Szabad vagyok...
Egy szikla szélén állok,
levetem magam,
zuhanok, de földet nem érek soha
mert kitárom szárnyaim.
Repülök a szabadság szárnyain,
végre nem köt meg senki.
Mint rab kinek cellája ajtaja kitárul,
s először érzi bőrén a nap sugarát.
Csak mosolygok a világra
s üvölteném, hogy nézz rám!
Szabad vagyok!
Megölelem, a fákat, a bokrot, a virágot,
s hangos kacajjal tartom az ég felé arcomat,
és bár éppen hideg eső mossa, mégsem bánom.
Mert ha rossz is, csak nekem rossz,
ha fáj is, csak nekem fáj,
ha szenvedek is, a szenvedés is csak az enyém.
Szabad vagyok, s ha sírok senki nem mondja, hogy nem sírhatok,
ha lázad a lelkem, senki nem mondja, hogy nem tehetem,
s ha szívem meg szakad, azt sem látja senki sem,
ha térdre rogyva zokogok, nem nevetnek rajtam,
és azt sem veszik észre mikor már végleg feladtam.
2010. július 1.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Doki662013. június 24. 00:02
De sohasem adjuk fel...gratula...doki
Törölt tag2013. május 5. 16:45
Törölt hozzászólás.
Fadryenne(szerző)2013. március 22. 17:37
Köszönöm :)
Törölt tag2013. március 12. 19:01
Törölt hozzászólás.
szaby302010. július 4. 16:36
Igen a szabadság! Mikor szárnyal a boldogság madara,
mint a mesébe,fel szabadul a lélek,
Én a versedbe érzem a szorongást,nem érzem igazán,
a fel szabadult boldogságot.ne add fel soha.