Szerző
Dr. Nagy Mihály

Dr. Nagy Mihály

Népszerűség: 132 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. június 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Dr. Nagy Mihály

Pogány fohász

Azt kérdezed tőlem, miért vagyok hitetlen,
hát csak jól nézz körül az eltorzult világban:
egy jó szívű isten nem lehet ily kegyetlen,
vagy talán kedved leled e nagy pusztításban?

Görcsbe rándult merev kezekkel
születése óta - bűntelen -
vonszolja keresztjét gyermekem:
tehetetlen vakult düh feszít,
mert az Úr és senki nem segít.

Számba véve gyarló bűneim,
vállamra vehetném kínjait,
magam lehetnék helyette itt,
saját egyszülött fiad mellett,
a szégyenfára felszegezve.

Hozzá talán könyöröghetnék
lányom sorsa megváltásáért,
hogy boldogan élni engedd őt
- inkább nekem adjál szemfedőt -
én az ádáz, konok bal lator.

Makó, 2010. március 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


amalina2010. június 19. 23:15

Kedves Mihály!
Minden nap olvasom a Mai Ige című keresztény kiadványt. Minden napra van benne egy elgondolkoztató igemagyarázat. A holnapi napra való annyira a Te élethelyzetedről szól, hogy úgy gondoltam, leírom ide Neked, s mindenkinek, aki olvassa. Remélem, hogy vigasztalást nyújt.

a cím: Istenben bízni, amikor nincs válasz
''A titkok az Úréi...'' ( 5 Mózes 29:28 )

Az élet veszteségei megsebeznek minket, és töprengésre késztetnek. A rák elvisz egy fiatal anyát vagy apát. Válás dúlja fel boldog otthonod. Anyagi csőd romba dönti a nyugdíjazási terveid. Egy gyermek börtönbe kerül, vagy megölik, vagy öngyilkos lesz. Az ilyen idők kérdéseket vetnek fel, amelyekre nehéz, ha nem lehetetlen választ találni. Újra és újra megvizsgáljuk a körülményeket. Töprengünk a részleteken, olyasmit keresünk, ami nyomra vezethetne, ami talán valami értelmet adna a dolgoknak, hogy így könnyebb legyen elviselnünk. Górcső alá vesszük magunkat, másokat, még Istent is, azon tűnődve, hogy mit tehettünk volna másképp, vagy mit kellett volna másképp tennünk, amivel mindezt megelőzhettük volna. Barátainkhoz, hittestvéreinkhez, lelkészekhez fordulunk, hogy végül csak olyasmit halljunk, ami csupán vallásos közhely, és elégtelen próbálkozás arra, hogy csökkentse fájdalmunkat. Amikor úgy tűnik, hogy nem jön válasz, és a menny hallgat, mit tegyünk?
Íme két ige, ami segít ilyen időkben: 1, ''A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink'' ( 5 Mózes 29:28 ). Amikor arról van szó, hogy megértsünk dolgokat, megvan a magunk területe, és megvan Istené is. A mienket az határozza meg, hogy Isten mennyit akar felfedni. Ezen a ponton ezt kell tenned: ''Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!'' ( Példabeszédek 3:5 ) ''Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...'' ( Róma 8.28 ) Lehet, hogy Isten magyarázatot ad, lehet, hogy nem. De Ő ''az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég'' ( Jelenések 22:13 ), ami azt jelenti, hogy terve van, és azt véghez is fogja vinni a mi javunkra és az ő dicsőségére. Tehát bízz Benne!!

Jó éjt, Mihály! : Sch. Éva

amalina2010. június 17. 08:28

Nagyon szép és megrázó a versed. Viszem magammal, s el fogok rajta gondolkodni, mert az biztos, hogy én hivő vagyok, de most azonnal nem tudnék mit monani. Semmi magyarázót, semmi vigasztalót. De hiszem, hogy van erre magyarázat, s igyekezni fogok egy elfogadható magyarázatot találni. Légy erős, most nem tudok mást mondani. Isten -úgy mondják - senkit sem próbál meg jobban, mint amit az el tud viselni. Mint ami hasznára, nemesedésére válik???
Szeretettel: Sch. Éva

Vallejo2010. június 17. 07:49

Kedves Mihály!
A tehetetlen elkeseredés érzete teszi a fohászt pogánnyá, a remény hite pedig csak fohászt hagyott volna. Mélyen megrázó! Nézd nem is ragozom, elég ha tudod értelek!
Nem mondom hogy gratulálok, mert nem jó ha az ilyen szép mű születése mögött valós kemény kegyetlen élethelyzet húzódik. Egyszerűen örülök, hogy megírtad!
Baráti üdvözlettel: Vallejo

mezeimarianna2010. június 14. 16:52

Megértelek,hisz igazán szép önfeláldozás,mint vers nagyszerű- pedig én hiszem nem ő büntet-,mert pgány ima.Gratulálok!!

Mygan(szerző)2010. június 11. 20:29

Mindenkinek köszönöm az empátiát.

Justice2010. június 11. 20:15

Sokan átvállalnák gyermekeik terheit, de ha még sikerül is átvenni, mást rak nyomasztani a világ. Ugyan ki akarná, hogy így legyen, ha egy ''szava elég'', szebbé tenni a világot. De mi maradna, ha a hit reményét, vágyott igazságait, nem részeinkként közelítenénk meg, akár egy fohász erejéig. Szeretettel: János

kyri2010. június 11. 20:10

Egy ilyen fohászt csak olvasni szabad és közben érezni.:(
Hatalmas erőt kívánok!
Üdv. Kyri

Hevocka2010. június 11. 12:04

Kedves Mygan!

Padlóra tett a versed. Többször olvastam és a többit is, hogy lássam a sorok között, mögött, körvonalazódni az embert. Kórvonalazódni, mert néha leírtjaim után magam is más vagyok magamnak.

Gyerekért az ember mindent megtesz, néha még többet is. Sorsot átvenni nem lehet és nem is kell.
Bűneinkért nem valószínű, hogy gyerekünk vezekel. Megvan neki a sajátja hozzá. Lelkünk elhomályosított oldalán ki tudja mi lakozik… Mit tettünk, mit kell tanulnunk, mit kell megélnünk.
Szöveg, szöveg, szöveg……

Van ki tudatlanul, vagy épp nem, teszi nyomorulttá egészséges gyermekét saját elvársaivá formálva.

Melyikünk boldogabb?? Egyáltalán mérhető, fokozható ez. Ki tudja…

Jézus a Megváltó. Ő megpróbálta és…. Milyenek lettünk emberek..

„hogy boldogan élni engedd őt”

Nem ismerlek, a lányodat sem.. kívülállóként meg csak kibic lehetek.

Keresztül mentem sok mindenen és megyek most is. A környeztem, és az idegen emberek szolgáltak nekem is tanulsággal, érzelmi hullámzással..
Rájöttem a boldogan élés nem boldogsággal, hanem boldogtalanság nélkül élést jelent.

Boldogtalan?
Ha igen, mit tehetek érte, hogy másképp érezzen.
És ha nem, már rég elfogadta csak valaki miatt érzi nem értékesnek magát…. Ezért a boldogtalanság…

Ha nem élem a boldogtalanságot, akkor talán nem is kell annyira az a „kék madár” hiszen mindenhova csak vendégségbe jár.

Bocs, de a lányom szerint folyton nyüzsgök…..

Szeretettel gondolok rátok É

zita2010. június 11. 10:17

Meg ha pogany is a fohasz!

zita2010. június 11. 10:17

Hat ez hihetetlenül szomoru, ugyanakkor szerintem nagyon jo, es erös vers. Nem mondhatom, hogy tudom milyen erzes, de erzem, es megertem a dühödet:-( Sok sok eröt kivanok nektek, es kivanom, hogy imaid meghallgatasra talaljanak.
Üdv.: Zita

Mygan(szerző)2010. június 11. 08:08

Köszönöm Ross.
Sajnos szomorú aktualitása van.

Ross2010. június 11. 06:50

Nagyon dühös és nagyon személyes kitárulkozás... Nyilván azonnal sokan tódulnának megmagyarázni, hogy ''... megpróbál minket ...'' Inkább nem is idézem, mert csak felmérgesítem magamat is. Már tettem próbákozást annak kiderítésére, milyen idegen szóból vagy kifejezésből származik az ''istenfélő'' szavunk; talán valaki most segít. Sajnos senki, még a szülő sem élheti le a gyermeke életét, legfeljebb próbálhat megtenni mindent a megkönnyítéséért.

A düh és szenvedély nem igazán tűri a gúzsba kötött formákat, ezzel együtt a tagolás, a ritmus, a rímek - ahol használod őket - a kiforrott versírót mutatják.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom