Szerző
Vers

A verset eddig 727 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. január 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Biró Mihály

Nagyapa

Szívembe zártam mosolygós arcodat,
Amikor először érintettem izmos karodat.
A kezedbe vettél és a levegőbe dobtál,
A rosszaságaimon türelmesen csodálkoztál.
Mint egy pincsikutya mindig követtelek,
És ha tréfálkoztál, akkor mindig nevettelek.
Amikor eljött az ideje, a jóra tanítottál.
Az élet titkaiból sokat megmutattál.
Megtanítottad, hogy a munka jó, és nem unalmas,
Arra biztattál, hogy legyek mindig szorgalmas.
De eljött a nap, amit a szívem még most is utál,
Megkaptam a hírt, hogy elvitt téged a halál.
Búcsúzóul egy kis földet dobtam a koporsódra,
És könnyes szemmel néztem rá a sírodra.
A halállal tovaszálltak az életed gondjai,
Nyughelyedet őrzi ma egy tölgyfa lombjai.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


docacica19952008. március 22. 16:39

Én egy éve vesztettem el a nagyapám és nagyon fájt,ugyanezt éreztem!

CSaj_C2008. január 27. 12:33

:'(

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom