Szerző

Z. Fekete Boldizsár

Életkor: 41 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1046 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. április 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Z. Fekete Boldizsár

Sámson (Bír. 13-16)

népem húsz éven át vezettem
most rabláncra verve, vezeklem
Istenem elfordult, elhagyott
nehéz malomkövet forgatok

rám borul az örök éjszaka
fogva tart elleneim vasa
filiszteusok, háromezren
eljöttek mind, gúnyolni engem

e palotába összegyűltek
nagy tömeg, a tetőn is ülnek
áldozatra vár, uruk: Dágon
szólnak: mulassunk. táncolj Sámson

hogy jutottam ide? ne kérdezz
csak dicső múltamra emlékezz:
tetteim a Biblia írja
győzhetetlen, Isten nazírja

voltam anyám méhétől fogva
születésem az Úr angyala
előzte meg és jövendölte:
"fejét soha ne érje penge

úgy erős lesz, fékezhetetlen"
az oroszlánt kézzel széttéptem
"ím, étel jött ki az evőből
és édes jött ki az erősből"

majd a menyegzőmön Timnába’
ezen kérdésemen hiába
törte három napig a fejét
buta bálványimádó násznép

végül asszonyom addig fáraszt
elárultam neki a választ
s bár a nász így hamar véget ért
később megfizettek mindenért:

Askalonban harmincat öltem
majd földjeiket felperzseltem
nincs kegyelem ez csak a kezdet
egy szamárállkapoccsal ezret

vertem agyon Rámat-Lehi-ben
szomjamra forrást fakaszt Isten
később elérkeztem Gázába
gázai parázna házába

ki próbált elfogni: pórul járt
kitéptem a város kapuját
vállamon vittem tetejére
a hegynek, mely Hebronnal szembe’

végső állomás Szórak völgye
és Delila, végzetem hölgye
ki hazudta nekem szerelmét
ezeregyszáz ezüst sékelért

árult el, és hogy titkom nincsen
míg aludtam levágta tincsem
így esett meg a szégyen velem
elfogtak, és kivájták szemem

történetem most már ismered
hát ne haragítsd meg istened
lásd én, kié egykor az ország
most, mint egy igavonó jószág

szolgálok s ők bírát ítélve...
de innen nem mennek el élve
hajam megnőtt fogságom alatt
így szólok ahhoz, ki támogat:

fiú, nem tudom apád, neved
meg ne botoljak, add a kezed
és vezess egy oszlophoz engem
testem fáradt, hogy megpihenjen

Uram, hallgasd meg fohászomat
hogy két szememért bosszút álljak
csak még egyszer kérlek adj erőt
utoljára vettem levegőt:

omoljanak hát ránk a falak
ellenségeim pusztuljanak
velem együtt hisz’ Sámson nem fél
emlékem úgyis örökké él

Budapest, 2010. április

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ZFekete(szerző)2010. május 2. 17:14

köszönöm

helszlo2010. április 30. 21:53

Komoly munka, és szép! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom