Szerző
Szabadi Lívia

Szabadi Lívia

Életkor: 35 év
Népszerűség: 177 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 754 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Szabadi Lívia

Az élet démonjai

Zúg, dübörög, búg a vér,
patakból tör elő az ér,
pokol hírnöke életre kél,
a szeretetből mit se kér,
életet gyűlöletben mér,
neki a kín az igazi kéj!

Elpusztít itt ő minden jót,
feketére festi a fehér hót,
belőled issza az élet sóját,
élősködik rajtad, a nemjóját!
Miután végzett itt a démon,
megy tova, s még több vért ont.

Nem nézi ki jön vele szembe,
bárkivel a rosszért egybekelne,
bűn mulatsága, szerelme átok,
magának akarja az egész világot!
S ha lelked neki végleg eladod,
a poklot ajándékba tőle megkapod!

A csomagban pénz, hatalom, ékszer,
de a föld alá egyikkel se mész el,
mert te is annyi leszel, mint én,
- testből por, lélekből nyalábnyi fény -
semmiség a mindenség gyönyörű egén.
Rájössz, hogy démonod önmagad voltál,
s mégse lett tiéd, amit összehordtál!

Annyi csak miénk, mit örökül hagyunk,
szeretet, gondolat, néhány víg napunk
emléke, mire az élet gonddal oktatott,
mit másnak adtunk, békét vagy bánatot.
S mit viszünk el, ha kezünk már üres?
Az élet emlékét, a fán bomló rügyet...

2010. április 29.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom