Fülihez (K.Z.)
fekete kalapot cinóber matador
szótlan megemel (ezer tenyér kerepel)
öklöt törni ifjú bájjal fácilmente
poklon kapar bár s mérgét fújva dúl a kan
sárga pelerin serény lángja sürgeti
pengepírt szegve nyakszirtjén picador pár
ízig pereljen égő dühért ha tűznek
színes szigonyt marjába banderillerók
patakot verejték a homlokán homok -
viharos indulat ötlött testet és vért
izzó mulétába hullámzó ráncokat
a vágy süvölvény torkában köszörül
fekete szemeit lehunyva marad ott
támadva mindig újra s mozdulatlan míg
kendő lehullva botlik a bika maga -
eszméletlen terül el nagy torreádor
2004.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
KalmarPeter(szerző)2010. április 25. 09:12
Köszönöm a hozzászólásokat, kedves Kicsikinga és Marie_Marel.
Általában a cselekmény értelmezése, hogy a bika veszít.
A torreádor összefoglalóan jelenti a bikával küzdőket. A vers egy sérült emberhez szól, aki 2004-ben megbetegedett és meghalt. Ő testesíti meg a matadort és a bikát is, a vágyaiban, küzdésében, fennségességében, haragjában, amiben én őt átélni láttam.
A központozás mellőzése egyben nehezít a pontos nyelvtani értelmezésben, ugyanakkor szabaddá is tesz a kifejezésben. A kan az első alany, aki ízig pereljen, pelerin lángja sürgeti... (toreros).
Azután jön vissza a matador, egész valójában, teremtettségétől haláláig (creacion), a gondolat ötlötte, verejtéke porral keveredve teremtett a küzdelemben, a mozdulatlanban az örök mozgó...
Marie_Marel2010. április 24. 23:36
picador pár
ízig pereljen égő dühért - ez azért nehézkes kissé
patakot verejték a homlokán homok - - ezt nem tudom értelmezni
viharos indulat ötlött testet
öltött - igaz?
Kicsikinga2010. április 24. 12:51
''Olé'' Kiáltja a vérre szomjazó tömeg, én viszont siratom a bikát!
Most is, ahogy olvastam a versedet...