gesztenye
mikor a gallynak tartania nehéz
lombkoronájába zsúfolt világot
rengetve kell, ha kalandozni vágyok
tágas ismeretlenbe ugrásra kész
így kiáltanom: kapj el őszi szellő
mégis mellém szegődtél hű barátnak
s karjaid szuszok szegén hintáztatna
körös körbe gesztenye levél ernyő
mint förgeteg huppantva poros útra
megrepedt kupacsomat, tüskés ruhám
szemedre vetem míg számolod sután
bújtamból hányszor pattanok fel újra
jókedvemben úgy hiszed titkot őrzök
hát játssz velem s hogy harsogjon az alag
seprő lépteidre százszám kacagnak
barna szandálomból a kerek körmök
1999.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gabirostas2010. július 13. 09:36
Érdekes hangulata van:)