Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 56 év
Népszerűség: 189 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1276 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (44)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Ábrahám István

Soká jöttél anyu!

Soká jöttél anyu! Már úgy vártalak!
Jaj ne szoríts! Ne húzd meg a csöveket!
Vigyázni kell, tudod, mert ha kicsúszik,
Akkor megint megszúrják a kezemet.

Múltkor sokat fészkelődtem az ágyon,
A néni nagyon haragudott énrám,
Mert földre csöppent a drága gyógyszer
És nehezen találta meg a bénám.

Doktor bácsi mondta már, szép a vérem.
Anyu! Ugye biztos hazudott nekem,
Becsapott. Ezt a szomorú szemében
Láttam, míg közben simogatta fejem.

Ne sírj anyu! Mondok néked vicceset,
A bohócdoktorok tegnap jártak itt,
Ekkora piros cipőben felbuktak,
Aztán tölcsérrel hallgattak egy kicsit.

Kék haját az egyik földre levágta,
Azt mondta, sárba kell elhajítani,
Mert ez a sok gyerek divatot csinál,
Mondta, hogy ránk akar hasonlítani!

Anyu! Reggelre elvitték Tomikát,
Aki itt mellettem feküdni szokott,
Azt mondták, fáradt, nagyon mélyen alszik.
De én láttam ám, hogy már nem szuszogott!

Anyu, vigyél haza! Nem szeretek itt!
Nem sokára lesz a születésnapom,
Azt ígérted, ha okos leszek, akkor
A hat gyertyát otthon elfújhatom.

Az éjjel sokat sírtam, meg hánytam is!
Nagyon fájt, hogy sokáig beteg vagyok.
Anyu! Én jó leszek, csak vigyél haza
És megígérem hamar meggyógyulok!

Jó leszek! Meg a Morzsi is hiányzik!
Ügyesen játszanánk a dombok között
És az összes gyógyszert mindig lenyelem,
Ne hagyj itt egyedül, mert hazaszökök!

Ha nagyobb lennék, egyedül utaznék.
Csak néznél, mikor hirtelen megjövök!

Anyu! Egyszer majd én is megnövök?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


piffta892011. augusztus 31. 17:54

Szívbemarkoló élmény volt olvasni... belesajdul az ember szíve, de ez jó! Fájdalmasan gyönyörű vers, gratulálok!
Druszád: István

EDY2010. szeptember 27. 22:03

NEKEM MOST NAGYON NEHÉZ,HISZEN A KISFIAM HOLNAP FÚJJA A 9.GYERTYÁJÁT ÉS TÚL VAGYUNK SZÁMTALAN BOHÓCDOKTORON....

manco2010. július 25. 18:28

István! én most szólni sem tudok.
Margó

apjalanya2010. július 11. 05:59

Van amikor a halgatás a legjobb reakció.........

szonett2010. július 9. 15:13

Gratulálok István!:)
Szeretettel: Évi

Golo2010. július 7. 08:26

Kedves István,
gyönyörű verseddel sikerült könnyeket kicsalni a lelkemből.
Szívet török érte.
Szeretettel: Radmila-Golo

kreativ552010. június 28. 12:40

Drága Vallejo!
Nagy árat fizettél ezért a csodás versért.
Gyermeki lélekkel megfogalmazva, még szívbemarkolóbb.
Könnyezem!
''Anyu! Egyszer majd én is megnövök?''
Bár csak én nőnék ekkorát!!!!!
Szeretettel: Ági

Vallejo(szerző)2010. június 17. 18:08

Köszönetem minden érdeklődőnek és olvasónak, a hozzászólások külön örömet jelentenek.

Golo2010. június 17. 18:01

Kedves István,
fájdalmasan szép vers! (Szív, figyelő)
Szeretettel: Radmila-Golo

Mygan2010. június 17. 10:30

:)

abirta2010. június 16. 09:16

Írni nem tudok mit, engem nagyon megfogott!

Alyz2010. június 7. 20:33

Csak ennyit mondok : én láttam ..bár ne kellene
szólni sem, írni sem róla..bár ne lenne ilyen!
Ne éppen a gyermekkor
szépsége fúlna bele a rémisztő betegség kilátástalanságába!
Gyönyörűségesen, fájdalmasan szép a versed!

Farkasszellem2010. június 6. 19:20

Úgy látom váltjuk egymást jelenlét terén, bár még én magam sem vagyok túl a vizsgáimon. Viszont ezért a versedért megérte mára félredobni a tankönyveket. Megindítóan valószerű betekintést engedsz a gyermek gondolataiba, szavaiba. Igazán nagyot alkottál. Most valahogy rendkívül szegényesnek érzem a szókincsem, hogy megfelelő szót találjak erre a versre. Nagyon jó! Gratulálok.

Vallejo(szerző)2010. június 4. 20:06

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat.
Lassan túl leszek az utolsó vizsgámon, ígérem utána mindenkinek elolvasom a távolmaradásom ideje alatt született alkotásait.
Kérlek benneteket, addig se feledjetek el.
A legmélyebb tisztelettel gondolok rátok!

kozmazsu2010. június 2. 06:24

A döbbenet uralja agyam, ettől levegőt is alig kapok, szívbemarkoló, gyönyörű szavak, sorok, még visszajövök.

Schmidt_Aladar2010. május 31. 18:42

Szomorú, szívhez szóló verssorok rengeteg empátiával! Gratulálok!

Ametist2010. május 31. 13:02

Szívszorító sorok - nagyon átélhetően örökítetted meg egy kisgyerek szenvedését...

sunil2010. május 30. 19:34

Marie Drága, Neked is, szívből köszönöm, hogy szólsz...-:))
Áldott, szép estét, mindenkinek!...-:)
Szeretettel:sunil

sunil2010. május 30. 19:28

Kedves István, a '' vénám '' - ra, már megkaptam a választ. Ez az ötleted nagyon is emberi, azaz hogy: gyermeki, érthető, remek gondolat. Az a tény, hogy hasonló, fel sem merült bennem, csak engem minősít...
Őszintén pironkodva, ám annál nagyobb szeretettel:sunil

Marie_Marel2010. május 30. 19:07

Drága sunil, a ''bénám'' szándékos ebben az esetben. A gyermeki ''félrehallást'' hivatott megjeleníteni. (Lejjebb már volt róla szó.) :-))

sunil2010. május 30. 19:05

Kedves István, bizony könnyek között olvastam versedet, gondolom ez már minősíti is az alkotásodat.
A lélek húrjain zenélsz végig, hát '' ünneprontás '' lenne játszani a nagyokost, és holmi apróbb formai kérdéseket feszegetni. Nekem ez nem célom, és nem is teszem.
Csupán két aprócska észrevételem van, amit meg kell jegyeznem...Nos, a második szakasz utolsó szava, helyesen (gondolom): v é n á m...
A másik pici gubanc: '' Doktor bácsi mondta, már szép a vérem. '' (vagyis, a vessző, a '' már '' előtt van). Ez azért is fontos, mert akkor a ritmus sem zökken, és szinte bizonyos, hogy Te is így írtad, eredetileg, tehát mindkét helyen csak elírás szerepel.
Köszönöm, a türelmedet, és a nagyon szép verset.-:)
Szeretettel:sunil

Ross2010. május 30. 18:22

István (stapi), természetes, hogy a szerző István nem a hollywoodi patikamérlegen egyensúlyozta ki a nagyon hatásos versét, semmi ilyen szándékot nem tulajdonítok neki. Beleírta és benne hagyta, innentől kezdve része a versnek, és a számadatok meggyőzőek.

stapi2010. május 30. 13:33

Ross: csak most olvastam a hozzászólásodat. Szerintem ebben a versben Morzsi nem egy sikertörténeti fogás. Sokkal inkább utal a kisfiú betegsége előtti megszokott, otthonos cselekvéseire. Hiszen a siker már az első versszakban benne van. Szerintem.

Vargazlajos2010. május 29. 22:07

Nagyon mély gondolatok!
Gratulálok.

SEniko2010. május 29. 22:04

Próbálom megfogalmazni, mit éreztem a vers olvasásakor:
- Értettem, éreztem az üzenetét!
- Elgondolkodtatott: - sajnos közelről is láttam hasonló dolgokat!
- A színészek a színpadon ugyanígy beleélik, ''belejátsszák'' magukat a szereplő személyébe, de neked ezt rímekbe foglalva kellett hitelesen átadni.
ELŐTTEM HITELES VOLTÁL!

stapi2010. május 29. 06:29

Kedves István, könny szökött a szemembe, mikor olvastam. Mély átérzéssel megírt vers. Remek példa ez arra, hogy a költői eszközök hiánya is lehet kifejező eszköz. Gratulálok!

szederfalu2010. május 28. 21:45

érdemes volt megírni:)

Black2010. május 28. 14:24

........

Etka2010. május 27. 18:32

Nagyon megható minden szavad, minden sorod, az egész versed...
Gratulálok szeretettl:
Etka

helszlo2010. május 27. 10:27

Huh! Nem vagyok tulságosan lágyszívű, de most megfogtál! István, kedves Barátom! Hogy tehetsz ilyet?
Mit mondhatnék? A témád is óriási, de a kivitel is gyönyörű. Én vittem a huszadik szívet! Üdv: Laci

kapocsi.ancsa2010. május 26. 22:31

Fájt olvasni, a gyermeki gondolatok, igen, ilyenek.
Jól írtad le.
Üdv: Annamari

Vallejo(szerző)2010. május 26. 16:30

Köszönöm Kedves alkotótársak a hozzászólásokat,
örülök, hogy a szívetekben helyet talált. Méltó helyet!!!

Kértem a moderátorokat, hogy változtassák vissza a vénám szót eredeti ''bénám'' alakra. Ez szándékos szóalkotás volt, mely a kicsikre jellemző szótévesztést hivatott kifejezni!

Hevocka2010. május 26. 15:15

Egy hetet töltöttem az unokámmal és boldog vagyok, hogy tehettem.
Mind sírunk valamiért, (pénz, magány, csalódás.....) semmik vagyunk ehhez a kisgyerekhez képest....
és hozzád aki ezt így meg tudtad fogalmazni... átérezni...
Mi a fontos??? ......... !!!
Velem jót tettél, hogy olvashattam.
(Ébresztő mindenkinek)
Szeretettel É

zita2010. május 26. 14:26

''Anyu! Reggelre elvitték Tomikát,
Aki itt mellettem feküdni szokott,
Azt mondták, fáradt, nagyon mélyen alszik.
De én láttam ám, hogy már nem szuszogott! ''

Igen. Egy gyermeket nem lehet becsapni. Nem tudja meg, hogy mi a halal, de erzi...föleg a beteg gyerekek, akik ket vilag közt lebegnek eppen. Ilyenkor kivanom, nezzen le rank az Isten, es hagyja itt nekünk öket, s mi majd megtanulunk vigyazni rajuk:-(

zita2010. május 26. 14:22

Nagyon meghatott a versed... es igen, most sirok is.. szörnyü megis gyönyörü, csak annyira szomoru, hogy markolja a szivem... egy biztos, az összes eddigi kedvencem közt ez a legkedvencebb. Nem tudom, hogyan fogalmazzam. Nagyon jo vers, szivböl gratulalok!
Üdv.: Zita

csillogo2010. május 26. 14:03

Nagyon érdekes egy gyermek ártatlan gondolatait és vágyait, várakozását versbe foglalni, Neked ez nagyon szépen sikerült!
Gratulálok István!

Zebike2010. május 26. 09:24

Remekmű, gratulálok.

Törölt tag2010. május 26. 08:28

Törölt hozzászólás.

Vallejo(szerző)2010. május 26. 06:49

Véletlenül kétszer küldtem el. Ez nem volt szándékos!

Vallejo(szerző)2010. május 26. 06:48

Kedves Alkotótársak!
Megköszönve megtisztelő érdeklődéseteket és hozzászólásaitokat, engedjétek meg, hogy így összegezve reagáljak a felvetésekre.
Legjobban talán Ross barátom foglalta össze e mű alkotásának lényegét.
Valóban nagyon nehéz megoldást választottam, hogy a kisgyerek szavaival igyekeztem a témát megírni.
Gyakorlatilag mindent ennek rendeltem alá, szándékosan ezért írtam gyengébb és kevesebb rímmel, ezért írtam gyerekekre jellemző szótévesztést szintén szándékosan, ahogy Ross is észrevette, a szókincs is rájuk jellemzőnek kellet lennie szándékom szerint. A téma megírását az általatok is ismert jótékonysági reklám inspirálta. Ebben két dolog motivált, a valóság és a hitelesség.
Ha visszatekintetek korábbi verseimben megformált karakterekre, minden esetben igyekeztem azok bőrébe belebújni. Itt sem tettem másként, mert szerettem volna elképzelni, megélni, hogy a gyerek miként éli meg a tragédia folyamatát. Vajon milyen gondolatok kérdések dolgoznak benne.
Rossnak abban is igaza van, hogy összességében hasonlíthat a téma feldolgozása egy jól megkomponált várhatólag sikerfilm forgatókönyvére, de a valódi szándékaimtól ez nagyon távol áll. A kutyus sem az én kellékem valójában hanem elképzelésem szerint a kisfiúé. Abban a részben az volt a szándékom, hogy a kisgyerek akaratérvényesítési fázisait mutassam be, szintén a hitelesség erősítése érdekében. Mert a gyerek ugye először kér, majd könyörög, ezután érvel, bizonygat, majd zsarol. Ezért volt igaza Rossnak, mert ez valóban a penge élen való egyensúlyozást eredményezheti. De vállaltam, mert nagyon meg akartam írni, és nagy kihívásnak tekintettem. Úgyis Ti olvasók fogjátok eldönteni érdemes volt-e.
Ettől válik hihetetlenül értékessé a hozzászólásotok, érdemi bírálatotok vagy megerősítéseitek.
Köszönöm hogy itt voltatok!

mezeimarianna2010. május 26. 05:09

:(((

amalina2010. május 26. 01:47

Gratulálok!

szzs2010. május 25. 21:30

Ehhez csak annyit merek csendesen megjegyezni: a szenvedést bátran megélő gyermek mindig ''megnő'' - egy tehetetlen felnőtt példaképének! Gratulálok: Zsuzsanna

cedrus492010. május 25. 21:26

Megrendítő...!

Black2010. május 25. 13:51

inkább nem mondok semmit.. majd személyesen..de addig is Grat üdv ! zs

irenfi2010. május 25. 11:07

Kedves István!
Először is gratulálok:)
Nem is tudom mit írhatnék, ez már a harmadik próbálkozásom:(
Szomorú, fájdalmas, szívet marcangoló:(
Én a 7 éves unoka hugomat egy autóbalaset miatt veszítettem el:(
Értelmetlen,vagy értelmes halál :(
váratlan vagy várt halál:(
Azt hiszem egyik sem jobb a másiknál, de talán elfogadhatóbb a várt halál:(((((
Keménynek hangozhat ez amit leírtam,de mindkettőben volt részem. Tapasztaltam!
Én örülök annak, hogy a gyerekeknél vannak bohócdoki bácsik :))
Mi szülők rosszul kezeljük a beteg gyerekeket, mert sajnáljuk Őket, de főként magunkat!
És itt a csattanó :)
,,Ha nagyobb lennék egydül utaznék.
csak néznél mikor hírtelen megjövök!

Még egy utolsó észre vétel, biztos véletlen volt,de a második verszak utolsó sorában a,, bénám ,, helyett nem VÉNÁT akartál írni :)
Szeretettel Irén

irenke2010. május 25. 08:55

A Szívemből egy darabot most itt hagyok...
Lelki óriások,e picinyke emberi ''nagyok''!
Az Isten szeretetével legyetek szabadok!
István Kedves,köszönöm neked,hogy
láthatunk általad...
mégha könnyeinktől most még homályosan!
''Soká jöttél anyu!Már úgy vártalak!''
Apai szíved legyen Áldott,
Szeretettel teljes!

zsomcike2010. május 25. 05:48

Kedves István! Én már megint itt vagyok a versednél. Valahogy nem hagy nyugodni, ha ez volt a célod, elérted, mivel az első olvasásnál kaptam egy ''szíven lövést''. Azért írtam, hogy veszélyes vers, veszélyes téma. Egy kisgyermek hangján megszólalni nagyon nehéz, neked mégis sikerült, beleszőtted a Tomika halálát, és jól, mert a hat évesek még nem tudják mi is az, hogy meghalni, de érzik a szt, hogy valami nagyon rossz történik. Nem lehet nekik hazudni, mert átlátnak a hazugságon. Sajnos a beteg gyermekekből olyan bölcsesség sugárzik, ami térdre kényszeríti a felnőtteket.Sokszor ezt nem is vesszük észre a saját fájdalmunk miatt. Többszöri olvasás után elvittem a szívet, és bátornak tartalak! Nagy tisztelettel, és szeretettel Fruzsina

kyri2010. május 24. 23:02

Kedves István!
Ennek a témának itt a helye!!! Ha tollat veszünk a kezünkbe, akkor a valót kell írnunk, ha fájdalmas, tragikus is.
Ha ezzel tudod felhívni az olvasók figyelmét egy olyan szörnyűségre, amit mindenki szívesen elhesseget, meg kell tenned a beteg gyerekekért.
Köszönöm a nevükben!
Üdv. Kyri

zsomcike2010. május 24. 22:32

Kedves István! Nem tudom, miért nyúltál a témához. Azt el kell mondanom, hogy a hat éves halálos beteg kisgyermekek sokszor sokkal jobban, reálisabban tudják mi fog történni velük, mint a felnőttek. Veszélyes téma, veszélyes vers ez. Nehéz megtalálni a határvonalat. Szurkolok neked!
Szeretettel Fruzsina

Ross2010. május 24. 21:59

Kedves István barátom, azt hiszem, elég nagy pontosságal meg tudom jövendölni ennek a versednek a fogadtatását. Nagyon vékony mezsgyén haladsz, vagy mondhatnám, hogy pengeélen próbálsz egyensúlyozni. Erre később visszatérek, vegyünk először néhány jól sikerült részmegoldást:

Nagyon jó a ''... nehezen találta meg a bénám'', a gyerek számára így van értelme. Hasonlóan jó ''... a sok gyerek divatot csinál'', tudható, mire kell gondolni. Ugyanakkor viszont Mana nem téved, ezúttal a rímeknek fejet kellett hajtaniuk a történet előtt. Világos, hogy ebbe a gyerek szegényesebb szókincse is belejátszik.

Mindez azonban feledhető lenne, és, mint kezdetben írtam, nagy tetszésre számíthatsz a többi hozzászólótól. Nekem azonban, sajnos, elég hamar beugrott egy Los Angeles-környéki előváros neve, és a koronát, megint csak sajnos, rátette a kiskutya szerepeltetése. Ha a megalapozott dícséretekben őszinte voltam, nem hallgathatom el ezt sem, talán egyetértesz.

Kicsikinga2010. május 24. 21:54

Ehhez szólni, mit lehet? Szabad-e?!
Csupán annyit, hogy hatalmas szív, lélek, Empátia kell ahhoz, hogy valaki egy kicsi gyermek szavait ilyen szívbe markoló hitelességgel tudja megírni, színvonalasan, és mély profizmussal!
Elhallgattam, és csendben elvittem egy kicsi szívet...

Törölt tag2010. május 24. 21:42

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom