Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 253 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1027 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Ross Satyr

Időnyelő

Első Ének

Kezdetben volt a Végtelen Idő,
a múlhatatlan és a mérhetetlen,
jövőt és múltat mélyen elfedő,
örök jelenben, teremtő kezekben.
Aztán elvált a fény és a sötét,
osztva az Időt véges ciklusokra;
a vizet, léget, zöld mezők füvét
állatsereglet lepte el zsibongva.

Hogy megkapták a más-más életet,
szétszéledtek a fajok és a fajták,
tették a dolguk, mely kiméretett,
ám a nyugalmat hamar felkavarták
egy hüllő pikírt megjegyzései;
szavát sziszegve eresztette szélnek
(mert elfeledtem megemlíteni:
az állatok mind egy nyelvet beszéltek).

Szólal a zebra: más létet remélt,
kérne az Úrtól újabb fizimiskát,
tiszta fehéret: unja szerepét,
hogy átkeléskor úttestre simítsák.
Mivel bőrére szúrós tüske nőtt,
simogatást a sün soha nem élt át;
a víziló kért négy balettcipőt,
apró szoknyát és lenge tüllbokrétát.

A bölcs szamár a szellem embere,
az igahúzás nem az ő világa.
A vágya tárgya egy apró csere:
tanszék vagy szószék, ami neki járna.
Előtotyog a szemérmes tapír,
kecsesen lépdel, lába mint a pózna,
a cserzett arcbőrt elönti a pír,
úgy vallja be: a hóddal csókolózna.

Más vággyal áll az oroszlán elő:
ragadozóként van bár besorolva,
de mint megszállott zöldségkedvelő,
a gazelláknál óvónéni volna.
A vaddisznót nem tántorítja el
az, hogy a latba súlyos mázsák esnek;
szívesen lenne karcsú topmodell,
bár külalakja híján van a kecsnek.

A csikóhalban búja egyre nőtt:
bár kopoltyúval lélegzik szegényke,
a halközösség mégsem tűri őt,
szénát legelni küldené a rétre.
Bár kompromisszum tán akadna még:
egy sakk-készletből négy huszár hiányzik,
de konkurens is volna épp elég,
a hír elért a karcsú lódarázsig.

Alapötlet, szinopszis és szerkesztés: Zsomcike Fruzsina

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2010. augusztus 29. 16:25

Törölt hozzászólás.

Mygan2010. június 22. 19:53

:)

Kicsikinga2010. június 21. 22:39

Pontosan! Ez pedig tanító erejű! Az irodalom, és a természettudományok megszerettethetők lennének a játékos, és mégsem olcsó prezentálás kapcsán!

Kicsikinga2010. június 21. 22:37

Ha nem zavar, akkor holnap folytatnám a másik versed apropójából!

Ross(szerző)2010. június 21. 22:37

Kulcsszó került kulcsszerepbe a kommentedben, kedves Kinga. (Bocs, nem szándékosak a szókezdő betűk...) Szóval: igazad van, játék mindenek felett, játék mindennel, a szavakkal, a citromba harapó komolysággal, a léggömbbé felfúvott pátosszal - a nagy ''szent tehenek'' megcsipkedése, a nagy bálványok bemutatása ''alulnézetből''... És jól mondod: önmagamat szórakoztatom és társul hívom az olvasókat.

Kicsikinga2010. június 21. 22:27

Azt hiszem, hogy csodálatos dolog, mikor egy szó, egy apró,jól elhelyezett accent elindít egy megállíthatatlan folyamatot, amiből azután a remekművek születnek. Egyik a másikból. Ráadásul az olvasót is invitálod valami egészen különleges módon. Úgy értem, hogy beengeded abba a világba, amiről írsz.
Játéklehetőséget adsz,mert Te magad is játszol, és ez nagyszerű tulajdonság. A játszó ember játékra hívja a világot, az életet. Nagyon jó játszani!Ahogy már jó sok versedet elolvastam még soha nem unatkoztam.

Ross(szerző)2010. június 21. 21:29

Nosza csak rajta, Kinga kedves, megteszem, ami tőlem telik.

Kicsikinga2010. június 21. 21:22

Azt hiszem, hogy reggelig is eltartana, annyi kérdésem lenne Hozzád, és örömmel venném nagyértékű válaszaidat!

Ross(szerző)2010. június 21. 21:06

Igen, Kinga, az állatok a maguk provinciális szempontjából jót akartak... Hogyan is láthatták volna át az egész rendszer kiszámított nagyszerűségét - mondjuk a tápláléklánc ilyetén elrendeltetését nem mindegyikük írta volna alá, ha rajta múlik.

Kicsikinga2010. június 21. 20:59

Ez fölöttébb igaz!
Az ''Állatok farsangja'' zenéjét is nagyon szeretve éreztem velük együtt, hiszen olyan szemérmetes bájat érzékeltettél,hogy komolyan meghatódtam!

Ross(szerző)2010. június 21. 20:53

Kedves Kinga, érdekes feldolgozásra vitt oda a linked. Ugye, hogy nem is annyira elrugaszkodott dolog az a víziló a világot jelentő deszkákon! Szerintem nem baj, hogy nem kóstolhatták meg az állatok a vágyaiknak megfelelő életmódot, mert akkor teljes további életük egynapos nosztalgiában telhetett volna.

Kicsikinga2010. június 21. 20:45

Ross-nak nem mondható versedet örömmel tettem a kedvenceim közé, és olyan bűbájos, kedves a humora pedig a megszokott magas színvonalon!

http://www.youtube.com/watch?v=nEjPDS8Jp 1E

Kicsikinga2010. június 21. 20:40

Ülök egy moziban, és a filmvásznon még nincs semmi, csak a narrátor kellemes oránguta,bocsánat orgánuma mondja a versednek tudományos megalapozottságú szép bevezetőjét és akkor jönne a látvány, vagyis a képek, a felsorolásod szerint. a csípős megjegyzését vissssssssszassszívni nem tudó hüllő legnagyobb ámulatára, mindegyik teremtmény kaphatna egy napot, amikor is belebújhatna abba a ''ruhába'', amibe vágyik. Így lehetne az a nap az ''Állatok farsangja''! Tüneményes piruettező vizilovakkal mondjuk így:

Olyan nagy szeretettel teszem ide a linket csoda aranyos versed mellé, hogy el sem tudom mondani!

Ross(szerző)2010. június 21. 20:23

Kedves Laci, köszönöm futó látogatásodat. Manapság sok a pótolnivaló...

helszlo2010. június 21. 20:15

Itt jártam, és vittem! Üdv: Laci

Ross(szerző)2010. június 16. 21:16

Köszönöm, Gábor. A célközönség egyértelműen a felnőtt populáció, bizonyos utalások ezt egyértelművé teszik - igaz, azok inkább a Második és Harmadik Énekben szerepelnek, amelyek fokozatos megjelenését tegnap még biztosra vettem... :(

Hadnagy1gabor2010. június 16. 21:09

Kedves Ross!

Az első versszak kifejezetten megragadó!Nagyon szépen és szemléletesen fogalmaztál a teremtés kezdeteiről.

Nem tudom eldönteni,hogy az állatokról szóló verseidet a bennem lévő gyermek vagy felnőtt szereti-e jobban:-) !Ez komoly dilemma...

Ebben a versedben sem lehet hibát találni,bár az igazat megvallva nem is kerestem.

Ismét remekül szórakoztam!
Öröm volt olvasni művedet!

Tisztelettel!

Ross(szerző)2010. június 16. 21:01

Kedves Sunil, örülök, hogy feltűnt a kis elrejtett megjegyzés arról, hogy ez a szöveg - esetleges folytatásaival együtt - egy valóban gyümölcsöző együttműködés terméke. Érdekes dologra jöttél rá, ami el is kerülte a figyelmemet: vajon hogyan maradhatott ránk a történet, hiszen manapság a helyzet nem az, mint amit ez a részlet sugall.

A - többek között - hód és tapír közötti vonzalomról szóló versrészlet illetve dalocska unokáim egyik kedvence, ily módon közvetve ők is reprezentálva vannak a történetben.

Korábbi válaszaimban egyértelműen állítottam, hogy (több) folytatás következik hamarosan; van rá esély, hogy ezt az ígéretemet valóban módom lesz betartani, de ez már nemcsak tőlem (bocsánat: tőlünk) függ.

sunil2010. június 16. 20:49

Kedves Ross, azt hiszem, a '' koprodukció '' a lehető legjobban sikerült, és ennek az örvendetes ténynek a legfőbb nyertesei, ismét csak mi lettünk, a bölcs humorra éhes olvasóid. Vajon ki kaphatta el kitől, a villámröptű ősvírust, amely a véráramba jutva, máris azt sóhajtja velünk, a régi sláger nyomán, hogy '' csak félig lenne meg, az ami nincs?
'' Persze örök ellentét pilléreink talpán állhatunk csak igazán szilárdan, legyünk bár állatok vagy emberek, nem kétséges, hogy hiányukban legfeljebb árván tántorognánk, a coincidentia minden reménye nélkül. A Föld bölcs állatai, mint oly sok titkot, ezt is tudják már és, az sem véletlen, kedves Ross, hogy üzenetüket Rád bízták, hiszen Nálad jobb tolmácsot keresve sem találhattak volna.
Érdekes, hogy szegény süni, nem is kér semmit, csak közvetve ismerjük meg szerény óhaját, amellyel nekem az összes tüskéjével együtt, rögtön, még külön is belopta magát a szívembe.
Érdekes még, hogy az állatok világában valóban létezhet egy különös, titkos vonzalom a hód és a tapír között, ahogyan ez már Devecseri Gábornak is feltűnt, '' Állatkerti útmutató '' című versében, ám ott a hód a szégyenlősebb, mert ő pirul el a tapír helyett.
A kedves kis gyerekdal, Halász Judit szép énekével is hallható, és már gyerekkoromban is, egyik kedvencem volt.
Kedves Ross, bocsi a sok beszédért, de a versedet úgy megszerettem, hogy még tovább is maradnék, de most már - ígérem -, csendben, szavak nélkül...-:)
Szeretettel:sunil

Ross(szerző)2010. június 16. 17:58

Kedves Radmila, ha így látod, bizonyára ilyesmi is van benne - a szándékom szerint ez csupán egy történet valamikor nagyon régről. Köszönöm a méltató szavaidat.

Golo2010. június 16. 17:03

Kedves Ross,
az első ké versszak után nem gondoltam, hogy kifigurázod az állatokon keresztül az emberi gyöngeségeket.
Szépen, szellemesen megcsináltad.
Szeretettel: Radmil- Golo

Ross(szerző)2010. június 16. 10:12

Köszönöm kedves szavaidat, István Barátom - a Nagy Brehm-könyv összes szócikke biztosan nem kerül sorra, de azt elárulhatom, hogy a főszereplő (sőt, címszereplő) állat a következő folytatásban színre lép és aktivizálja magát. Később pedig visszatérünk a vágyaiknak hangot adó állatok további sorsának alakulására.

Azt pedig hozzá teszem, hogy egyéb szövegekbe rejtve még nagyon sok állat várja, hogy előbb vagy utóbb színre léphessen eme hasábokon.

Vallejo2010. június 16. 10:00

Kedves Ross!
Önző módon arra szeretnélek ösztökélni, hogy vedd a kezedbe azt a könyvet mely felsorolja a föld valamennyi állatát, és pipáld ki kérlek az melyet már megénekeltél, azután jöhet az összes többi. :-))
Szédületesen jó és élvezetes olvasmány! ISMÉT!
Ezt csodálkozás nélkül írtam!
Baráti üdvözlettel: Vallejo

Ross(szerző)2010. június 16. 09:38

Köszönöm, Sanyi. Ezúttal a fordított módszert választottam: a kézirat tizenkét versszakát nem hatra csökkentettem, hanem megnöveltem még hattal - így jött létre ez a ''folytatásos ballada''.

kormanyossanyi2010. június 16. 09:32

Remek...Gratulálok!

Ross(szerző)2010. június 16. 08:32

Látod, kedves Éva - a Poet moderációs sémája egy intelligens szoftverre épül, amely a meteorológiai előrejelzésekhez igazítja a versek megjelentetését. A mai napra Budapesten az esős idő valószínűsége meghaladta a 60%-os határértéket, így mára lett időzítve ez a szellemes besorolásod szerinti állati szöveg. Igenám, de mihez igazodik majd a két folytatás? :)

amalina2010. június 16. 07:24

Hát ez állatira cuki. A mai állatkerti programot akár ki is hagyhatom. Úgyis esik!

Ross(szerző)2010. június 16. 06:46

Az úgy nagyon is jó és igazságos és szolidáris, kedves Fruzsina, hogy minden populáció fogyasztja a reggeli motiváció-keverékét. Köszönöm a gratulációdat, de meg kell osztanom azt az ötletadó, a prózai kivonatot megíró, valamint a szerkesztő kollegámmal - azért én a saját 25%-omnak is örülök! :)

zsomcike2010. június 16. 06:32

Kedves Ross, tudod a kávé, és ez a jó kis reggeli meglepetés, a csikóhal ménesbe tömörülve édesdeden legelészik a kertemben. Most ez a legkedvesebb Ross versem. Ráadásul érzelgősen megkönnyeztem! Gratulálok neked! Szeretettel Fruzsina

Ross(szerző)2010. június 15. 23:00

Zsuzsanna kedves, köszönöm. Könnyű mindent szegény kígyóra fogni: ő csak egy picit provokálta állattársait, hogy azok kimondják rejtett vágyaikat, hangot adjanak irigységüknek. Örülök, ha tetszett a bevezető rész.

szzs2010. június 15. 22:55

''Hód az arcán enyhe pírral, csókolódzik a tapírral''- no itt fordítva! Ugyan miért akar mindenki más lenni? Miért nem abban talál örömet, ami neki adatott meg? Ezen már olyan sokat törtem a fejem! Ezek a kígyók csak galibát okoznak, és már a paradicsomban elkezdték! Remekbe szedett vers lett! Üdvözlettel: Zsuzsanna

Ross(szerző)2010. június 15. 22:03

Köszönöm szépen, József. Az a kötet díszhelyen szerepel a polcomon, egy másik példánya pedig mindig velem vándorol a hátizsákomban. Nagyon messzire ne menj, a folytatás nem túl sok idő múlva következik. Majd azután még egy.

farao2010. június 15. 21:57

Ma olvastam Romhányi József Szamár-fül című versfüzetét. Azt hittem, csak ő remekel(t), de tévedtem.
Gratulálok, kedves Ross.

Ross(szerző)2010. június 15. 21:38

Kedves Ágota, műveletlenségem számos fehér foltjának egyike az említett költő úr és az ő művei. Az előlegezett bizalom azonban erőt ad, hogy a történetnek további folyást adjak - láthatóan ez még nem a vége.

Ross(szerző)2010. június 15. 21:36

Kedves Bigi, az érkezésednek legalább annyira örülök, mint Tenmagad. Bizony hogy jól startoltál, és gratulálok, hogy mindent értesz. Hát, a történet szerint a tény, hogy egy nyelvet beszéltek az állatok, lehetővé tette, hogy megosszák egymással - nem a boldogságukat, hanem éppenhogy az elégedetlenségüket.

gota2010. június 15. 21:31

Kedves Ross!
Gyerekkorom Emőd Tamás versei úsznak be !
Ezt legalább annyira fogom kedvelni!
Ágota

Alyz2010. június 15. 21:28

Na, talán jól startoltam!
Itt vagyok!
Mindent értek!

''elfeledtem megemlíteni:
az állatok mind egy nyelvet beszéltek).''

..boldog szép idők.. :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom