Szerző
Pechál Péter

Pechál Péter

Életkor: 35 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 598 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pechál Péter

Halott óra

Miért nem lehet leállni, csak csendben,
Mint egy karcos óra öreg mutatója,
Mely nem moccan többé a mellényzsebben,
Sokat húzták és elfárad a rúgója,

Megpattant a nehéz percek súlyától.
Halkan egy utolsót ütött még,
Mintha a szív megszakadna bújától,
Melyet magával hordoz rég.

Bárcsak az enyém is megállna,
A könnyektől rozsdás fogaskerekeket
Őrlő idő, neki már nem fájna
És nem várna többé szeretetet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zombie2010. július 27. 17:53

Szép versedhez gratulálok! Nagyon tetszett, különsen a vége. Kati

kistili.2010. május 3. 09:17

Tetszett!

XD(szerző)2010. május 2. 20:27

A verseket nem én írom, hanem ők írják saját magukat, én csak a tollat tartom. Nem sietek, csak néha belefáradok, jó lenne pihenni... De még nem most! :)

helszlo2010. május 2. 18:17

Kedves Péter! Ne siess! Eljön az úgy is magától! Addig csak hadd ketyegjen az az óra!

Hajnalpir2010. május 2. 15:58

Ily szomorút írtál, s ily fiatalon! Remélem, azért az óra még ott függ a falon! Nehogy leálljon! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom