Szerző
Prok Dávid

Prok Dávid

Életkor: 30 év
Népszerűség: 70 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 757 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Prok Dávid

Azon téli esték...

Azon téli esték egyikén
szobám ablakán kinézvén:
csak-csak belopódzik szemembe
egy titkos, vélt panoráma -
elmém elmerül a sötétségben...
Három csúcsos nyárfa
- megannyi hegyes lándzsa -
lámpafényben fürösztve áll.
Mögöttük feszül a sövény;
fénylepte bozontos sörény:
ahol autó nagy ritkán áll,
ott lustán szanaszét terpeszkedik
rejtelmes, elhagyatott sora.
Aztán a tankert sejteti magát;
előlem megbújnak a dolgok -
alattomban, félve meglapulnak...

Újabb fények, s valami mutatja magát
- gyéren fénylő üvegházak sorakoznak.
Merev, tussal húzott körvonalak,
feketén palástolt hideg falak,
csupasz fák, csenevész bokrok,
ilyen-olyan megbújó alakok.
S lám, mégis mozog egy árny:
talán egy macska - ez talány.
Lélekben búvó, alantas ármány...

Hátrébb, épületei két iskolának;
most nagyrészt üresen állanak -
bennük most talán csak takarítanak;
később, akár kísérteni járnak...
Függönyös ablakokon át, innen-onnan
megtört fényár szűrődik ki
s rávetül a nedves aszfaltra:
két vászonra eképpen festeget nagyban...

Odébb, látok egynéhány utcai lámpát,
keresek fényüknél egy ismerős szempárt
- így találsz majd haza téli fagyban...
Néptelen utcák pókhálója,
mely egyszerre durva és selymes;
mindezek mögött ott a kocsma -
a részletek emberi gócpontja:
ahol maradni kellemes,
midőn várva vár, s marasztal.
Mindig, így most is, hív egy asztal,
rajta pihen a teli kancsó fröccs;
nekem nemes-egyszerű ital.
Mert, hogy bűvköréből lassan kiérek,
az égre aztán felnézek;
valamely lakások ablakai fénylenek
- ám feljebb, sokkalta feljebb nézve:
(a földi létből tovább lépve)
messzi-messzi, távoli ablakokban
szintúgy világosság bólogat.
Ím, gyönyörködve a csillagokban,
próbálom megfejteni sorsomat...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Cothineal(szerző)2014. november 29. 19:32

Köszönöm!
Ahányszor csak jól esik :))

Ez valóban döbbenet tárgyát képezi, szerintem régebbi versek nem kapnak akkora figyelmet, átsuhan rajtuk a szem.

Nem is vettem annak, ámde rendkívül megtisztelsz vele - ahogyan mondani szokás: üdv az Olvasónak :))

Minden jót kívánva,
Dávid

Chikes2014. november 29. 17:38

Gyönyörű verset írtál.
Ezt még egyszer, de lehet,
hogy többször elolvasom.
Nem is értem, hogy én adom a 2. szívecskét.
Többet érdemelsz ezért a versedért!
Látom már, vissza fogok nézni a többi írásodra is!
Ez nem fenyegetés. :)

Cothineal(szerző)2010. július 29. 11:06

köszönöm, sőt nagyon köszönöm :)
szépeket, Dávid

evi962010. július 28. 19:55

Hát igen, szép sőt nagyon szép:-)
Kedvenc lesz belőle:)

Cothineal(szerző)2010. július 27. 21:21

Köszönöm szépen tetszésed :)
Üdv, Dávid

Kicsikinga2010. július 27. 21:11

Szépet írtál!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom