Szerző
Vers

A verset eddig 755 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. április 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pakurár Ágnes

Elmúlás

Mint virágcsokor az asztalon, én is épp úgy haldoklom.
Még szép és tündököl, még is látszanak rajta a halál első jelei.
Napról napra elhagyja az élet minden formája,
csak az emlékeinkben lesz a kis virágnak nyoma.

Ha én meghalok, vajon lesz ki emlékszik, e bús asszonyra,
vagy feledésbe merül a földi életének minden nyoma?
Lesz-e ki megsirat, kit távozásom fájón érint majd?
Most hitem elhagy, s úgy gondolom, mindenki jól derül, elmúlásomon.

Lesznek kik fellélegeznek, lesznek kik egy szál,
haldokló virággal utoljára a sírom előtt állva megtisztelnek.
Igen, haldokló virággal, hisz ami él, elmúlik,
szívünk lángja mi beragyogta hajdanán a szerelmet, mindörökre kialszik.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


41anna2018. január 24. 19:36

Nagyon gyönyörű szép vers! Írj! Régen nem írsz! Melinda

thlanyka2009. december 28. 01:13

beautyful i love you mom

bradley592009. július 19. 14:10

Gyönyörű!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom