Koraesti búcsú Páterdombtól
Egy lanyha áprilisi délutánom:
éppen természet s város
határait járom; látom,
már narancsos az ég...
- Látványa csodával határos -
lemenőben a nap - vélem,
úgy mosolyog még
rám a horizont-szélen.
Mostan lágy szellő kél;
leng, leng a lomb
máris; halk susogás közepette
sűrű madárének elkél.
- Drága, jó Páterdomb
csendes - este lett-e?
bizony... a külvárosom
harmatos hajnalig elhagyom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Cothineal(szerző)2010. július 27. 20:14
Üdvözletem, Vallejo!
Ha valóban ennyire megfogott Téged, akkor már megérte megírnom.
Őszinte, hálás köszönetem biztató szavaidért. Velük mind-mind előrébb jutok... :)
Minden jót kívánok!
Tisztelettel,
Dávid
Vallejo2010. július 27. 14:04
Kedves Dávid!
Az érdeklődésem hozott ide, s lám meglepődve tapasztaltam, milyen jó verset találtam!
Jók a rímeid,jól vannak szerkesztve a versben, melyek meg vannak támogatva belső rímekkel, mintegy nyomatékosítandó. Ez ad egyfajta zeneiséget is a műnek.
Erősek a képeid is, kifejező erővel bírnak!
Ez egy nagyon jó vers!
Gratula!
Üdvözlettel: Vallejo