Adágium
Alattomban, sietve rohan az idő,
s elvész minden, mi oda nem illő...
Rendszert a rendszertelenségben - miként
Isten a káoszban - ellenszerként,
ahol csendben szuszog az életszerető
nyugalom, s hol a kocsma nem temető.
Itt mostan nem gyászolni, sírni kell,
mert a nap is mindig vígan kel,
meglásd, és elszánt örömmel úgy is
nyugszik - egyszer majd úgyis...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Cothineal(szerző)2011. április 30. 09:49
Igazán köszönöm, Sándor!
Barátsággal, Dávid
l.sandor72011. április 29. 19:10
... Őszintén gratulálok,nagyon szép itt minden.
Baráti üdv,
Sándor
Cothineal(szerző)2010. augusztus 3. 11:00
Köszönöm a hozzászólást.
Szép napot kívánok, kedves Ági!
kreativ552010. augusztus 2. 21:15
Dávid ez is szuper! Gratulálok! Ági
Cothineal(szerző)2010. augusztus 2. 17:50
Köszönöm, köszönöm... igazán nincs miért elképedni, szerintem :)
Nagyon örülök, amiért nem bántad meg - így nem okoztam csalódást.
Csak nyugodtan :))
Szép napot, Dávid
Kicsikinga2010. augusztus 2. 17:39
Elképedek a verseiden! Csodálatos, igényes szóhasználat, mély, tartalmas gondolatok!
szóval nem bántam meg, hogy figyellek, és köszönöm az Élményt! El is vittem a versedet magammal!
Cothineal(szerző)2010. augusztus 2. 13:34
Csupán magamat adom, kedves Vallejo, minden erőmmel kerülőm, hogy lehúzzon a rossz a mélybe - s hallgatok a jó szóra... :)
Köszönöm megtisztelő figyelmedet!
Jut eszembe, Az alkotó megjavult... :))
Tisztel Ifjú Barátod,
Dávid
Vallejo2010. augusztus 2. 13:19
Majd egyszer megértem, hogy ifjú ember hogyan tud ilyen bölcs gondolatokat megfogalmazni, vagy egyáltalán mi készteti ilyen téma megfogalmazására.
Addig mást nem tehetek, mint figyelőre jelöltelek és figyelemmel kísérlek!
Jól van Dávid, Ifjú Barátom!
Nekem ez a versed is frankó!!!!!
Üdv.: Vallejo