Szerző
Homok Attila

Homok Attila

Életkor: 28 év
Népszerűség: 35 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 948 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. február 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges, nonprofit céllal és a szerző, valamint a Poet.hu megjelölése mellett azonban engedélyezett az átdolgozások készítése és publikálása.

Címkék

Homok Attila

Galaxisunk és benne az egyetlen Csillagom

A holdunk árnyát ölelő vöröses fény,
A csillagjaink fényei is értünk, égnek, élnek.
Ajkad bársonyos hold aurájának, színe
szemeidben a vágy jobban ég, lángol
mint a csillagjaink és holdjaink együttvéve.
Talán ismerem egyik főerényed,
Bár közeleghet a mézes madzag vége.
Azt hittem miután rám mosolyogtál,
Megszűnik az a világ amiben élek.
Több a szépséged amit álmodtam, s fogok egyszer
bár a kettőnk világa a földön eggyé válhat,
De nem tudom, melyikünknek lesz könnyebb
az együttlét? Melyikünk mondja, hogy vége?

2010. február 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gatto(szerző)2010. március 6. 10:23

Szerintem, ennek a versnek van még egy versszakja valahol....

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom