Szerző
Vers

A verset eddig 924 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Vörösmarti Daniella

„Tavi” metafora

Biztos, hogy itt a tó is volt
Üres és hallgatag,
Víztelen és száraz,
Mint egy homokszín, barna folt.

Időről időre, egyre
Változólag, csendben,
Megtelt majd kiszáradt.
Felmászott a kőre, hegyre,
Majd lefolyt lassan, szomorún.
Csak várta a vihart,
Mi felkorbácsolja.
Látott fényt az égi borún,
De hagyva azt, türelmetlenül
Hullámai törték,
Vívták a mozdulatlant.
Egy páran még, vagy csak ketten
Ültek a fényparton,
Mikor jött a vihar.
Moraj, ami leplezetlen
Felajzva, kéjjel, menten
Megtörte a felszínt.
Űzte, csak üldözte,
Hogy az majd élére fenten
Átbukjon a látpartokon
Szép szivárványt festve
A szürke egekre,
Hullámozva a balkonon.

S azok, ott ketten, léhán
Víztől üldözötten,
De tiszta örömben
Pihentek a tatai Krétán.

Tata, 2010. július 10.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


v.dana93(szerző)2010. július 16. 22:58

Köszy^^ Tatán festettem éppen a várat és már nagyon írhatnékom volt... kihasználtam egy kis szünetet :DD

Trisztan2010. július 14. 09:31

Azt a mindenit.:O Felúlmúltad önmagad.:O Nagyon nem semmi lett.:O Le a kalappal.:O

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom