aki ért Téged!!!!!!! és visz!!!!

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 7. 09:30

Köszönöm szépen, örültem neked kedves, Marianna!

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 7. 09:29

Kedves Fruzsi, kedves István, köszönöm, hogy jöttetek!

mezeimarianna2010. augusztus 7. 04:56

Visszhangoztak szavaid bennem..:((Gratulálok!!!

rapista2010. augusztus 7. 01:25

szépen emlékszel a gyerekkorodra - mely tart még, ezért kettős a veszteség!

zsomcike2010. augusztus 6. 22:39

Attila Kedves, már nem lehetünk többet gyermekek, ha nincs anyu. Megkönnyeztem a versed. Szeretettel törtem a szívecskét. Fruzsi

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 21:00

Én köszönöm, hogy itt jártál, kedves tenger!

Törölt tag2010. augusztus 6. 20:59

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. augusztus 6. 20:56

Törölt hozzászólás.

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 20:15

Köszönöm, kedves Enikő!

siskaeniko2010. augusztus 6. 19:55

Kedves Attila, már játam itt nálad. Akkor is összeszorult a szívem, és most is. Könnyezem. Annyira szépen megírtad, hogy minden érzés átjött a sorokból. Helyette, neki, gyönyörűen írtad meg. Szívet török. Szeretettel: Enikő

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 19:01

Kedves János barátom! Szeretettel láttalak!
Jól látod, mert valahol még mindig gyermeknek érzem magam, édesanyámnak meg mindig is a piciny gyermeke maradok! De azt hiszem ez így van jól! Nagyon szeretem! :)
És bizony az a legnehezebb dolog, hogy a történteket megértessük a gyerekekkel. :(

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 18:54

Kedves Erika, köszönöm szépen szép szavaidat!
Nehéz az ilyen katasztrófákat feldolgozni, főleg, ha kicsik a gyerekek, de már nem annyira kicsik, hogy ne értsék meg a helyzetet. :(

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 18:51

Zsuzsanna, drága, nagyon örültem jöttödnek! Bizony az édesanya a legnagyobb kincs a világon! :)

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 18:44

Kedves Zoltán, köszönöm szépen!

Justice2010. augusztus 6. 16:32

A gyermeki ártatlanság világlik át soraidon és nyomasztólag nehezedik a válaszkényszer az olvasóra, ha nincs aki a gyermeknek feleljen és megölelje. Szeretettel: János

BakosErika2010. augusztus 6. 16:27

Át érzem szavaidat Kedves Attila! Egy anya hiányát nem tudja pótolni semmi, és senki. A szomorúságot talán egyszer letudják majd tenni a gyerekek, de a hiány mindig ott fog élni a szívükben. Szeretettel és szívvel olvastalak.

szzs2010. augusztus 6. 16:21

Kedves Attila!
Ha nem volna veled, nem tudnál ilyen szívet szorítóan, de gyönyörűen írni Róla! Amíg hiányzik, addig él. Szép versedet élmény volt olvasni! Szeretettel: Zsuzsanna

Grigo_Zoltan2010. augusztus 6. 15:46

Kedves Attila !
Szívszaggató a versed, mély érzelmeket ébreszt az emberben.
Gratulálok neked ! Baráti üdv : Zoltán

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 14:20

Köszönöm szépen, Kinga!

Kicsikinga2010. augusztus 6. 14:09

Mélyen beleérző versedet szomorú szívvel olvastam, hiszen gondolom, a nem is olyan régi tragédia ''ihlette'', ami miatt minden azt kívánom, hogy kedves Családod kapjon lelki békét és nyugalmat! Főleg az itt maradt kicsikék!

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 14:06

Kedves Margit, kedves Ági, köszönöm!
De azért valamit el kell mondjak, mert lehet, hogy félreérthető a dolog: Szerencsére az én drága anyukám még él és virul 74 évesen is, remélem ez még sokáig így is lesz!
A verset két fájó esemény hatására írtam. Drága sógornőm 43 évesen itt hagyott minket és két gyermekét, akik ugyan már nem kicsik, félig felnőttek, de még nagyban függtek édesanyjuktól, mert hárman éltek együtt (édesapjuk már jó évtizede külön élt), másrészt egy jó ismerős is fiatalon távozott el, itt hagyva két még kicsi gyermeket. :(
Lehet, hogy ezt megjegyzésbe oda kellett volna írnom, mert így félreérthető, de azért nagyon köszönöm kedves, együtt érző szavaitokat, az ő nevükben is!

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 13:58

Kedves
Marina,
Virág,
Zsanett, köszönöm látogatásotokat!

kreativ552010. augusztus 6. 13:51

Írd ki Attila ezt a szívszorító érzést!!!! Így születnek a vers csodák, így fog élni közöttünk is sokáig ANYUKÁD !
Ági Viszem!

fema19952010. augusztus 6. 13:02

Aki ilyen verset tud írni, annak nagyon jó anyukája lehetett. És biztos vagyok benne, hogy ő sosem fog igazán meghalni, mert örökké a szívedben fog élni. Hiszem, hogy vigyázni fog Rád onnan föntről is.

cedrus492010. augusztus 6. 13:01

Szívbe markolóan szép.
így is, úgy is tört a szívem..

Törölt tag2010. augusztus 6. 12:46

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. augusztus 6. 12:28

Törölt hozzászólás.

purzsasattila(szerző)2010. augusztus 6. 12:09

Kedves Ágota, kedves Anikó, köszönöm, hogy meglátogattatok! Bizony ezek szörnyű dolgok, de erről is kell írni, ki kell írni az embernek magából! :(

nefelejcs2010. augusztus 6. 11:39

Őh kedves Attila!
Beleremegett a szívem, miközben olvastam a versedet. A legszörnyűbb ami történhet egy gyermekkel, ha elveszíti az édesanyját.
Szeretettel: Anikó

gota2010. augusztus 6. 10:31

Tudod, akire ilyen,kedvesen, szépen,'' napi szinten'' emlékeznek, az nem megy el ám!! Ott van Veled és megsimogat a szárnyaival.
Ölel
Ágota

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom