Kútban
Odafent a sötét világűrben, messze,
ahol a legfőbb úr a csend,
talán nem lennék ily nagyon elveszve,
mint ezen a Földön itt lent.
A bombák gyilkos hangját nem hallanám,
ha eléggé messze szállnék.
Nem kúszna a gondolataimra talán,
az a sötét, baljós árnyék.
Nem lennének árva, zokogó gyermekek,
kik nem tehetnek semmiről.
Nem lennének elkeseredett özvegyek,
kik hírt várnak szerettükről.
Az emberiség ott úszkál egy mély kútban.
Hiába van csend fent az űrben.
Így volt ez ezelőtt régen, a múltban
s félek, így lesz a jövőben.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
41anna2018. január 24. 21:01
Gyönyörű! Melinda
dit18(szerző)2017. február 2. 23:26
Köszönöm szépen! :) örülök, hogy tetszik! :)
roland.v2014. június 6. 19:34
Nagyszerű! Gratulálok szívvel!!
Roland
dit18(szerző)2008. február 6. 15:01
Az akad akad nem tudom hogy jött össze! Csak egyszer értendő. :o)
dit18(szerző)2008. február 5. 16:08
Kedves Benmar!
Köszönöm szépen kedves szavad,
melyet versbe szedtél szépen.
Remélem pennád soha ki nem apad,
hisz párja aligha akad akad a vidéken.
dit18(szerző)2008. február 5. 15:58
Köszönöm szépen hozzászólásaitokat! Nagyon jól esett olvasnom őket!
BZ2008. február 3. 23:02
Elnémul az erdő, ha csörren az avar,
Az állatok mind kővé vállnak,
S csöndben tűrik végig, míg annak, ki zavar,
Léptei távolba találnak.
Nesztelen tünik innen a komor égbolt,
Nékünk az nincstelen nyugodalom,
De tudjuk, hogy a csillagok szerteszét ott
Zajongnak az éj-sivatagon.
benmar2008. február 3. 22:42
Kedves Judit!
Versednek Kiindulópontja
a végtelen világűr,
S miközben a valós életet ontja
egy kútban találja magát legvégül....
Tetszenek szép szavaid
a kersesztrím a kedvencem,
énekelnek soraid
már az elején észrevettem....
Nagyon ügyes vagy!
Azt megmondom
Versed szívemben nyomot hagy
a Poet porondon...