Csillagos égben
Kigyúltak a földi fények
az esti sötétségben,
a fekete palást alatt
velük, meglásd, eligazodsz.
Ne hidd! Ez naiv gondolat:
habár kicsiny része
a végtelen univerzumnak
e világi létünk,
földi életünk -
mégis, éppoly bonyolult és kusza.
Az ember-lét - akár fenn
a távoli csillagoké -
folyton változik:
egy kihuny, egy másik felvillan.
Lehetsz másnál fényesebb,
tán szebb lesz végzeted.
Fényeddel fogsz kitűnni;
de rövidesen avagy sokára,
másé lesz a helyed,
s utódod majd feledteti neved.
Innen csupán misztikum,
én nem is érthetem...
de ne keresd önnön csillagod,
hisz holnap úgysem találod!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Cothineal(szerző)2010. július 27. 21:38
Ez bizony való igaz. De! Azért a tisztelt olvasónak is írok. Biztatás nélkül nem jutnék egyről a kettőre... hálás vagyok ezért - mindig. Szép estét!
Vallejo2010. július 27. 21:21
Dávidom, nem nekem írod át, hanem magadnak, magadért, így a türelemmel nem lesz gondom.
Cothineal(szerző)2010. július 27. 21:20
Jut eszembe...
Ez most inkább előnyt élvez - az említett írás eléggé idő igényesnek bizonyul. Szóval, dolgozom az átíráson. Köszönöm intelmeid, útmutatásod.
Dávid
Cothineal(szerző)2010. július 27. 21:13
Üdv, Vallejo!
Igen. Nos, hát ez amolyan spontán ötlettől vezérelve született. Írtam, ami jött hirtelenjében. Gondoltam is neki egy új köntöst - de közben történt ez-az - elfelejtődött. De így, hogy most újra felvetődött... biztatásod nem hagyhatom tettek, s így eredmények nélkül. Meglátom, mit tehetek ez ügyben. Azért addig nem törlöm ezt le, míg nincs újabb változat. Lecserélem, szavamra! Ámde, szíves türelmed kérem hozzá, merthogy most folyamatban van régi vágyam - egy sokszor el-elfeledett írásom.
Barátsággal: Dávid
Vallejo2010. július 27. 20:56
Dávid Barátom!
Engedj meg egy atyai észrevételt!
Ez a mű, az általam olvasott korábbi ellenpéldája lehetne, de csak részben.
Vagyis itt sokkal erősebbek a költői képek, a szavak fogalmak kifinomultan művésziek és mégsem túlzóak. Ellenben a rímek gyengék, sőt nagyon gyengék. a fentiek tükrében, ha a helyedben lennék, kézbe venném a versem és igyekeznék úgy átdolgozni, hogy a mondanivaló ( ami nem semmi azáltal, hogy az emberi létet a csillagok életéhez hasonlítod ) megmaradjon de a mű kapjon a témához harmonizáló egy fajta koncepció szerinti rímszerkezetet. Jelen állapotában jobban hajaz egy prózai műre. Már a kísérletezés és fejlődés érdekében is megérné ezt tenni. Én már látom a kész művedet, tudom mit beszélek!
Baráti üdvözlettel: Vallejo