Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 244 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 780 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (13)

Ross Satyr

Kifejtve

A tarlott tájon meddőhányó kúpja.
A szabályosság emberkezet sejtet:
ahogy az érc, a föld mélyébe rejtett,
fémmé olvad az örvénylő kohókban,
úgy növekszik a szürke kőkúp szótlan,
emlékeit egy képzelt társnak súgja:

"Hasznossá tettél, mint halott hegyet érce:
kincsestár lehettem, fémokádó bánya;
s most meddő, füstölgő kőhalommá hányva
morzsolok széthulló emlékrögöket,
révedve tűnődöm: hogy volt, s mi jöhet.
Hogy jobbat reméljek, túl magas a mérce.

Szerveim átszövő érces ereket
vad tüzű kemencék olthatatlan éhe
magába nyelte, majd fémfolyammá égve
törtek át törvényen, múlton, jellemen,
s csákányt kovácsolt a Mester ellenem,
kinyerni minden kis morzsát, ha lehet.

De most már hiába vés a szürke kőbe:
minden kis szűk ösvényt, ahol azelőtt
a felszín fényeit, s földmélyből a hőt
görgették hullámzó ezüstpatakok,
melyekben éltető ritmus dobogott,
vasfogú Időpók nyálfonála sző be.

Ez hát az életem: korántsem kevés,
apadatlan forrás: az emlék, a féltett,
s jövőmet szépítő reményem is éltet,
a minden új nappal újraéledő:
hogy tőrhegyével a gyógyító Idő
sziklaszívembe egy nevet még bevés..."

Most elhallgat a lepusztult, kivérzett
meddőhalom, az alkonyatba olvad,
hogy elnyúlt árnyként bámulja a Holdat.
De hajnalban majd láthatsz meglepetten
egy zöld pontot a szürke sziluetten:
kapaszkodik egy gyönge kis gyökérzet...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ross(szerző)2010. június 5. 07:14

Üdvözöllek és köszönöm, kedves Mila. Jól látod, a főszereplő az egykori szebb múltjára emlékezik vissza, és noha jelenleg hasznavehetetlen hulladékok elhagyott gyűjtőhelyének látszik, bármikor ismét elkezdődhet számára egy gazdagabb, életteli jövő.

Golo2010. június 5. 06:52

Kedves Ross,
verseddel felidézed a múltat, melyet természeti képbe illeszted be szép hasonlataiddal, költői képeiddel, és a jövőbe vetett hited bizonyítja egykori lényedet.
Szívből gratulálok: Radmila-Golo

Ross(szerző)2010. május 26. 18:49

Köszönöm, István. Jól látod, annyi élet biztosan van a halottnak tűnő kőhalomban, hogy megkötni és táplálni képes egy gyökerecskét. Hogy azután mi fejlődik majd ki belőle - sok tényező függvénye.

stapi2010. május 26. 18:45

Kedves Ross! Remélem nem veszel rossznéven egy népies közmondást: ''Öreg kecske nem vén kecske!'' Avagy egy nóta részlet: ''...vén kecske is megnyalja a sót!'' Ki tudja mire képes még ''ez a meddőhányó?!'' Hiszen:
''...hajnalban majd láthatsz meglepetten
egy zöld pontot a szürke sziluetten:
kapaszkodik egy gyönge kis gyökérzet...''

Szeretem olvasni a verseidet, és a hozzászólásaidat is! Gratulálok!

Ross(szerző)2010. május 25. 20:08

Köszönöm, Etka. A jelen csupán egy végtelenül rövid pillanat, már nem múlt (az emlékek tárháza) és még nem jövő (a remények gyűjtője). Pesze, hogy vannak rossz emlékek is, és a jövőt is megterhelhetik szorongások, félelmek is - de egy csekély értelmű meddőhányó már csak ilyen pozitívan gondolkodik.

Etka2010. május 25. 19:30

...Ez hát az életem: korántsem kevés,
apadatlan forrás: az emlék, a féltett,
s jövőmet szépítő reményem is éltet, ...
ez csodaszéplett...:))

Ross(szerző)2010. május 25. 19:26

Köszönöm, Marina. Én is illatnak érzem, semmiképpen nem szagnak vagy még rosszabbnak.

Ross(szerző)2010. május 25. 19:25

Köszönöm a jókívánságot, Marianna. A remény is egyike a sok dolognak, ami éltet - de leginkább a feladataim meg azok jövőbeli folytatói. Általuk vagyok erős is, ha és amíg az vagyok. Sok erőt kívánok Neked is.

Törölt tag2010. május 25. 18:53

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2010. május 25. 18:32

Hm...elgondolkodtattak soraid...örülök,hogy éltet a remény-erős vagy és maradj is ilyen:))Az idő meg úgyis halad,bánja kánya...Gratulálok!!!

Ross(szerző)2010. május 22. 15:05

Igazad van, hogy idézőjelbe tetted, Fruzsina, ugyanis: bármikor jössz, érezd magad otthon. :)

zsomcike2010. május 22. 14:29

Jó nálad ''vendégségben''! Fruzsina

Ross(szerző)2010. május 22. 12:37

Kedves Fruzsina, nem tagadhatom, hogy a szavaid nagyon jól esnek. Hidd el, nem olyan borzasztóak azok az évgyűrűk (hihestz nekem, ez az egyedüli ''ékszer'', amelyet viselek), csak szerintem sok függ magától a ''fától'': mire használja a két szomszédos gyűrű között állítlag eltelő időt. Minél korosabbak a ''fák'', annál kiszámíthatóbbak, annál több vendég fér el az ágaikon, odvaikban, kérgük alatt, gyökereik között, a hűsítő árnyékukban.

zsomcike2010. május 22. 10:22

Kedves Ross! Miután profi vagy a formát illetően, a tartalom az ami részemről a kezdő botladozótól hozzászólható, azért szeretlek olvasni, mert a formai élvezkedések mellett a gondolataid megérintenek. Csak azok a fránya évgyűrűk ne szaporodnának, illetve ha mégis, valahogy láthatatlanul tennék, és itt most nem az esztétikumra gondolok! Szeretettel Fruzsina

Ross(szerző)2010. május 22. 07:02

Kedves Fruzsina, a látogatásod soha nem üres udvariassági formula, mindig esemény. Valószínűleg igazad van: ami a jellemünket hosszú távon megalapozza, az kikezdhetetlen; néha egy-két hamarjában kinőtt ágacska leég vagy lefagy róla, míg a törzse végigkíséri a létezésünket, legfeljebb az évgyűrűk szaporodnak.

zsomcike2010. május 22. 06:49

Kedves Ross! Igen minden újjá születik, kivéve a jellemünket, azt a kohók nem tudják formálni, formázni, gyúrni, alakítani. Viszem Fruzsina

Ross(szerző)2010. május 21. 22:55

Köszönöm, Ádám! Ez egy meglehetősen koros, többször átdolgozott szöveg, a keretével - az első és az utolsó versszakkal - jóval később egészült ki.

janosadam2010. május 21. 22:49

Hát ez mesteri!

Ross(szerző)2010. május 21. 22:30

Köszönöm a részletes és kedvező értékelésedet, Laci. Igazad van: ezek a szövegek nem időrendben kerülnek ki; nagyon széles idősávban keletkeztek, van közöttük akár harminc éves, de három-négy hetes is. Azt is jól látod, hogy utóbb legalább is váltakozva adagolom az akár nagyon eltérő hangulatú verseket. A komolyabbakból azért osztok meg néhányat itt, mert azt gondolom, hogy még nem mind érett meg jóval szélesebb körben - de legalábbis más közeg útján - való közlésre és remélem, kapok útbaigazítást a javításukhoz.

Ross(szerző)2010. május 21. 22:07

Azt szokták mondani, hogy az idő gyógyír a lélek sebeire - hol igen, hol meg nem. Azt hiszem, ebben az esetben az idő egy kemény burkot növesztett a valamikor kincsekkel teli, könnyen befogadni kész szívre, és ha egyszer ismét kincses tartalommal kívánná megtölteni, ahhoz bizony legalább tőrhegy kellene. Köszönöm a könnyeid szavát.

helszlo2010. május 21. 22:03

Kedves Ross! Immár közhely, ha azt mondom, gyönyörű a versed. Pedig az! Valamiféle változást tapasztalok a témaválasztásban Nálad (lehet, hogy ez a verseid közötti aktuális szelekciónak, és nem a megírás időrendjének tudható be). Szóval ''elkomolyodtál''. Ne hogy félreérts, már tudom, hogy Te a tréfát is nagyon komolyan ''csinálod''. Akár így, akár úgy, azt hiszem, hogy nagyon értékes versek kerülnek ki a tolladból, miként ez a mostani is. ''Szívből'' gratulálok! Laci

the_fool2010. május 21. 21:34

Jajistenem, ''tőrhegyével a gyógyító idő...'' ez a második versed, amin sírtam, pedig nem szokásom.

Ross(szerző)2010. május 21. 20:23

Köszönöm, Gábor. Természetesen nagyon komolyan gondolom, hogy mindannyian sokat köszönhetünk páratlanul hajlékony nyelvünknek. (Nem hallgathatom el, mennyire lehangoló ehhez képest egyes, akár itt megjelenő szövegek negyven szavas szókincse. De talán az életkor meghozza a kiteljesedést.) G. B. Shaw nagy koponya volt, egyedülállóan szellemes férfiú, ismerem ezt a mondását és tudom, hogy komolyan gondolta. Azt már elfelejtette hozzátenni, hogy abban a vágyott esetben nem többszázmilliós, hanem legfeljebb tizenötmilliós potenciális piaca lett volna...

Hadnagy1gabor2010. május 21. 20:07

Kedves Ross!Gratulálok ismét!Ehhez a remek versedhez nincs mit hozzáfűzni...

Inkább a Vallejohoz intézett válaszodra reagálnék!
Nagyon becsülöm benned azt az alázatosságot ahogy az anyanyelvünkhöz viszonyulsz,nagyon szépeket írtál róla.Legalább igy kellene gondolnia mindenkinek!
Bernard Shaw írta egyszer(a szó szerinti idézettől most eltekintenék):Ha a magyar lett volna az anyanyelvem,meggyőződésem,hogy az életművem sokkal teljesebb és gazdagabb lehetett volna!

Üdvözlettel!

Ross(szerző)2010. május 21. 19:01

Köszönöm, Kyri, őszintén örülök, hogy tetszett.

kyri2010. május 21. 18:56

Töményen hoztad a képeket. Nagyon jó. Legalábbis nekem tetszik.
Gratulálok!

Ross(szerző)2010. május 21. 18:25

Kedves István, megtisztelő a barátságod, és büszke vagyok rá, hogy képes vagyok néha a számodra is elfogadható módon összerántani a szavakat - soha nem felejtve, hogy a készlet megfelelő darabjait a gazdag, hajlékony, minden árnyalat kifejezésére alkalmas nyelvünk tologatja a kezem alá. Most, hogy többen is reagálnak rá, bennem is felvillant régi emlékeket - nem feltétlenül egy gyárlátogatás élményeit... Köszönöm az elismerő szavaidat!

Vallejo2010. május 21. 18:10

Kedves Barátom!
Ha azt hiszed hogy megint okoskodni fogok, tévedsz.
A mű fantasztikus, gyűjteményben a helye. Én is úgy vagyok a verseddel mint Black, csak más okból. Nem emelek ki részeket melyek mélyebben érintenek. Itt, most nem. Csak hagyom hogy a versed bennem éljen! Ugyanolyan kuriózum mint a korábbiak, de most a tartalom sokkal-sokkal..........
Na és a forma! Az meg..........
Mit tagadjam elkötelezett önkéntes híved vagyok!!!
Baráti üdvözlettel, de olyan igazival: Vallejo

Ross(szerző)2010. május 21. 17:52

Kedves Kinga, érkezésedet örömmel üdvözlöm, a szavaidat köszönöm. Ezek a majdnem tökéletesen haszontalan képződmények általában csak útban vannak mindenkinek, mégis addig jó, amíg óráról órára nőnek - mert addig legalább munka folyik és munkahelyek vannak a közelükben.

Kicsikinga2010. május 21. 17:22

Mindig tudtam magamról, hogy képes vagyok mindent szeretni,de hogy egy meddőhányó kúpját itt siratom, és gondolatban megsimogatom, azt nem hittem volna.
Főleg, hogy nem is titkolom el!
Csodaszép vers!
Ahogy meghallottad ''őt'', már megható!!
Szomorú, és néha kedvesen nosztalgikus, néhol büszke önmagára,de sorsába beletörődve azért bízik a jövőjében, és lám?!
Tovább él!!!!
Ez gyönyörű vers, köszönöm, szépen. Ezek után, ha látok egy meddőhányó kúpot, elmesélem ''neki'' az imént olvasottakat!

Ross(szerző)2010. május 21. 16:43

Szia Black, köszönöm. Egy örökkévalóság áll a rendelkezésedre - három napos hétvége -, cincálgasd nyugodtan. Hízelgő részedről a feltételezés, hogy emlékeznék az akkori gondolatokra, érzésekre, miegyébre... Szerintem át is ment néhány formai átalakuláson, de ez az első közlése.

Black2010. május 21. 16:31

Szia Ross ! egypárszor még átolvasom..nagyon elvont lett most .Tetszik nagyon .értelmezem. magam számára.biztos nem az jön ki mint amikor te írtad és elgondoltad..ez tuti. Szia Gratulálok!

Ross(szerző)2010. május 21. 16:25

Kedves Zsuzsanna, érdekes, amit a mélyen megbúvó parázsról írsz - nézzük a tényeket. Az alapötletet egy fizikailag létező, a vonat ablakából néhány másodpercig látott meddőkúp adta, és csodálkoznál, ha odaírnám a keletkezés évét...

szzs2010. május 21. 16:12

Kedves Ross! A metafora, amit érzéseid kifejezésére használsz, felénk sem ismeretlen. A bezárt bányák tárói mellett felénk is emelkednek, és mondhatom: zöldül rajta fű-fa, és megbontásukkor igen sok meglepetést okoztak már. Némelyikben még van parázs, mint tudom - benned is! Szeretettel: Zsuzsanna

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom