szonett nekünk

Merluccius2017. november 14. 15:00

Gratulálok!
M.

Törölt tag2017. október 4. 10:33

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 8. 15:37

Törölt hozzászólás.

b.szabina2016. október 6. 21:32

Szívből gratulálok!Fájdalmaddal együtt érezve olvastam e verset elejétől a végéig! :)

Callypso2016. augusztus 18. 20:13

Gyönyörűen fájdalmas az az érzés, amelyet versed elejétől a végéig kibontakoztatsz!
Örömmel olvastalak, szívvel és szeretettel gratulálok!

nyici682016. augusztus 7. 09:46

Kedves János! Csodálatos versed megérintette a szívemet, annál is inkább, hogy minden sorában megtaláltam önmagam, a saját életemet. Köszönöm, hogy olvashattalak, szívet hagyok Nálad!
Ildikó

Beke-poeta2015. május 18. 12:55

János , gratulálok versedhez...jól sikerült igazán! ''számban maradtak az utolsó szavak.... ''

Lucca2015. május 9. 13:18

Nagyon szép!

Mikijozsa2014. január 10. 20:42

Kifejező minden szó e műben, Gratulálok szívvel:)

gosivali2013. november 4. 18:20

Egyik kedvencem... :)

alter.ego2013. szeptember 17. 22:38

Sajnos ismerem ezt a gondolatvilágot, gratulálok a szerzeményhez.

kistenkes2013. szeptember 5. 08:21

Kedves János!
Nagyon megkésve jutottam el a versedhez, volt időm alapopsan végigböngészni a a teljes vitát. Én csak tanulom a ''mesterséget'' így nem tartom magamat alkalmasnak egy ilyen vita eldöntésére. Konzervatív vagyok, a szonett formáját (Szótagszám, rímképlet), a központozást fontosnak érzem, de ha erre odafigyelek, akkor már komoly baj van a verssel, mert hagyta, hogy ne a lényegre figyeljek. A ''hibákra'' csak azért figyeltem fel, mert olvastam a vitát, addig csak az érdekelt, hogy élvezettel olvasom, a saját érzéseimnek megfelelően éreztem a központozást. A vers hangulata, a nyelv biztos használata, a pompás ritmus, az érzelmek áradása nyomán én szívből gratulálok gyönyörű szonettedhez Frici

Törölt tag2013. augusztus 13. 20:43

Törölt hozzászólás.

santhi2013. június 25. 19:10

Egy ilyen szonettben érthető, az érthetetlen. Tetszett (Nekünk)

AHetedik2013. április 16. 20:49

Gyönyörű! Gratulálok.

Törölt tag2013. március 1. 18:24

Törölt hozzászólás.

D.Eniko2013. január 26. 10:49

Libabőrös lettem...:) Nagyon tetszik versed! :)

marionett2012. szeptember 11. 00:04

Gyönyörű búcsú szonett a szerelemtől...

marionett2012. szeptember 4. 23:17

szonett és gyönyörű szomorú szerelem ,teszi széppé!

furjanos(szerző)2012. augusztus 22. 21:18

köszönöm mindenkinek...

rapista2012. június 7. 11:20

tetszik, lám az ''ítészek''-nek fittyet hányva is lehet egy vers jó!
rímképleten múlna, nem hiszem - a mondanivaló és a vers zenéje...
(78)

Marie_Marel2012. május 23. 09:39

Kedves Janó, még mindig csodálatos ez a szerelmes szomorú szonetted...

szimix2012. április 18. 19:09

Ez tetszett.

krysztin2012. január 1. 20:20

Nagyon szép!!!

janow2011. március 31. 02:21

Örülök, hogy újra élvezed a versritmust.
Ha már hozzászólásodban a dokkot pedzegetted, hogy mi lesz vele... Ha ők szoktattak le a ritmusról, a radai rosseb bánja, hogy mi lesz a dokkal! Ott egye meg a fene, ahun van! A hagyományos formát csak a rossz tartalom teheti ásataggá, a forma önmagában sosem az!

Szóval örülök az igazi ''fürjanós'' hang visszatérésének!

wannamari2011. március 12. 14:10

Nem jutok szóhoz...ez a szomorú hangulatú, búcsút intő vers után. Elismerésem!

Annamari

Babett2011. március 2. 12:59

ez gyönyörű!!!!

Metty2010. november 7. 05:02

Hinné- e az ember , hogy mily gyönyörű vers megírására képes a szerelem?

Szeretettel:Metty

Kicsikinga2010. szeptember 23. 21:39

Nagyon tetszett mindig ez a szonetted kedves János!

http://www.youtube.com/watch?v=1HfI3ZEiu Bk

1958.11.252010. augusztus 20. 13:40

János, ez csuda szép vers!

Nagyon, de nagyon a szívembe költözött.
üdvözöllek:
Ági

furjanos(szerző)2010. augusztus 9. 16:39

Köszönöm szépen, kedves Piroska!

pfj

19542010. augusztus 9. 16:38

Kedves János!Remek versedet ismerős érzésekkel telve olvasom,és el is teszem a kincseskamrámba. Piroska

Törölt tag2010. július 31. 11:08

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. július 30. 16:26

köszönöm, Gábor:-)
a blogomba is benézhetsz, ha van kedved és igőd engedi, egy kis gyésgy-re:-)

mi lesz a dokkal?

tgf2010. július 30. 16:22

ez a kedvenc versem tőled János. itt nem jelent problémát a központozás hiánya, akkor jelentene gondot, ha nem lehetne eldönteni, hogy melyik versmondat hol kezdődik, avagy hol ér véget.

rildi2010. július 29. 20:53

Kedves János!
Utolsó műved alá írok, bár mindre érvényes.Ezt a délutánt verseiddel töltöttem, mint későn érkező, csak most találtam rájuk. Ahogy lelkem megtelt gyönyörű soraiddal, úgy fogynak a számból a szavak.Megrázóan szép élményben volt ma részem, hogy osztozhatam gondolataidban, érzéseidben, különleges, kiforrott verselési stílusodban, csodás szóképeiben.Köszönöm Neked!
Szeretettel vittem mind a féltve őrzött kincseim közé. Üdvözlettel:Ildi

Törölt tag2010. július 1. 14:30

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. június 23. 10:55

Törölt hozzászólás.

Bene_Eva2010. június 19. 18:17

Igazán gyönyörű!Gratulálok!

Maryam2010. június 18. 19:31

Szép elengedés...

Attila_the_hun2010. június 11. 23:19

De régen jártam itt és látom ám a sok hozzászólást! No akkor pontosítsunk! :)
Többen írták azt, hogy hiányzik nekik a versedből ( a tiédből is) a központozás. Ezen elgondolkodtam ismét és a következőkre jutottam. Ha egy költő nem használ központozást, attól még minden olvasó pontosan tudja, hogy azokat nyelvhelyesség szempontjából hova is kellett volna rakni. Tehát mindenkinek csak a „helye” hiányzik és nem maga az a fránya vessző vagy pont.
Hoppá! :)

Ross2010. június 11. 13:00

Kedves János, a jövendölésed (hogy vita lesz) sokat ígérő volt, de úgy tűnik, nem kíván kibontakozni... Semmi baj, ilyen is van. Esetleg a saját álláspontod?

Jazz2010. június 10. 08:24

No ezt én is toposra jelöltem volna ! A többi topost jól lehúztam :)))))

sayuri2010. június 9. 12:10

Hát nem vagyok egy profi kommentár író, még a verseim is elég silányak, de ez a vers nagyon tetszik. Tökéletesen érzékelteti és írja le a lényegét, egy elmúlt, kihült szerelemnek. Gratulálok ahhoz, hogy ilyen jól megfogalmaztad ezt a fájdalmas érzést.

furjanos(szerző)2010. június 9. 10:05

Kedves Ross, ez egy újabb rendkívül érdekes és tartalmas vitát fog nyitni, örülök is neki! :-)

Ross2010. június 9. 06:11

Kedves olvasótársak, különösen a ''tökéletes szonett'' jelzős szerkezetet használók - óvatosan visszautalnék a 2010-05-26 22:56:22 hozzászólásomra, de hogy ne kelljen keresgélni, a lényeget kiemelném:

''... nagy az esélye annak, hogy egy földhözragadtabb olvasó is enyhít a szigorán, és nem kéri számon a klasszikus szonettre jellemző, meglehetősen kötött rímszerkezetet. Nem lehetetlen, hogy ezzel egy új részműfaj született meg, a szonett terjedelmébe szorított és a szonett ritmikáját követő részben kötött-, részben szabadvers. ''

Mostanáig erre különösebb reakció nem született.

Törölt tag2010. június 8. 23:40

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. június 8. 23:29

Törölt hozzászólás.

mystynekatika2010. június 7. 20:04

Tökéletes és szonett!
Aki elmegy , hagyd elmenni!
Szavaid minek szórnád sivatagban szét!

rabb2010. június 7. 18:54

Ez tényleg tökéletes :)

tanarilla2010. június 7. 18:38

Nos, én nem az ''elegáns vita'' miatt jöttem. :) Csupán ehhez a gyönyörű versedhez jöttem gratulálni, aminek témája hiába a kihűlt szerelem, akkor is élmény volt olvasni!

furjanos(szerző)2010. június 6. 20:05

Azt hiszem ismételnem kell magam sokakért:-)

Kedves Mindenki!

Még azért annyit hozzátennék eme nemes vitához, hogy ne becsüljük alá, és ne is becsüljük túl a nyelvet - bár az utóbbit nem is nagyon lehet (főleg, ha a mi anyanyelvünkről van szó) De mire is kell egy költőnek a nyelv? Mire is szolgál? Mire is használja? Mit jelent egy költőnek maga a nyelv? A nyelv az egy eszköz, amit használnia KELL ahogy, hogy önnönmagát kifejezhesse, hogy egyáltalán ''érvényesülni'' tudjon. Igen; eszköz. Ugyanolyan eszköz, mint a szobrásznak a fa, kő, bronz, anyag. Vagy mint a zenésznek a hangszer, kotta, vagy maga a hang. Mint a festőnek a festék, a vászon, vagy maga a forma, szín stb. Éppen ezért kell vele nagyon finoman, gazdaságosan, elegánsan bánni. De vajon van-e nyelv költészet nélkül, vagy van-e költészet nyelv nélkül? Melyikük tud a másik nélkül létezni? Szimbiózisban élnek egymással, vagy valamiféle kihasználtság folyik a háttérben? Én azt gondolom, hogy minden művészeti ág meglenne, megmaradna, ugyanúgy élne a saját maga által választott eszközei nélkül. Azt hiszem, egy tökéletes vers - persze ami nincs - egyetlen érintéssel, vagy tekintettel átadható, érzékeltethető lenne, ha lenne befogadó is hozzá. Mert maga a nyelv el is tudja rontani azt az érzést, azt a hatást/ellenhatást, amit a költő tudatni, érzékeltetni szeretne/akarna - ha egyáltalán akarna - az olvasóval. Na most egy kicsit elkalandoztam, de erről naphosszat lehetne beszélni. Visszatérve az írásjelekhez. Az írásjelek miért is alakultak ki? Hogy jobban megértsük magát a szöveget. Ugyebár azt tudjuk, hogy az ősi nyelvünkben sem voltak eleinte egyáltalán központok. Nem is ismerték a központozás fogalmát, csak egy idő után kezdett egyre bonyolultabb, egyre sokrétűbbé válni a nyelv, és szükség volt tagolásra, kis és nagybetűkre, kérdőjelekre stb, hogy könnyebb legyen a megértése. De nem annak aki írta, hanem annak, aki olvasta a szöveget. Ezt ne tévesszük szem elől. Na itt lép be a másik nagy dilemma: mennyire fontos egy költőnek, hogy megértsék a versét és mennyire nem? És ha egyáltalán megértik; azt értik-e amit maga a költő akar ''értetni''. Na most akkor melyik a fontosabb: a vers vagy az olvasó? Itt pedig a harmadik nagy dilemma - azt hiszem a legnagyobb: mi beszéljük a nyelvet, vagy a nyelv beszél minket? Hűha, ez tényleg nagy dilemma. Annyi azért tény, és elhihető, hogy amíg megírjuk a verset, addig tuti, hogy mi beszéljük a nyelvet - na de mi van azokkal a versekkel, amelyek nem lettek megírva? Na ezt majd később. De ha már egy olvasó kezébe kerül - legyen az értő vagy nem értő olvasó - onnantól kezdve a nyelv beszél minket. De mivel maga a költő indítja el ezt az egész folyamatot, így ő dönti el, hogy használ-e központozást vagy nem. Vagy alkalmazkodjon a leendő olvasói igényekhez? Nagy hiba lenne, azt gondolom. Alkalmazkodjon az olvasó. Miért is ne? Jól nézne ki a művészet, ha követné a divatot. Nem. Inkább csinálja a divatot, és kövessék őt. Visszatérve a meg nem írt versekhez. Vannak meg nem írt versek? Persze, hogy vannak, csak nem ismerjük még azokat, és éppen ezért nem is tudunk róluk. Éppen ezért nem is hiányoznak. Mert csak az tud hiányozni, amit ismerünk, amiről tudomásunk van. Érdekes, pedig éppen fordítva lenne ésszerű nem? Na már megint máshol vagyok. A központozás egy eszköz, ami segíti/elősegíti az értelmezést, de nem helyettesít, nem tesz semmi pluszt a vers tulajdonképpeni értékéhez, vegytiszta önmagához. Remélem adtam elegendő okot egy további elegáns vitához:-)!

ambrus.magdolna2010. június 5. 16:04

Vissza tértem a ''napos oldalra'':))
Több szívet nem adok,csak még egyszer ,szerényen Gratulálok ! Kedves János!

Törölt tag2010. június 5. 15:54

Törölt hozzászólás.

szalaikincses2010. június 5. 12:34

''az értő olvasó nem szorul a vesszők, pontok, írásjelek mankójára'' - egyetértek!

cedrus492010. június 2. 16:53

..de csak izgat a téma..
én ugyanis nagy ellenzője, meg nem értője voltam korábban ennek a ''stílusnak''..de egyre több ilyen verset olvasva az a benyomásom róluk, hogy ez is a szabadság, szabatosság egyik megnyilatkozása/megnyilvánulása...
vannak témák, ahol én sem akarom elvonni a figyelmet írásjelekkel, nagy betűkkel...
..és véleményem szerint mégis érthető, átélhető ...sőt..
számomra ez olyan, mint a zenében, az improvizálás...
hagyom, hogy az olvasó szabadon értelmezzen, hangsúlyozzon...
Viszont éppen ezért nem minden versemnél hagyom el a központozást.

cedrus492010. június 2. 16:46

...na ennyit arról, hogy nem fűzök a témához... semmit...:))))

cedrus492010. június 2. 16:44

..én most csak futólag beleolvastam a központozás mellőzése okán kialakult eszmecserébe..nem is fűznék hozzá semmit../éppen most küldtem be egy központozás nélküli verset...:)/
Magáról a versedről:
Nagyon tetszett, és számomra egyértelmű volt a hangsúlyozás. Talán azért, mert tiszta, érthető, élhető a fogalmazás, tökéletesek, láthatók a képek.

Ennek ellenére vannak versek, ahol zavar az írásjelek mellőzése..de gyakran ott belső, kifejezésbeli kuszaság is jelen van.

Törölt tag2010. június 2. 10:02

Törölt hozzászólás.

szzs2010. június 1. 21:35

Kedves János!
Eddig csak olvasni merészeltem verseidet, de most szeretnék ''megszólalni'', valamit tenni e vitához.
A nyelv nagyon fontos egy nép számára, művelése pedig igen felelősségteljes. A poéták kifejezőeszköze elsősorban a képiség, amit a nyelv segítségével tesznek meg. Ha szépen és kifogástalanul használják anyanyelvüket, az az egész nemzet számára ''nevelő'', a képek értelmezésével pedig - ami ugye az egyén lelkivilágától is függ - magukévá teszik a vers mondanivalóját. Ezzel értik meg ( vagy nem) a költőt és versét, szeretik (vagy nem) költészetét. Azt hiszem, ez minden művészeti ágban így van. Ami az egyén számára ''lejön'' az alkotásból, az jelenti neki a belső ''gyarapodást''. Ehhez nagyon kell a nyelv, az adott nyelv művelése - szerintem. Ez a szonett gyönyörű, képei összeállnak. Számomra mégis hiányzik valami... (ó, az a központozás). Köszönöm, ha elolvasod soraimat, megtisztelsz vele! Szeretettel: Zsuzsanna

Törölt tag2010. június 1. 18:25

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. június 1. 17:56

Na ez mondjuk így van, tény: igaz. Szeretem az értelmes és jó szándékú vitákat; sokat lehet tanulni belőlük, és azt hiszem, eme vita is erre szolgál(t)!
Köszönöm!

Ross2010. június 1. 17:54

János, mindenek előtt megtisztelő, hogy tartalmasnak találod a vitát, különben nem folytatnád és nem szánnál rá ennyi időt az érvelésre. Szerintem tekintsük minden szövegalkotó szuverén jogának, hogy az általad felsorolt esetleges követendő célok között milyen preferencia-sorrendet állít fel, amikor verset tesz közzé.

Egyetlen szövegrészre reagálnék. Ezt írtad: ''A központozás egy eszköz, ami segíti/elősegíti az értelmezést, de nem helyettesít, nem tesz semmi pluszt a vers tulajdonképpeni értékéhez...'' Hozzá nem tesz, de értő alkalmazás esetén egyértelműsíti a közlő szándékát, nem ad módot alternatív értelmezésekre.

furjanos(szerző)2010. június 1. 17:21

Kedves Mindenki!

Még azért annyit hozzátennék eme nemes vitához, hogy ne becsüljük alá, és ne is becsüljük túl a nyelvet - bár az utóbbit nem is nagyon lehet (főleg, ha a mi anyanyelvünkről van szó) De mire is kell egy költőnek a nyelv? Mire is szolgál? Mire is használja? Mit jelent egy költőnek maga a nyelv? A nyelv az egy eszköz, amit használnia KELL ahogy, hogy önnönmagát kifejezhesse, hogy egyáltalán ''érvényesülni'' tudjon. Igen; eszköz. Ugyanolyan eszköz, mint a szobrásznak a fa, kő, bronz, anyag. Vagy mint a zenésznek a hangszer, kotta, vagy maga a hang. Mint a festőnek a festék, a vászon, vagy maga a forma, szín stb. Éppen ezért kell vele nagyon finoman, gazdaságosan, elegánsan bánni. De vajon van-e nyelv költészet nélkül, vagy van-e költészet nyelv nélkül? Melyikük tud a másik nélkül létezni? Szimbiózisban élnek egymással, vagy valamiféle kihasználtság folyik a háttérben? Én azt gondolom, hogy minden művészeti ág meglenne, megmaradna, ugyanúgy élne a saját maga által választott eszközei nélkül. Azt hiszem, egy tökéletes vers - persze ami nincs - egyetlen érintéssel, vagy tekintettel átadható, érzékeltethető lenne, ha lenne befogadó is hozzá. Mert maga a nyelv el is tudja rontani azt az érzést, azt a hatást/ellenhatást, amit a költő tudatni, érzékeltetni szeretne/akarna - ha egyáltalán akarna - az olvasóval. Na most egy kicsit elkalandoztam, de erről naphosszat lehetne beszélni. Visszatérve az írásjelekhez. Az írásjelek miért is alakultak ki? Hogy jobban megértsük magát a szöveget. Ugyebár azt tudjuk, hogy az ősi nyelvünkben sem voltak eleinte egyáltalán központok. Nem is ismerték a központozás fogalmát, csak egy idő után kezdett egyre bonyolultabb, egyre sokrétűbbé válni a nyelv, és szükség volt tagolásra, kis és nagybetűkre, kérdőjelekre stb, hogy könnyebb legyen a megértése. De nem annak aki írta, hanem annak, aki olvasta a szöveget. Ezt ne tévesszük szem elől. Na itt lép be a másik nagy dilemma: mennyire fontos egy költőnek, hogy megértsék a versét és mennyire nem? És ha egyáltalán megértik; azt értik-e amit maga a költő akar ''értetni''. Na most akkor melyik a fontosabb: a vers vagy az olvasó? Itt pedig a harmadik nagy dilemma - azt hiszem a legnagyobb: mi beszéljük a nyelvet, vagy a nyelv beszél minket? Hűha, ez tényleg nagy dilemma. Annyi azért tény, és elhihető, hogy amíg megírjuk a verset, addig tuti, hogy mi beszéljük a nyelvet - na de mi van azokkal a versekkel, amelyek nem lettek megírva? Na ezt majd később. De ha már egy olvasó kezébe kerül - legyen az értő vagy nem értő olvasó - onnantól kezdve a nyelv beszél minket. De mivel maga a költő indítja el ezt az egész folyamatot, így ő dönti el, hogy használ-e központozást vagy nem. Vagy alkalmazkodjon a leendő olvasói igényekhez? Nagy hiba lenne, azt gondolom. Alkalmazkodjon az olvasó. Miért is ne? Jól nézne ki a művészet, ha követné a divatot. Nem. Inkább csinálja a divatot, és kövessék őt. Visszatérve a meg nem írt versekhez. Vannak meg nem írt versek? Persze, hogy vannak, csak nem ismerjük még azokat, és éppen ezért nem is tudunk róluk. Éppen ezért nem is hiányoznak. Mert csak az tud hiányozni, amit ismerünk, amiről tudomásunk van. Érdekes, pedig éppen fordítva lenne ésszerű nem? Na már megint máshol vagyok. A központozás egy eszköz, ami segíti/elősegíti az értelmezést, de nem helyettesít, nem tesz semmi pluszt a vers tulajdonképpeni értékéhez, vegytiszta önmagához. Remélem adtam elegendő okot egy további elegáns vitához:-)!

furjanos(szerző)2010. június 1. 07:50

Máris leszállíttatom, Krisztina:-)!

Törölt tag2010. május 31. 17:12

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. május 31. 16:44

Ebben most igazad van, kedves Krisztina:-)

Törölt tag2010. május 31. 15:03

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. május 31. 09:07

Nem, nem, kedves Krisztina, sok dolog nem úgy van ám ahogyan azt te gondolod. Kezdjük az avantgárddal. ''Morbid szürreál.'' Na ne! Ne általánosíts, mert az csapdába vezet. ''avantgárd? fúj'' Még nagyobb: na ne!!! Ez a stílusirányzat soha nem követte, hanem csinálta a divatot. Nagyon nem mindegy! És ne felejtsd, kedves Krisztina, hogy csak az irracionális gondolkodás viszi/viheti előre a világot. Ez komoly.

Törölt tag2010. május 30. 23:22

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. május 30. 23:14

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. május 30. 21:22

Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat!

zseton2010. május 30. 21:14

Kedves János!
Köszönöm,hogy olvashattam ezt a gyönyörű szonettet!
''Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.''
Üdv:Á.

Ross2010. május 30. 20:30

Kedves Attila, van rálátásom bizonyos tömegű versre; nagyon sokszor szívesebben olvasnám helyettük mosó- és egyéb gépek használati utasítását, tetszőleges nyelven, vesszőkkel vagy nélkülük.

Idézet Tőled: ''A moderátoroknak pedig ott a lehetőség, hogy az ember üzenjen mikor egy verset beküld.'' Egyetértek, pontosan erre gondoltam én is, a ''megjegyzés'' szót használva.

Nem kellene mindezt egy másik helyen megbeszélnünk?

Holdsugar2010. május 30. 20:26

Kedves FürJani!

Jövök még neked egy hozzászólással, de még azóta is fogalmazom... :-)

Viccet félretéve... épp olvastam a versed alatti eszmecserét, és elgondolkodtam a központozáson.
Azt gondolom lehet központozva és központozás nélkül is jó verset írni...
Ez nyilván függ az írótól, a témától... stb.
Viszont ezen gondolkodva - a saját olvasatomban - beközpontoztam János versét.
Valószínűleg, más máshogyan központozná - ki-ki a saját olvasatában.
A kérdés tulajdonképpen az: vajon jobb-e így János szonettje?
***

Szonett nekünk
(szerelem)

Te ott, én itt ülök. S csak hallgatunk,
de féltjük a másikat mind a ketten.
Lassan összeáll a sok-sok kis csöndből,
valami végérvényes érthetetlen.

Mikor már a szerelem sem elég,
s meglazulnak a szoros ölelések:
semmi sem tarthat már vissza minket,
s a végén elcsendesülnek a léptek.

Nincs már érkezés: csak mindig indulás.
Kifosztott tekintetben árválkodunk
szeretetlenül, de mégis indulunk.

Utánad nézek, te nem fordulsz felém.
Számban maradtak az utolsó szavak,
amiket mondanom kellett volna még.

Attila_the_hun2010. május 30. 20:05

Kedves Ross!
Egy dolog biztos: a vers az nem egy mosógép, hogy használati utasítást kellene mellékelnünk hozzá. A moderátoroknak pedig ott a lehetőség, hogy az ember üzenjen mikor egy verset beküld.

Ross2010. május 30. 19:16

Egy biztos, kedves Attila: az előző hozzászólásodban a ''szerintem'' után a vessző mindenképpen egy felesleges gáncs. Mint már írtam: úgy írd, ahogy akarod, csak tedd hozzá megjegyzésként, hogy maradjon is úgy.

Részemről ennyi.

Attila_the_hun2010. május 30. 19:08

Kedves Marel megemlítetted a lényeget: ''nem akarom, hogy olvasás közben ''megbotoljon'' a szem. ''

A sor végén a vessző szerintem, csak egy felesleges gáncs.

Marie_Marel2010. május 30. 18:23

Ha beleszólhatok a nagyok beszélgetésébe: én fontosnak tartom az írásjeleket, mert eligazít abban például egy felolvasót, hogy hogyan kell értelmezni, hangsúlyozni az adott művet ahhoz, hogy pontosan úgy hangozzék el, ahogy a szerző ott belül ''hallotta''. Valahogy úgy, mint egy kotta...
Ugyanakkor most gyorsan megnéztem a saját verseimet is: bizony, van, amikor egyáltalán nem használom az írásjeleket. :-))
Meg kellene fejtenem: miért? Talán olyankor van ez, amikor nem is lehet másképpen értelmezni és nem akarom, hogy olvasás közben ''megbotoljon'' a szem.
Bocsánat a belekotyogásért.

Marie_Marel2010. május 30. 18:18

''Egyszerű a dolog: vagy mindenütt, vagy sehol.''
Ezzel nagyon egyet tudok érteni...

Ross2010. május 30. 18:14

Kedves Attila, a kérésed nagyon pozitív, ezért, noha az alapvitára egyelőre nem térek vissza, a te felvetésedhez szívesen fűzök felhúzott szemöldökű észrevételt, mégpedig nagyon egyszerűt: a sortörés szerintem nem azonos funkciójú, mint a vessző. Egyszerű a dolog: vagy mindenütt, vagy sehol. Ha a soron belül használsz vesszőt, tedd ki a sor végére is, feltéve, hogy helye van ott.

Természetesen, ahogy minden betűdért, úgy minden egyéb karakterért is ''felelős vagy'', vagyis tiéd a döntés. Ha mégis a vegyes használat mellett döntesz, akkor viszont a félreértések elkerülése érdekében minden ilyen versed után tegyél olyan megjegyzést a moderátorok számára, hogy ők se tegyenek egyetlen vesszőt se egyetlen sorvégre.

furjanos(szerző)2010. május 30. 17:58

Köszönöm szépen, kedves Éva szavaidat.
Örültem neked:-)

Attila_the_hun2010. május 30. 17:38

Végig olvastam eme szócsatát. Kedves stapi, Ross és nem utolsósorban János, köszönöm nektek ezt a vitát. Ismét tanultam pár dolgot! Nehogy abba hagyjátok! Tessék kérem folytatni! :)

Nekem janow egyszer ezt mondta: ''Tekintsd a sortöréseket is láthatatlan vesszőknek''

Az írásjelekkel kapcsolatban, ezzel teljesen egyetértek és azóta a sorok végénél elhagyom a vesszőket. Rájöttem, hogy többet ártanak mint használnak. :)

dreaming582010. május 30. 17:19

Előttem már annyian, és oly széleskörűen elemezték...én erre képtelen vagyok...

...csak...nagyon..........

furjanos(szerző)2010. május 30. 09:50

Köszönöm szépen, kedves Black!
Örültem neked:-)

furjanos(szerző)2010. május 30. 09:49

Dehogyis, kedves Ross!
A vita (az értelmes vita), a vélemények különbözősége mindig csak hasznos lehet.

Black2010. május 30. 09:33

mint két idegen már, tele emlékkel, ürességgel

nekem nagyon tetszett üdv:Black

Ross2010. május 30. 09:14

Kedves János,

Nem idézem vissza, milyen szituációkra használtam a ''monoton darálás'' és az ''attól még nem lesz szabadvers'' kifejezéseket, ott vannak a hozzászólásomban (13:57:33), sajnálom, hogy mindkettőt félreértetted. Amikor egy vita a magyarázás magyarázásává válik, jobb azt felfüggeszteni. Véleményem kisebbségben maradt, van ilyen. Sok sikert!

furjanos(szerző)2010. május 30. 07:57

Kedves Ross!

Semmiképpen nem egy monoton darálásról van szó. Azért azt hiszem, hogy jeles képviselői vannak a központozatlan verselésnek, mint Mallarmé, Rembau, Lorca, vagy maradjunk itthon; Pilinszky, Weöres, Orbán, stb. Nem hiszem, hogy csak azért mert valaki nem szimpatizál ezzel a verselési formával, még darálásról van szó; semmiképpen. A szabadversől meg annyit, hogy nem attól nevezik annak, mert központozatlan. Ejnye:-) A központozásnak éppen semmi köze nincs a szabad vagy prózaverses formához. Gondold csak végig: egy hexameter vessző nélkül is hexameter, vagy az itt olvasható szonett ugyanúgy őrzi-hordozza a szonett jegyeit, mintha teleraktam volna vesszőkkel, pontokkal. Ez butaság. Lényeg a lényegben, hogy a központozatlanság sok esetben - persze nem mindben - felerősítik, megemelik a vers színvonalát.

furjanos(szerző)2010. május 30. 07:41

Kedves István!

Van az írásjeleknek egy olyan jelentése és definíciója, hogy; segítség a szöveg megértéséhez. Segítség. Ebben a szóban van a lényeg. Bizonyos értelemben azért lett kitalálva, hogy érthetőbb/értelmezhetőbb legyen egy szöveg. De semmiképpen nem áll vele azonos szintem. A nyelv írásjelek nélkül is megállja a helyét - már csak azért is, mert a nyelv volt hamarabb - de az írásjelek nem a nyelv nélkül. Arról pedig annyit, hogy a költő a nép művelője; bizony, de hogy akar-e tanítani? Egy költőnek nem feladata/kötelessége a tanítás - persze van olyan is és az jó - a tanár, tanító feladata a tanítás, és ezt ne keverjük össze.

Ross2010. május 29. 13:57

Valóban nem ugyanaz a gondolkodás, mint a magunkban való beszéd. Nem tudom, hol a határvonal, de szerintem abban a pillanatban, ahogy szavak sorozatává szilárdul a gondolat, a belső hangunk nem egy monoton gépi darálás, hanem hozzá társulnak a szavakhoz a már említett, élő beszédet is jellemző kommunikációs segítők. Ezzel együtt, úgy tűnik, én megengedőbb vagyok, mint István; legfeljebb azzal egészíteném ki, hogy noha a Te versedben jogosnak érzem ezt a megoldást, hiszen aligha létezhet eltérő értelmezése, de az ''Egy napom a strandon'' című hatodikos házi dolgozat nem válik attól szabadverssé, ha egy globális utasítással kiirtom belőle a vesszőket.

stapi2010. május 29. 12:08

Értem én, de hozzáértők szerint a gondolkodás képekben történik. Egy képet szavakkal leírni írásjelek használata nélkül lehetetlen. Azt is értem, hogy az olvasóra bízza az értelmezést az ilyen vers. De akkor mit akarok írni? A költő már nem a nép művelője? Mire tanítok valakit, ha rá bízom, mit akar értelmezni? Ha nem tudja, mire is gondolok akkor, amikor valamit elmondok neki?

Rosshoz hasonlóan én is elfogadom, ha valaki így akar írni, de az ilyen írások csak egy szűk rétegnek mondanak valamit, és lehet, hogy nekik nincs is rá szükségük. Másoknak esetleg a rejtvény ''öröme'' marad - jó esetben. Megismétlem, hogy nem kritika, hanem tanulás képen kérdezősködök!

Mély tisztelettel: István

furjanos(szerző)2010. május 29. 10:35

De én nem a magunkban való beszédre gondolok, hanem a gondolkodásra, és az nem mindegy:-)

Ross2010. május 29. 10:31

Tiszteletben tartva kinek-kinek a saját preferenciáját, továbbá a választását, hogy mely általa tisztelt előd véleményére támaszkodik - megjegyzem, hogy ''a gondolatainkban nincsenek írásjelek'' állítást nem fogadom el. A hangos beszédben a hanglejtés, az intonáció, a szünetek, az ütem lassítása vagy gyorsítása teszi érthetővé a mondatokat - hasonlóan az írott szövegek írásjeleihez -, és ezeket magunkban beszélve is használjuk. Amikor a költő leír egy szöveget, ő maga pontosan tudja, hogyan kellene kitenni és miféle írásjeleket; kár, hogy az olvasóját találgatásra kényszeríti. De megismétlem: ha valaki a ''jeltelenségat'' részesíti előnyben, elfogadom.

furjanos(szerző)2010. május 29. 10:10

jav: tudtad-e

furjanos(szerző)2010. május 29. 10:09

Ja és még annyi, hogy az avantgarde nem újra virágzik, hanem még mindig. Nem tudom, hogy tudtam-e, hogy az egyedüli művészeti kor/stílus, amely nem fog ''kihalni'' az az avantgarde na és azon belül is főként a szürrealizmus, meg talán a dadaizmus.

furjanos(szerző)2010. május 29. 10:05

Kedves István! A központozatlanság nem az avantgarde (csak) ''találmánya''. Hiszem már a XIX. században is alkalmazták. Én azt gondolom erről, hogy az értő olvasó nem szorul a vesszők, pontok, írásjelek mankójára, és ezt nekem Csiha László irodalmár mondta, és csak tovább adom. Nem beszélve arról, hogy főként egyetértek Pilinszky gondolatával, amely úgy szól, hogy a gondolataink sem tartalmaznak központokat. Egy folyamat, ami folyamatként is viselkedik.

stapi2010. május 29. 09:55

Kedves János! Mára nagyon hétköznapivá nőtte ki magát, amiről te ilyen szép és jó verset írtál. Azért - mint már mást is - téged is megkérdezlek: miért az avantgarde-nek eme újbóli virágzása? Kis pont vagyok, de egyelőre azon a véleményen, hogy a központozás elhagyása az esetek túlnyomó részében nem ad valós újabb jelentést, értelme(ke)t a versnek. Vagy ha igen, közel sem biztos, hogy az(ok) jó(k). Képzeld el, mennyire igazolva láthatja magát egy-egy hasonló vers olvastán az a sok fiatal, akik mára sem tanulták meg az írásjelek alkalmazásának helyes módját. Talán naiv vagyok, de úgy képzelem, a költőknek ebben is jó példával kellene járni a ''nép'' előtt. Amennyire utánaolvastam, már régen megállapítást nyert, hogy ez az út nem vezet sehová. Mivel nem vagyok irodalmár, igyekszem olyanokat megkérdezni efelől, akik jobban értenek hozzá. Ezért kérlek, hogy ne sértésnek, hanem érdeklődésnek vedd kérdésemet. Ha időd engedi, kérlek, hogy válaszold meg akár itt, akár az adatlapomon keresztül.
Köszönettel: István

furjanos(szerző)2010. május 29. 09:40

Köszönöm, kedves Attila.
Az állomás(ok) bizony mindig
önnön helyükön maradnak,
csak mi megyünk:
ki tudja hová?!

furjanos(szerző)2010. május 29. 09:04

Köszönöm, kedves Attila.
Az állomás(ok) bizony mindig
önnön helyükön maradnak,
csak mi megyünk:
ki tudja hová?!

furjanos(szerző)2010. május 29. 08:51

Igazán köszönöm mindenkinek!

furjanos(szerző)2010. május 28. 21:36

Köszönöm, kedves Mária!

banyai_maria2010. május 28. 21:25

Kedves János, nagyon igaz a verse és milyen gyönyörű! megfogott!Gratulálok!

furjanos(szerző)2010. május 28. 21:04

Ajaj; akasztják a hóhért:-)))

furjanos(szerző)2010. május 28. 20:26

Nagyon szépen köszönöm, kedves Kata!
Örülök neked, és hogy tetszett.

19702010. május 28. 19:54

''kifosztott tekintetben árválkodunk
szeretetlenül''
Bennünk maradnak a szavak,a fájdalom,az értetlenség...s aztán hosszú-hosszú csönddé válik az üresség...
Elképesztően jó vers,az érzés most belém költözött...s nagyon nem jó ezt érezni...!mégis, olyan ''letisztult''elengedés...És nagyon szép!
Szeretettel:Kata

kapocsi.ancsa2010. május 28. 04:51

''lassan összeáll a sok-sok kis csöndből
valami végérvényes érthetetlen ''

Egymást már meg se hallva, elérhetetlen..
Életszerű, szomorú.
Üdv: Annamari

HCsab2010. május 27. 22:10

Bár élethelyzetnek nagyon nem, verstémának kifejezetten hálás, amiből lehet szépet, szorongatót írni - például így. Nekem az eleje a legmasszívabb a végérvényes érthetetlennel. A második szakasz eleje kicsit elérthető, de nem baj, ha rágni kell. Szépen, szelíd szavakkal gördül. Csaba

designo2010. május 27. 21:49

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

krisztike242010. május 27. 21:39

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Én is csak gratulálni tudok. Üdv, Krisztina

Törölt tag2010. május 27. 21:39

Törölt hozzászólás.

abirta2010. május 27. 21:28

Ilyenkor azon mereng az ember hogy mi lett volna ha elmondja a szájában maradt utolsó szavakat? Hát szerintem semmi. Szépen megírtad az utolsó találkozás eseményeit, amik szavak nélkül is sokat mondanak! Gratulálok.

furjanos(szerző)2010. május 27. 20:49

de, de Barbara, majd még ezért számolunk:-)

szebarb2010. május 27. 20:16

nem nem, most nem tudok számolni:-) se szépet írni...

furjanos(szerző)2010. május 27. 20:12

Gyerünk, drága Barbara:-)
Csak szerencse kérdése:-)

szebarb2010. május 27. 20:10

Úgy szeretnék én is egyszer egy szép szonettet írni!:-)

furjanos(szerző)2010. május 27. 20:09

Kedves Levente, először is köszönöm a 10 pontot:-)!
A jó verseknek ára van,
valamilyen szinten mindenképpen.
De ez az ár megfizethető:-)
Köszönöm szavaidat!

furjanos(szerző)2010. május 27. 18:47

Drága barátom, szavaidat köszönve; ölellek!

Janó

furjanos(szerző)2010. május 27. 17:37

Köszönöm szépen, kedves Magdi,
nagyon örülök neki, ha tetszett!

tigris2502010. május 27. 17:33

Ez nagyon szép!

furjanos(szerző)2010. május 27. 17:27

De nem ám!!!
Semmiképpen nem szabad veszni hagyni!!!

Attila_the_hun2010. május 27. 17:03

Igen veszett hosszú, de nem hagyom veszni :)

furjanos(szerző)2010. május 27. 16:06

Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat!

furjanos(szerző)2010. május 27. 15:25

Köszönöm szépen, kedves Fruzsina szavaidat!

zsomcike2010. május 27. 14:32

Kedves János! A búcsú mindíg annak a nehezebb aki marad! Gratulálok, és lopok egy szívet. Fruzsina

furjanos(szerző)2010. május 27. 13:53

Nagyon jól érzékeled a verset, kedves Kinga,
és nagyon szépen köszönöm szavaidat.
Éppen elég:-)

furjanos(szerző)2010. május 27. 13:43

Akkor megnyugodtam, Attila!
De ne éreztesd magaddal,
mert az sem vezet jó irányba.
Mindenképpen jó út az, amin jársz,
de az tény hogy veszett hosszú:-)

Attila_the_hun2010. május 27. 13:31

János dehogy te éreztetted velem. Miután olvastalak, én: magammal.

Kicsikinga2010. május 27. 13:19

Mint egy állomáson, ahol már nem emeljük integetésre kezünket, és nem mondjuk azt sem, hogy ''Isten veled''.
Bocsánat, hogy saját ,valamikor megírt gondolataimmal megtörök egy olyan csendet, amitől kicsordul a könnyem. A szerelem elmúlása a legfájóbb búcsú. A szerelemtől!
Olyan gyönyörű a vers, hogy, én nem tudok mást írni rá, csak ezt. Csodálatos!

purzsasattila2010. május 27. 12:50

Témájában bús, mégis szép, selymes szonettet alkottál!
Nagyon hűen adja át az elválás, szakítás fájdalmát! Szerintem csodás vers, engem nagyon megfogott, kedvenceim közt a helye! :)

helszlo2010. május 27. 12:22

Szép szonetted valami olyanról szól, amit sokan ismerünk, megéltünk. Nagyon jól adja vissza versed ezt a borút. Gratulálok! Üdv: Laci

furjanos(szerző)2010. május 27. 12:21

Itt is nagyon szépen köszönlek, Ágnes!

EgyedAgnes2010. május 27. 12:13

gyönyörű vers, gratulálok

janow2010. május 27. 11:37

A tartalom az megindító, erőteljesek a szavak, sallangmentesek, felesleges pátosztól megszabadítottak a kifejezések. Ahogy te szoktad mondani, gazdaságos a szöveg.
A harmadik vsz-nál zavaró a szóismétlés (szigorúbb értelemben, no de miért ne lennénk szigorúak;-). A tercina első sorát elhalványítja, rímnek meg nem igazán kóser. A 11. soron nem ártana kis hegesztés.
A szöveg gördülékenysége érdekes és izgalmas kontrasztban áll a téma szomorú hangulatával. A sok ''l'' hang (nem készítettem statisztikát, de szembetűnő a túlsúlyuk) kellemesen lágyít, alig vannak benne koppanó zárhang. Ami van, azt is fellágyítja az őt követő/megelőző ''n'', ''m'', ''l'' stb. Olyan búsan ballagóssá teszi szép szonettedet.

furjanos(szerző)2010. május 27. 10:49

Köszönöm szépen, kedves Virág!
Örültem neked:-)

Törölt tag2010. május 27. 10:31

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. május 27. 10:11

És mindenképpen valamiféle
összhangra/azonosulásra is
nagy szükség van hozzá!

furjanos(szerző)2010. május 27. 09:30

Köszönöm szépen druszám:-)
Örülök, ha láttad a távolodást,
jó érzékkel azonosultál a verssel,
mert valahogyan ténylegesen így is volt!

barátsággal: pfj

Justice2010. május 27. 09:14

Szinte látni a távolodó kedvest, érezni a bennmaradt édes szavak, keseredő ízét. Szomorúan szép.

kormanyossanyi2010. május 27. 08:08

Gratulálok Janó!

csillogo2010. május 27. 06:14

Előttem már mindent leírtak!:))
Gyönyörű szonett! Szeretettel gratulálok!

meszeletra2010. május 27. 01:10

Egy régi szép Delhusa Gjon-dalt juttatott eszembe e szép versed,kedves János: ''Rég ülünk itt együtt, és csak hallgatunk;
mondd, miért jöttünk össze, ha nincs mit mondanunk?'' De nem kizárt,hogy ha ezután meghallom e szóban forgó dalt,a Te szonettedre fogok asszociálni.Olvasom:sokat szenvedtél,amíg megszületett.Én úgy gondolom,hogy a jó verseknek ez az ára: kevesebbért nem ''adják''.Ha nem verejtékszagú egy vers,nem is nevezhető jónak.De a tied igen.Különösen tetszettek a tercinák!Te már oly sokaknak osztogattad itt,hol bőkezűen,hol szigorúbban a pontjaidat.Engedd meg,hogy egy gratuláció kíséretében ezúttal én értékeljem hasonló módon e verset!: :)
furjanos: 10 pont

Törölt tag2010. május 27. 00:55

Törölt hozzászólás.

Tamas22010. május 26. 23:12

Vigyázz Janó, ez már majdnem elválás, biztos hogy ezt akarod? Üdv: Tamás

Ross2010. május 26. 22:56

A melankolikusan súlyos, beletörődően megfogalmazott mondanivaló miatt nagy az esélye annak, hogy egy földhözragadtabb olvasó is enyhít a szigorán, és nem kéri számon a klasszikus szonettre jellemző, meglehetősen kötött rímszerkezetet. Nem lehetetlen, hogy ezzel egy új részműfaj született meg, a szonett terjedelmébe szorított és a szonett ritmikáját követő részben kötött-, részben szabadvers.

zoltan.horvath2010. május 26. 22:43

''nincs már érkezés csak mindig indulás''
Azt gondolom ebbe sorba a saját és még sok ember költészetét összefoglaltad.
A szonett pedig tényleg szonett!
Gratulálok hozzá.

Zoli

kreativ552010. május 26. 22:18

Kedves János!
Gratulálok a versedhez!Elviszem, hisz amennyire szomorú, annyira gyönyörű is. Szeretettel Ági.

furjanos(szerző)2010. május 26. 21:46

Köszönöm, kedves Évi!
És megy a nevedhez is ez a vers nem?:-)

szonett2010. május 26. 21:40

Gratulálok ehhez a nagyon szép versedhez!:)
Szeretettel: Évi

furjanos(szerző)2010. május 26. 21:28

De nagyon szépen köszönöm szavaidat Attila,
de egy kicsit nagyobb önbizalommal legyél
önmagad felé mindenképpen.
Nekem most szerencsém volt:-)

furjanos(szerző)2010. május 26. 21:24

De nagyon szépen köszönöm szavaidat Attila,
de egy kicsit nagyobb önbizalommal legyél
önmagad felé mindenképpen.
Nekem most szerencsém volt:-)

furjanos(szerző)2010. május 26. 21:16

Kedves Irénke,
ismét csak köszönni tudlak,
mint mindig!
Köszönöm figyelmedet!

furjanos(szerző)2010. május 26. 21:15

Ne butáskodj, Attila,
itt nincs ilyen, dehogy!
Remélem nem én éreztettem ezt veled?!!!

Attila_the_hun2010. május 26. 21:11

Hát igen! Mit is mondhatna egy magamfajta egy ilyen versre?
Kedves János, nem is erőltetem magam. Csak annyit írok: Köszönöm, hogy olvashattam!

furjanos(szerző)2010. május 26. 21:10

Kedves Miriam, nagyon örülök szavaidnak,
és igen; szerintem is megérte. Köszönöm.

miriam2010. május 26. 20:59

Kedves János! Olvasom sokat ''szenvedtél'' vele... DE ... igen, nagyon megérte!!!
Tökéletes szonett!! Gyönyörű ! Nagyon nagyon tetszett!!

irenke2010. május 26. 20:56

''amiket mondanom kellett volna még''
szó nem elég...
Szívedből olvassa,ott van a teljes odaadás
Szerelem szava!
Gyönyörű szép!

furjanos(szerző)2010. május 26. 20:52

Kedves Etka, hát természetesen,
volt már hogy nem:-)???

furjanos(szerző)2010. május 26. 20:49

Próbálkoztam, kedves Ágota,
és örülök nagyon ha így gondolod.
Ilyenkor látom;
csak érdemes írni!

furjanos(szerző)2010. május 26. 20:45

Értem, kedves Kyri, azért gondoltam,
hogy az az igazi, mert nagybetűvel van írva.
Szép név egyébként!

gota2010. május 26. 20:45

János!
Ez olyan szép, hogy nem is tudom kommentálni!
csak viszem!
Ágota

Etka2010. május 26. 20:43

János kedves, szeretem a csendeket...
s most a te sok sok kis csöndödet elviszem...ha szabad...
ölellek!

Törölt tag2010. május 26. 20:42

Törölt hozzászólás.

amalina2010. május 26. 20:41

Szép...

furjanos(szerző)2010. május 26. 20:41

Köszönöm szépen, kedves Aladár,
örülök, ha megtaláltad benne a szépet.

furjanos(szerző)2010. május 26. 20:37

Igazán köszönöm, kedves Kyri szavaidat.
Most néztem az adatlapodat;
ez az igazi neved???

Schmidt_Aladar2010. május 26. 20:34

Tökéletes képek,snittek a ''cimke''hangulat megragadásához..Gratulálok!

Törölt tag2010. május 26. 20:34

Törölt hozzászólás.

furjanos(szerző)2010. május 26. 20:33

Köszönöm, drága Magdika!
Elég sokat ''szenvedtem'' vele,
mire végül megszületett.
De azt hiszem, megérte
bíbelődni vele:-)

ambrus.magdolna2010. május 26. 20:31

Szomorúan gyönyörű vers:((
Kedves János!
Örülök,hogy én repesztek elsőként szívet:))
Gratulálok versedhez!
Üdv.Mahónia