Honvágy
Elmegyek! Mint elégett gyertyaszál
Melyet tűvel szúrtak össze díszítésül,
Megjövök majd mint fénylő üstökös
Minek hazudni kell őszinteségül.
Fénylő pontként a magasztos égen
Világlok majd esti szürkületben,
S szívem nem tud elszakadni
E dacos földtől hol születtem.
Visszavágyom egy sáros lomha völgybe
Mi ott fekszik a Kárpátok tövében,
S szívem minden dobbanása
Visszavezet szülőhazámba.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Samu(szerző)2007. november 30. 15:39
Bocsi, hogy ilyen későn válaszolok. Örülök a véleményednek, köszönöm , hogy olvastál.
Szia Samu
Anett2007. július 28. 12:38
Sokan vagyunk ezzel így! És kár, hogy sokan nem érdemelnek meg minket...
Nagyon igaz a versed! Köszönöm!