Szerző
Kis István Mihály

Kis István Mihály

Életkor: 67 év
Népszerűség: 274 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1306 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (15)

Kis István Mihály

Nénike

(Szeretettel, nénikének)

Fáradtan ül háza előtt
lugas árnyékában,
élvezi a gyenge szellőt,
mely játszik hajával.

Párás szeme messze réved,
emléket lát múltból;
fiát várná, ha tán téved
útja erre újból.

Kiskapun túl, tőle jobbra
virít a gaztenger,
hiába a sok-sok munka,
nem látszik a zeller.

Elkélne egy kis segítség,
- no meg látni újra, -
fellángol a régi emlék,
feje hajlik búra.

Kapaszkodik, sóhajtva kel,
markolja a botját;
lépcsőt mászik, könnyeket nyel,
csukja az ajtóját.

2010. július 7. - Egyik idős szomszédasszonyomnak írtam

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


stapi(szerző)2018. május 10. 18:08

@magdus: Igen. Az elhagyatott öregségről. Köszönöm szépen, hogy olvastad, kedves Magdi!

magdus2018. május 10. 10:56

Az öregségről mondják, hogy az nem betegség, csak egy állapot. Csak? Egy ideig akár szép is lehet, de a nagy öregségben már nincs semmi öröm. A Te versed bizony már erről szól, a nagy öregségről.

stapi(szerző)2010. szeptember 30. 23:10

Kedves Ilona! Nagyon szégyellem magam, valahogy kimaradt a neked szóló válasz, és csak most vettem észre.
Köszönöm, hogy olvastad! Szeretettel: István

stapi(szerző)2010. augusztus 6. 15:51

Kedves János, köszönöm, hogy áttanulmányozod verseimet!

Justice2010. augusztus 6. 12:57

Gratulálok portré és életképeid, albummá rendezéséhez. Szeretettel: János

mamaPc2010. július 31. 21:24

Nagyon szép és megható a vers.ilyen szépen írni a nénikéről,Csodálatos,hisz én is már az vagyok,homályos szemmel olvastam.Szívet törtem.ILONA

stapi(szerző)2010. július 28. 08:47

Minden olvasómnak írom, hogy a versben szereplő ''gaztengert'' kiirtottuk, - sajnos azóta az esős idő újra termeli, de majd ellátjuk a baját!

Szép napot kívánok mindenkinek!

stapi(szerző)2010. július 28. 08:44

Kedves Enikő! Köszönöm, hogy olvasásra méltónak találtad a versem. Természetesen nem állt szándékomban ''megríkatni'' senkit, de örülök, hogy átérezted. Most, hogy ezt írom, épp látom az ablakon keresztül, amint hazafelé botorkál kis kosárkájával a boltból, botjára támaszkodva.

siskaeniko2010. július 28. 08:38

Ez a vers nagyon meghatott. Az én nagyszüleim már rég nem élnek, de eszembe jutottak, elképzeltem. Jó volt. Igaz, hogy most könnyekkel küszködök, de .... nagyon jól megírtad. Gratulálok szeretettel: Enikő

stapi(szerző)2010. július 18. 11:37

Köszönöm Margó, hogy meglátogattál! Igen, jó a viszony köztünk, amiben tudunk, segítünk neki. 75 éves, de még ''mozgolódik'', a közeli boltba is eljár. Sokszor beszélgetünk, elpanaszolja bánatát... nagyon örült a versnek, elsírta magát, amikor elolvasta. ''Nagyon igaz, amit írtál!'' - mondta.

manco2010. július 18. 09:16

Stapikám!

Biztosan nagyon kedves neked a nénikéd.
A versed is ezt igazolja.
Gratulálok szeretettel: Margó

stapi(szerző)2010. július 18. 07:46

László, köszönöm szépen, hogy elolvastad!

Zebike2010. július 17. 23:34

Remek életkép, szép vers, gratulálok.

stapi(szerző)2010. július 16. 21:54

Köszönöm szépen a látogatást, kedves Zsuzsanna! Bizony sok hasonló sorsú idős van hazánkban.

szzs2010. július 16. 21:30

Kedves István! Versed igen megrázott. Hasonló sorsokat láttam én is (meg is írtam), köszönöm, hogy te is foglalkozol vele. Az időskori magány az élet egyik legkegyetlenebb dolga! 8/6-os ölelkező rímeid öleljék át azt a nénikét! Üdvözlettel: Zsuzsanna

stapi(szerző)2010. július 15. 21:27

Kedves Anna! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett!

Angyalancsa2010. július 15. 21:20

Kedves István! Olyan élethű képet kaptam e nénikéről, hogy szinte magam előtt látom.
Sok ilyen ''nénike és bácsika van.'' Valóban ''Elkélne egy kis segítség''. Köszönöm, hogy olvashattam. Üdvözlettel: Anna

stapi(szerző)2010. július 15. 07:31

Kedves Ross! Nagyon köszönöm, hogy figyelmet fordítottál veremre! Annak külön örülök, hogy nem a formáját vizsgáltad, hiszen ez a vers személyesen neki - Nénikének - szól, átadtam neki. Elsírta magát amikor olvasta. Annyit mondott: ''nagyon igaz, amit írtál.''

Vallejo-nak alább ígértem, hogy két hosszabb - tehát nem 4 soros - verset teszek fel, de a másikat közben beneveztem a hónap verseihez. Nem gondolnám, hogy előkelő helyen ''végez'', de legalább lesz egy ilyenem is. Így hát a következőre még várni kell. Ha csak egy régi, hőségről szólót fel nem teszek, de az minőségileg enyhén szólva is gyenge.
Még egyszer köszönöm látogatásod, hideg-sörös szép napokat kívánok ebben a hőségben! :)))

Ross2010. július 15. 07:12

Nemcsak a családtagokat, de valamilyen fokon egy ország társadalmát is jellemzi, hogyan bánik az öregjeivel. A nemrég ismét napvilágra került esetek fényében még inkább figyelemre méltó ez a versed. Tapasztalatom szerint ráadásul nagyon is érdemes figyelmi az öregekre, értékes tudásterületeknek talán utolsó képviselői, megérné a fokozott türelem és empátia. A versed egy kis etüd (tanulmány), kellően visszafogott, hiszen nyilván sok mást is tudsz róla - ebbe a versbe viszont éppen ennyi kellett - tetszik!

stapi(szerző)2010. július 15. 05:41

Kedves Ági, Anikó, Sunil: köszönöm nektek is, hogy elolvastátok versemet!

sunil2010. július 14. 23:51

Érző szív, érző sóhaja ez a versed. Ha csak egy könnycseppet fakaszt vagy töröl le ott és ahol kell, talán ritkábban hullanak majd a bánat könnyei...-:)
Szeretettel:sunil

nefelejcs2010. július 14. 23:14

Kedves István!
De sok ilyen nénike éldegél!
Megható a versed.
Szeretettel: Anikó

kreativ552010. július 14. 22:35

Köszönöm ezt a szomorú, de nagyon hű képet!
Sajnos napjaink nénikéi egyre többen vannak!
Szívet törtem!!! Ági

stapi(szerző)2010. július 14. 21:12

Kedves Fruzsi, nagyon szépen köszönöm, hogy figyelemmel kísérsz. Annak különösen örülök, hogy megérintett a vers. Üdv: István

zsomcike2010. július 14. 19:36

Kedves István, versed nagyon megérintett, meghatódtam, mivel egyre kevesebben állnak meg az időseknek segíteni. Tört szívvel olvastalak, szeretettel a hálás tanítvány Fruzsi

stapi(szerző)2010. július 14. 18:56

Kedves Kinga, neked is köszönöm, hogy olvastál.

stapi(szerző)2010. július 14. 18:55

Köszönöm látogatásod, Kata! Örülök, hogy hatott rád a versem.

Kicsikinga2010. július 14. 18:20

Elsírtam magam...

19702010. július 14. 18:13

Ez az elesettség szívbe markoló!Látom a megfáradt dolgos kezeket,az idő véste ráncokat,az arcon a várakozást....és a magányt!Szép vers!

stapi(szerző)2010. július 14. 17:09

Laci, köszi a látogatást! Hmm... ezt a képet majdnem minden nap látom. Valódi életkép.

helszlo2010. július 14. 16:40

Nagyon szép ''életkép''. Gratulálok!
Üdv: Laci

stapi(szerző)2010. július 14. 16:00

Köszönöm a látogatásod, Kyri! Sajnos így van...

kyri2010. július 14. 15:55

Aggodalmam csak fokozta a versed. Sok-sok idős, magára hagyott anya/apa várja haza a gyermekét.
Sajnos gyakran hiába:(
Szép vers.
Üdv. Kyri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom