Nagyapám
Fáj, zokog a lelkem:
Kit legjobban szerettem,
Már mindenki elfeledte!
Csak én maradtam,
Ki kutatta, kereste!
De még sem találtam,
Csak a vérző helyét
A szívemben.
Kitépték belőle...
Már nem nyújtsa felém kezét,
Már nem érez semmit,
És nem lát senkit!
Lelke felszállt a mennyekbe...
Lassan belefulladok a könnyekbe.
Hiába vigasztalnak engem,
Hiszen az üresség ott marad a szívemben!
Mindig másak a napok,
De az érzések ugyanazok;
Hiány, szeretet, fájdalom,
És az ottmaradt sírhalom!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
The_DarkAngel2010. május 31. 15:22
Ez annyira szép!='((
zolistar(szerző)2010. április 18. 17:59
Köszönöm szépen!
gabriella19972010. április 18. 17:23
Ez egy nagyon gyönyörű vers!