Ti Nők... ráadás
Mélységes tó a szemed.
Benne jelenem, múltam, s jövőm.
Ha arcomhoz ér a kezed,
felrobban vérem, s elfogy erőm.
Hajad mint selymes szél,
simogatva édesen körbeölel
tudom, te vagy a vég
s akárki boldogan földel el.
Szád zsibongó selyme,
forró leheleted, felgyújt, tüzel
te vagy az élet kegyelme,
karodból csak a halál ragadhat el.
Tested lenyomatát
sokáig őrzi illatos párnám,
megdermedt mozdulatod sírját
elsimítani szentségtörés talán.
Emlékezem, s emlék a fájdalom is,
mikor egy születő világ hajnalán
akárha kívántam, vártam is,
összehúzott szemmel néztél rám.
Elmúltam, újjászülettem
ezredszer már talán,
életemben csak ezt kerestem
a szédítő hűs csodalányt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kicsikinga2010. augusztus 2. 17:18
Nagyon szép! Bizony az!
jusziko2010. augusztus 2. 16:22
''Szád zsibongó selyme/...../Te vagy az élet kegyelme'' - csodaszép!
Az előző fülledt volt, ez inkább érzéki.
Tetszett. Vittem :)
gota2010. augusztus 2. 14:13
Na lássuk azt a folytatást!
Aha nem rossz,csak kéretik a többiekkel is közölni,(1-es szemig.számúak.) hogy mostantól aztán ez így működik! Különös tekintettel ''az élet kegyelme'' sorra.
Ágota