Galaxisunk és benne az egyetlen Csillagom
A holdunk árnyát ölelő vöröses fény,
A csillagjaink fényei is értünk, égnek, élnek.
Ajkad bársonyos hold aurájának, színe
szemeidben a vágy jobban ég, lángol
mint a csillagjaink és holdjaink együttvéve.
Talán ismerem egyik főerényed,
Bár közeleghet a mézes madzag vége.
Azt hittem miután rám mosolyogtál,
Megszűnik az a világ amiben élek.
Több a szépséged amit álmodtam, s fogok egyszer
bár a kettőnk világa a földön eggyé válhat,
De nem tudom, melyikünknek lesz könnyebb
az együttlét? Melyikünk mondja, hogy vége?
2010. február 4.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gatto(szerző)2010. március 6. 10:23
Szerintem, ennek a versnek van még egy versszakja valahol....