Szerző
Török Stenczer Enikő

Török Stenczer Enikő

Életkor: 54 év
Népszerűség: 73 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2338 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Török Stenczer Enikő

Álom és valóság

Otthonomban minden csupa némaság,
- Csöndes zavar -
Álmomban sok régi emlék visszajár
és felkavar.
Elmúlt idő: - régi emlék rabja;
Magányosság őrült, szürke napja,
Hozd vissza a múltat,
Hogy az álom valóság legyen.
Messze vidd magaddal játékos képzeletem,
Erdők - hegyeken által, - túl sok száz kilométeren.

Magányos szobámban csak én vagyok egymagam.
Különös, súlyos a csend, - itt senki nem zavar.
- Valamit tennem kéne... A kezem megremeg.
Mint nappalra az éjjel, hirtelen borult rám a csend.
Elcsuklik a hangom, mielőtt Neved kiejteném,
Súlya fölemel a mélyből, s az ablakon betódul a fény.
Üresen hullnak a földre a hozzád hangzó kérdéseim.
Ijedten hallgat az idő, aztán rám törnek emlékeim!

Messze vagy tőlem, de az emléked itt van közel.
(A végtelen felel nekem.)
Hiába hívlak, csak álmodom, hogy bírlak,
Hogy fogod, szorítod a kezem.

Ezüst dobozban őrzöm féltve régi álmaink.
Köztük, mint gyönyörű ékszer: kiejtett hangod, szép szavaid.
Fölöttem, lebeg egy áldott, szelíd gondolat,
Szeretném visszahívni a közös, boldog napokat.
- Körülfon ismét a csend és rájövök arra, hogy csak álmodom.
Mélyemből tör fel egy sóhaj; hogy meglássalak, úgy akarom!

"Ó ments meg engem
Mélyemre húz le minden perc.
- Megfognám a kezed, ha elérném... "
Elindulnék Hozzád,
De tudom - sajnos - nem érhetlek el,
És hiába hívom, a szerencse nem felel.

Kezemben fogom a képed, és közben a kazettád hallgatom,
Átkozott időben élek, de te őrködsz az álmomon.
Kinyitom csöndben az ajtót és a józan idő, belép,
Elválaszt sok kilométer, s én úgy sietnék feléd.

"Ó ments meg engem...
Hallanod kell a kiáltást.
- Tudom, hogy valahol létezel... "
Nagyon szeretlek
És tudom, hogy semmi nem választhat el!

Megfásult sóhajom mindig itt ül az ajkamon:
- Mi lesz, ha nem érek hozzád, - én ezt a lelkem mélyéből akarom.
De sziklavár hitemnél még erősebb a sors,
A kézzel írott könyvben, a rólam szóló iromány oly torz!

Letörve becsukom az ajtót, s a képed is elteszem,
Imát mormolok érted, majd erősen ökölbe szorítom a kezem.
- Nem tudnék nélküled élni, tehát érted harcolok,
Mert tudom, hogy hozzád elérni, mindennél jobban akarok!
Addig is álmodom rólad, remélve, hogy álmom majd valóra váll,
Utolsó biztatóul gyakran ismételgetem:
"Szükségem van Reád, hogy mindig jobb legyen! "

Erdély-Vadasd 1986. február 17.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SEniko(szerző)2010. március 11. 07:34

Kedves Marianna!
A gratuláció Tőled, számomra felemelő érzés, köszönöm!

SEniko(szerző)2010. március 11. 07:32

Kedves LIne!
Megfogalmaztad a lényeget.
Köszönöm a kiváló elemzést. :-)

SEniko(szerző)2010. március 11. 07:30

Köszönöm szteny! Nos azóta már leküzdve, hozzá költöztem. Most a ''távolság'' más értelmezést kapott az életünkbe.....

mezeimarianna2010. március 11. 04:21

Gratulálok!!!

LIne2010. március 10. 19:00

Váltakozik a valóság, s az álom. Váltva űz velünk csodákat,
de ha nem lennének vágyó álmaink, teret nyerne a bánat.

Törölt tag2010. március 9. 18:35

Törölt hozzászólás.

SEniko(szerző)2010. március 8. 18:51

Köszönöm, édes vagy! :-)

Toruk2010. március 8. 18:14

Na ez nagyon tetszik!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom