Szerző

Halász Kata

Életkor: 24 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 448 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Halász Kata

Látom még a fényt

A helyzetem lehetetlen,
nem értem, mit tehettem?
A szobámban ülök, csodára várva,
de egyedül maradok, mint egy árva.

A hangom senki sem hallja,
már az erőm is elhagyna,
de látom még a fényt,
oh, bárcsak el is érném.
A sötétség mégis bekebelez,
mondd már, mit tettem!?

Az arcokon látom fáradt lelkeiket,
felfrissítem mindegyiket.
De az én arcomat olvasni nem lehet,
ezért senki, meg nem érthet.

Mosolyom már hónapok óta csak álca,
lelkemben pedig a poklok égető tánca.
Az érzést elmondani képtelenség,
számomra érezni is épp elég.

A hangom senki sem hallja,
már az erőm is elhagyna.
De látom még a fényt,
oh bárcsak el is érném.
A sötétség mégis bekebelez,
mondd már, mit tettem!?

Látom, oh, látom még a fényt,
oh, bárcsak el is érném...
De egyedül még nem megy.
Kérlek emeld fel a kezem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fogdbe(szerző)2010. március 10. 15:51

köszönöm szépen.

legland2010. március 10. 12:23

Szépen szólsz fájdalmadról,én hiszem,hogy a boldogság,a fény, mindenkit elér.Szép vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom