Szerző

Z. Fekete Boldizsár

Életkor: 41 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1036 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Z. Fekete Boldizsár

szamszára

a jelen felfalja a jövőt és múlttá emészti
testem foglya lelkem, halálig nem ereszti
állatkerti párducként szűkülő köreimet róva
az idők végezetéig, a kezdetek óta
végtelenben összeérő egyenes mentén
vándorolva, találkozom magammal a végén
beleszédülve a kozmikus körforgásba
nulláról indulok és kezdek új ciklusba

emelkedik és elbukik minden birodalom
máglyaként lángol majd ami most irodalom
csupaszra vetkőztet az ősz minden gallyat
de tavasszal a hó alól új élet sarjad
a legszebb nő testét is majd a féreg rágja
nyél lesz a fa, amint a fejsze kivágja
felszáll a tengerből és esőként cseppen
a vízmolekula, mely ott van minden sejtedben

szíved ritmusára véred körbe forog
ma bármennyit habzsolsz, holnap gyomrod korog
minden fal, melyet ember épít végül leomlik
ami születik az meghal, a szerves lebomlik
kihaltak a dínók, benzinné érlelődtek
most autókba töltöd és elfüstölöd őket
a gépek füstje végül majd mindenkit kiirt
és roncsaikból vívják a jövő háborúit

szüleid kisdedként tisztába tesznek
öregkorukra ők a te gyermekeid lesznek
lehet elfelejtik azt is amit tanítottak neked
de mindig jusson eszedbe: ők adták életed
mert ez a szamszára, az életforgatag
a fagyott tengerek egyszer felolvadnak
és elöntenek mindent ahogy tették rég
de még előtte a google-ba beírom Noé-t

mindenki a napra tör de azt el nem éri
a feladatot mindenkinek egyformán méri
a sors, a gondviselő, vagy a véletlen
van akinek darwin, van akinek Isten
a lényeg itt nem az, melyikben hiszel
koporsóba szuvenírt hiába viszel
a halál senkinek sem irgalmaz
tartósítószert az élet nem tartalmaz

hetvennyolcban születtem mégsem tudom korom
a szél majd felkapja és elröpíti porom
messzire, tán egyszer egy almafát táplál
erre gondolj amikor síromnál állnál
a jövő nemzedéke az almát leszakítja
vele hibáim és bűneim elköveti újra
mert nem vész el semmi, csak átalakul
és minden okkal történik, azért, hogy tanulj

Budapest, 2009.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kortaska2011. március 11. 18:15

Összeírtál minden olyat amivel egyetértek

ZFekete(szerző)2010. április 22. 07:40

köszönöm hool9944

hool99442010. április 21. 22:19

Nálam ez kedvenc lett. Ilyen verset még nem olvastam ahol az idő változása a múlteseményei és a jövőképe ennyire tökéletesen egybeforr. Megragadtad a lényeget. Köszönöm hogy olvashattam és fogadd őszinte gratulációmat!

mezeimarianna2010. március 21. 05:58

Gratulálok!!!:))

ZFekete(szerző)2010. március 19. 20:07

köszönöm

19702010. március 19. 19:12

A gondolatok,amiket megírtál...hát igen!Elviszem!

Kicsikinga2010. március 19. 12:59

Kedves Boldizsár, rajtam futott a hideg,ahogy olvastam. Olvastam, és olvastam.Fogom még egy párszor!

Egy sorodnál , könny szökött a szemembe:
''nyél lesz a fa, amint a fejsze kivágja'' !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

legland2010. március 19. 12:54

Nagyon jó,friss,fiatalos,sodró,lendületes.Új idők új szava!Gratulálok!

helszlo2010. március 19. 11:09

Nekem úgy tűnik, hogy ez a versed egy komoly munka eredménye. És értelmes is, szép is ( Kár, hogy nem vigyázol a soronkénti, vagy megfelelő-sorok szótagszám-azonosságára. Azzal még sokkal szebbé, vers-szerűbbé teheted. ) Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom