Szerző

Sári Szabolcs

Életkor: 32 év
Népszerűség: 64 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 324 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. július 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Sári Szabolcs

A Hollandi még egyszer visszatér

Fekete harang mélyen zúgó bronz torokhangja
Metszett a fekete éjszaka húsába,
Csonka fáklya haldokló, lassú táncú lángnyelve
Vájt lyukat a sötétség tömör falába.

A hideg tengeri szél légből született karja
Végigsimított az alvó fák lombjain,
Az öböl morogva nyalt habzó hullámnyelvével
Át a csendes kikötő szürke szikláin.

Hirtelen magányos varjú rikoltott élesen
A csend túl törékeny oszlopcsarnokába,
Majd megszűnt létezni minden hang, minden zajforrás;
Harang, szél, fáklyatűz és öböl hulláma.

Fehér, tajtékzó csík hasította át a tengert,
Akár egy mélyéből forrongó gőzkígyó,
A sötét víz, mint két hatalmas tenyér nyílt ketté,
S markából előtűnt egy fekete hajó.

A holtak szomorú királyságából úszott fel
A megtépett, átkozott árnyékvitorlás.
Szakadt vitorlák, rothadó fa, lógó kötelek:
Csak végtelen halál, csak néma elmúlás.

És csontok. Ezer és ezer fakó emberi csont
Hevert fáradtan a fedélzet deszkáján.
Alaktalan árny nézett végig üres szemmel a
Hullámsírból ébredt halálhajó hátán.

Rozsdás, penészes orgonasípokból sikoltott
Száz kárhozott lélek száz megkínzott hangja,
Láthatatlan kéz forgatta meg lassan a kormányt,
Fordítván a hajót a hold irányába.

A súlyos vitorlás emelkedni kezdett, fel, fel,
Mintha a hűvös szél hordozná a vállán,
Majd elindult, az égbolt roppant tengerén,
Az éjfél vizének lomha áramlatán.

Holdfény kósza, pislákoló sugara ütközött
A lebegő hajó sötétlő tatjának,
Gyenge ragyogást kölcsönözvén egy pillanatra
A deszkán álló kopott betűk sorának.

A gyilkos, csalfa Idő és a kegyetlen Halál
Elkezdték a feliratot leszaggatni,
De a fán még olvasható, jól látható maradt
A hírhedt név, a rettegett név: Hollandi.

Decken átokhajója siklott félelmetesen
Az éjszaka hullámainak vonalán,
A gyászos halálsikolyoktól zengő orgonaszó
Végigkorbácsolt az alvó világ hátán.

Mese, mítosz, mendemonda, legenda, ballada,
Vagy csak kocsmai, részeg tengerész-ének;
Hogy a Hollandi gonosz ómen, baljóslatú jel,
És ki látja, ajtót nyit csúf végzetének.

Így, a síron túli, hívogató melódia
Álmában minden alvó embert megtalált,
S a vérző szívű, utolsó meleg napkeltére
Az álmodó világ így halt szörnyű halált.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Trisztan(szerző)2010. július 13. 06:43

Köszi.:)

Törölt tag2010. július 13. 01:12

Törölt hozzászólás.

Trisztan(szerző)2010. július 12. 13:03

Köszike.^^ A Hollandi az egyik kedvenc legendám.:D Sok versem van róla.:D

v.dana932010. július 12. 13:02

:O:O:O Vááááóó.... nem semmi vers lett :D nagyon szép, gratula :D

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom