Szerző
Vers

A verset eddig 588 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Prislinger Attila Fény

Ajándék

Ez az, amit adni szerettem volna.
Ez nem város, mint Sopron vagy Tolna.
Nem is egy ablakkeret vagy egy színes kép,
A mező közepéről, ha egy virágot is letép.
Vagy a szellő szálacskái szaladnak rajta,
Lovak, kecskék, tehenek ez nem az a fajta.
Nem tudod megfogni, mert talán nem is akarod.
Forgatod a szemed, s közben fejedet vakarod.
Kértél, kaptál is egyet, de nem veszed el.
Na is miért nem? Mert nem látod a szemeddel?
Ha látni akarod, halld és próbáld meg érezni!
Ha érzed már mit mondok, fel fog majd vértezni.

Ahol az élet kezdődik, az életerő vándorol.
Minden lehetőséget elemez és átgondol.
Az óra, perc, hónap, év, a dátum nem eleme.
Az idő elveszik, elszáll, talán nem is kellene.
Néha gyorsabb annál, hogy az idő is kövesse.
Nem létezik olyan dolog, nem is volt, ami lekösse.
Ezért nevezték úgy, hogy a vihar, ami tombol.
Teszi a dolgát, minden erejével és nem rombol.
Lehet, hogy már nem is emberi, de mégis létezik.
Erejét elszívják, rossz dolgokkal mérgezik.
Egyszer végre megállt és körbenézett.
Mást nem látott csak azt, hogy vérzett.

Nem a teste volt sebes, hanem a lelke.
Az életerő kiinduló pontjának a telke.
Gondolta az időnél lehet, hogy gyorsabb volt.
De ez nem volt elég, mert oda került az a folt.
Már nem futott, csak a hideg a hátán szaladgált.
Egy helyben pattogott, fel alá járt és ugrált.
Na most akkor mi lesz? - Megkérdezte.
Kapott egy választ, de nem értelmezte.
A szíve bezárult, hideg lett olyan, mint egy szikla.
Eltűnt belőle a vágy, a szerelmes szikra.
Valami mégis hiányzott, ezért kívánt egyet.
Kérte a mindenható angyali kegyet.

Na! Most jön a lényege az egésznek.
Nem kellett másnak lennem, csak merésznek.
Megláttalak, telefonszámodat felhívtam.
Kicsit izgultam levelet nem küldtem, nem bírtam.
Jé és felveszi a telefont, halkan beleszól.
Nem mondok mást, csak szia és hello.
Bemutatkozom, rövid utamat elmeséltem.
Meséltem pár dolgot, mit megéltem.
Te is beszéltél, nem keveset, nem is sokat.
Elfogadtad a tőlem kapott bókokat.
Eljött a pillanat, mikor végre megláttalak.
Az utcában a házatok előtt vártalak.

Azóta az idő eltelt, lassan a télnek is vége.
Ha eljő a tavasz, akkor csak azt mondom, hogy végre.
Az utcán a fák alatt az éjszakában fáztunk.
Volt idő, hogy havazott és megáztunk.
Sokszor magamhoz húztalak, meg is öleltelek.
Ha fázik az ember, hát ilyenek ezek a telek.
Az elmúlt idő alatt boldogságot próbáltam adni.
Tőled nem vártam semmit, nincs miért kérni és kapni.
Szeretettel nézek a szemedbe és fogom a kezedet.
Tudod, mit imádok a legjobban? A penge eszedet.
Mikor az orromban érzem tested illatát.
Akkor látom már az univerzum igazát.

Álmomból felkelve riadtan feleszméltem!
Eddig csak halott voltam nem is éltem!
És akkor jöttem rá, hogy te vagy az életem.
Nélküled a földi poklot át nem vészelhetem.
Minden nap nézném gyönyörű kék szemedet.
Magamhoz szorítanám kicsiny kis testedet.
Kényeztetnélek szeretettel, biztonsággal.
Elárasztanálak minden földi boldogsággal.
Ha egyszer szomorú leszel, megnevettetlek.
Ha mind két kezed eltöröd, megetetlek.
Az élet minden nehézségét ki fogom nevetni.
Mert tudom, hogy kell igazán egy embert szeretni.

Veszprém, 2010. február 14.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom