Szerző
Ross Satyr

Ross Satyr

Népszerűség: 251 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1027 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Ross Satyr

Mex

Részletek

McPhogantam, mexülettem,
véget ért a magzat-lét,
kortyolgattam enzimekben,
tápanyagban gazdag lét.
Unalmas a házas státus,
a két szülő kettévált;
engem várt egy internátus,
s még vagy kétszáz internált.

Rám raktak egy foxabályzót,
örültem a kacatnak:
mosolygásom tiszta báj volt,
barátaim kacagtak.
Szájszervemből szűrten szóltak
hangzatok és mondatok,
s mi maradt a csúfolóknak?
Több a fogköz, mint a fog.

Verset írni mexerettem,
játszadozni szavakkal;
csengésük a díszítetlen
valóságban vigasztal.
Kaparász egy földönfutó
porba, jégre karcolva,
reménykedve, hogy egy futó
mosolyt csalhat arcokra.

Mexilárdult mexokások
száma egyre növexik;
ritkán áldás, gyakran átok,
ha az ember örexik.
Megkopnak az érzéxervek,
reflekszeim tompábbak,
néhány tervből örök terv lett,
kis mappákban sorjáznak.

Éveimet mexámlálja
majd egy égi számkerék,
rávésik egy kőtáblára -
mi van addig hátra még?
Leállnak a cselekvések,
békés sorban fexünk lenn.
Gránitkövön rövid véset:
"Jöttem, láttam, mexűntem."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2018. január 28. 18:29

''Mexilárdult mexokások
száma egyre növexik;
ritkán áldás, gyakran átok,
ha az ember örexik.''

Drága Ross! Klassz versike! Fel kellene tenned újra! Tarolna! Szeretettel, tisztelettel: E. E.

Ross(szerző)2010. május 21. 09:48

Kösszy, mexívlelem. Ha tán nem isch a lyoxabájokról, de eggy-2 lyogásznak szíveschen mexorongatnám a ... izé ... torkát.

frady_endre2010. május 21. 09:40

Lexebb wersch, amit ma olwaschtam! :)
Lekközelebb a lyoxabájokról írlyál!!!
Soxeretettel:
Szepy (Frady)

Ross(szerző)2010. május 12. 22:34

Köszönöm, Gábor! Természetesen nem egyedül töltöm be ezt a szerepet, de nekem is feltűnt, hogy miközben valós kereslet van ilyenfajta ''kuplékra'', nem igazán lehet túlkínálatra panaszkodni. Azt hiszem, ez nálam egyfajta látásmódból következik, amit sok-sok évtized tapasztalatai (és, igen, olvasmányai) alakítottak ilyenné. A portálon publikálók életkori megoszlása pedig szerintem igencsak a nagyon fiatalok túlsúlyát mutatja.

Hadnagy1gabor2010. május 12. 22:22

Kedves Ross!Igazán tetszetős darabot olvashattam ismét.Csúnyán szólva:be kell tőled sz..ni az embernek!Versednek eszelős lüktetése és a kiváló humorral átszőtt remek rímjáték összhatása egyedülinek mondható itt a portálon.Szerintem.Nagyon jól el-és kitaláltad ezt a szerepkört.(V)érző szívvel Drakulálok!

Ross(szerző)2010. május 10. 09:36

Köszi, István. Azt hiszem, növelheti valamennyire a befogadás élményét, hogy elődeink feltalálták az írást, az igekötőket, és a zöngés-zöngétlen hasonulást. Hát ennyit a matekról...

stapi2010. május 10. 09:20

Hát, Ross... még most is fülig ér a szám. Elemezni meg nincs értelme a versedet, mert úgy tökéletes, ahogy van.

Ross(szerző)2010. május 9. 19:35

Kedves István - azt hiszem, ez a részterület inkább nevezhető olyannak, amelyen talán többé-kevésbé otthon vagyok. Ha tudnád, milyen szívesen (és irigykedve) olvasom egyesek (!!!) komoly verseit... hogy talán majd én is egyszer... Köszönet a szíves látogatásodért!

Vallejo2010. május 9. 19:05

Kedves Ross!
Nagyon nagyon szeretem a penge humorodat, különösen azért, mert olyan kifinomult versformába öltözteted, amely közel áll hozzám.
Hihetetlen jót derültem! Köszönet érte!
Begyűjtöttem a helyére!
Üdvözlettel: Vallejo

Ross(szerző)2010. május 6. 16:55

Feletalálat. A lelkemre (ha volt egyáltalán valaha is) már régesrég találtam vevőt, a másik része akár igaz is lehetne. Szentigaz, hogy nálam többnyire a vers van a poénért, és nem fordítva, de a fokozatos közelítés során itt-ott azért elhelyezek valami egyebet is. Már persze a szándékom szerint.

szimix2010. május 6. 16:40

Hejj, azt látom, egy poénért a lelkét, és a versét is odadja.

Mygan2010. május 5. 22:17

:)

Ross(szerző)2010. május 5. 14:07

Kedves Zsuzsanna, üdvözöllek a virtuális világomban, köszönöm az elismerésedet! :)

10082010. május 5. 13:57

Nagyon szép dallamos és sziporkázó versedhez gratulálok!!!!!

Kicsikinga2010. május 5. 13:01

Á! Most látom! Köszönöm szépen!

Ross(szerző)2010. május 5. 12:25

Kinga, egészségedre váljék a kacagás! :) Amint a hozzászólásod alatti válaszom megerősíti: valóban mulattat engem magamat is, amikor bizonyos nem várt összefüggések maguktól előkívánkoznak.

Kicsikinga2010. május 5. 12:15

Éppen azon tűnődöm, hogy eddig miért nem láttam azt, amit mindig úgy, de úgy várok!!!!
Megfejtettem!
Én is örexem!
Most éppen nappal van itt errefelé, tehát nyugodtan nevethettem! Drága Ross, köszönöm szépen!!!!!!
Szerintem Te is nevethetsz közben, mert csak az az ember tud ilyen pazarul humort megírni, könnyed, nem erőltetett stílusban, és olvasóit igen megtisztelő nívóval,aki akár az írás közben jókat kacag! Jaj, de jó volt megint nevetni!!

Ross(szerző)2010. május 5. 11:59

Köszönöm, kedves Kati! Valóban egyértelműen vállalom ezt a - nem hivatást, nem küldetést, csupán - szerepet: Egyetlen pillanatnyi ''futó mosolyt csalni arcokra''. Még azt is megosztom, hogy ez nem valami emberbaráti cselekedet: azt hiszem, írás közben én szórakozom a legjobban. Az már csak nem várt ráadás, ha ezeket a szövegeket mások is figyelemre méltatják.

M.Katalin2010. május 5. 11:53

Kedves Ross!
Idő hiányában,csak ennyi,magyarázat nélkül!

Nem szokásom,ritmust lopni,
most még is ezt teszem!
Ross ''barátunk''mintájára,
vállalom a névjegyem!
Megnevettet,megvígasztal,
bármi történjék velem,
öregségtől,betegségtől,
űzi el a félelmem!
Köszönöm,hogy olvashattalak!
Üdv:Kati

janow2010. május 5. 10:26

Egyet értek. Az ilyen rímek kimondottan jól jönnek a komikum, a groteszk alkalmazásakor. Akkor gáz, mikor valaki lírához keveri és komolyan is gondolja.

Ross(szerző)2010. május 5. 07:14

János, a szarvánál ragadtad meg a bikát: ha van a szövegeimben, amire nagyjából mindig törekszem, az a már-már komikumba hajló rímelés. Nos, kabaréban ennek helye is lehet, mondjuk temetésen már levésbé. A mosolyodat köszönöm!

janow2010. május 5. 00:32

Kezdem mexokni a kínrímeidet :-))))))))))))))))))))))

Ross(szerző)2010. május 4. 18:48

Köszönöm a vizitelőknek a bekukkantást.

Black: Arra mindenképpen jó volt ez a szöveg, hogy alkottál egy új magyar igét: mexelni. Természetesen járulhat hozzá igekötő, és ahogyan használtad, az egyértelművé teszi, hogy ez az ige tárgyas (mert le lehet mexelni valakit). Valamint, hogy virágos jókedvet gerjeszt (lásd: ihajj).

the_fool: Helyes a passzív struktúra használata, hiszen a szövegeim döntő többsége öngerjesztő; a csattanót tudom, a feladat az első mondattól valahogy elbotorkálni odáig. A régmúlt (vala) kérdéses, a ''refleksz'' pedig ismét egy automatizmus, a harmóniára törekvés jegyében, hogy az egyensúly ne boruljon fel.

Anikó: Hála istennek, a bánatod nem lehetett annyira mély, ha egy ilyen, egyetlen ötletre épülő szöveggel el lehetett űzni a felhőket a homlokodról. Amit írtál, annál nagyobb dícséretet viszont aligha kaphatnék, köszönöm! :)

nefelejcs2010. május 4. 16:35

Kedves Ross!
Jókedvre derítettél ezzel a verssel,
pedig nagyon bánatos voltam, de most mosolygok.
Köszönöm Neked.
Üdv: Anikó

the_fool2010. május 4. 16:10

ez mexerkesztettetett vala remekül, a refleksz pedig zseniális

Black2010. május 4. 10:11

lemexeltél:) ihajj:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom