Szerző
Vers

A verset eddig 399 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Palkó Boglárka

Nincs már semmi, s mégis, talán...

Hideg van és minden kihalt,
Nem lelem már meg a vigaszt,
Minden gondolatom elszáll,
S feléd sétál.

Köréd gyűlve téged óhajt,
Melegít és megcirógat,
Téged ügyel és vigyáz,
Engem pedig a mélybe ránt.

Egyedül a semmiben
Gondolatot veszítve,
Hideglelés kerülget,
S az őrület is emésztget.

Egész ember nem vagyok hát,
Széttördelve átkozom már,
Azt a napot,
Melyen téged
A rossz szerencse ide vetett.

Bocsáss meg, ím, nagyon kérlek,
De fáj már nekem ez az élet.

Fáj minden, mert téged látlak,
Fáj, mert folyton megkívánlak,

Fáj, mert szívem téged akar,
Fáj, mert szíved ellenem van.

...

Mit mondhatnék immár többet?
Nincs is szavam, mi téged illet.

...

Nincs már szó, s nincs már élet,

NINCS, MI TÉGED ARANYBA ÖNTNE?!

Nincs immár semmi, s mégis,
Talán,
Gondolatom utánad jár.

Hideg van és minden kihalt,
Nem lelem már meg a vigaszt,
Minden gondolatom elszáll,
S feléd sétál.

Phoebus, kézjegyét rajta hagyta...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Papirkarc(szerző)2010. augusztus 11. 11:49

Nagyon szépen köszönöm!

ambrus.magdolna2010. május 26. 19:03

Szomorú versedhez Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom