Szerző

Sári Szabolcs

Életkor: 32 év
Népszerűség: 64 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 964 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. február 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Sári Szabolcs

A Bogár és a Jaguár

A vén, kopott országút napfényben fürdött
Egy ragyogó nyári délután,
Nem is volt járgány, ki kerekét koptatta
Tűzforró aszfaltburkolatán.

Csupán egyetlen zaj törte meg az úton
A békésen szendergő csendet,
Egy rozzant, öreg Bogár vánszorgott lassan,
Míg lágyan zümmögött, berregett.

Hirtelen, mint félelmes mennydörgés, szinte
Kettévált az égboltnak kékje,
Aztán hangos morajlással megremegett
Az autóút szürke köve.

Mint prédára éhes dühödt ragadozó,
Úgy robogott vadul előre,
Porfelhőt keltve szilaj vágtája során
A Jaguár, az utak réme.

Beérve a halálra rémült Bogarat
Hirtelen eléje ugratott,
Aztán eltűntek a felvert, sűrű porban,
Miközben mindkét fék csikorgott.

A vad Jaguár ravaszul a reszkető,
Szegény kis Bogárra kacsintott,
Aztán csendesen pusmogva tett neki egy
Nagyon érdekes ajánlatot.

Kihívta egy versenyre a Jaguár a
Szerencsétlen, lassú Bogarat,
Majd kacagva nekivágott, hogy mielőbb
Elérhesse a célvonalat.

A Jaguár már aprócska pont volt csupán,
Mire a Bogár felocsúdott,
És lassacskán a neki túl hosszú távnak
Döcögve, némán nekivágott.

A Jaguár sorra hagyta maga mögött
A hosszú-hosszú mérföldeket,
És fogát csikorgatva villámként szelte
Keresztül a dühöngő szelet.

A Bogár eközben szép lassan cammogott,
Ráérve, méterről méterre,
Közben vígan fütyörészett egy dalocskát,
S nem gondolt a buta versenyre.

Míg a Jaguár egyre gyorsulva lassan
Már-már kétszázzal is száguldott,
A kis Bogár addig boldogan tartotta
A lassú, kényelmes iramot.

Hirtelen a Jaguár kátyúba lépett,
A többit a vad szél megtette,
A másodperc törtrésze alatt szállt ki az
Útról. Aztán pedig már vége.

Az úthiba feldobta a levegőbe,
A szél pedig tollként kapta fel,
És pörölyként vágta hozzá egy tölgyfához,
Élete pedig füstként szállt el.

A lemenő vörös nap lassan búcsút vett
A horizonton a hegyektől,
Az országút azonban még szinte izzott
A tomboló lángtengertől.

A Bogár lassan elhaladt a Jaguár
Füstölgő roncshalmaza mellett,
A gyászos, komor acéltetemre csupán
Egy szomorú pillantást vetett.

Aztán továbbhaladt, maga mögött hagyva
A nemes Jaguár roncsait,
Lassan kihunyó halotti máglyájáról
A szél égbe vitte hamvait.

Mert az élet egy hosszú-hosszú országút.
Bukkanókkal, kátyúkkal tele.
Fontos, hogy élvezni kell, nem elsietni,
Ezen függ életünk értelme.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Trisztan(szerző)2010. március 3. 16:21

Három dolog.
Egy: tudom, hogy nem lett fényes. De amíg van befogadóközönség, addig nem tántorítanak el a negatív kritikák (kritika, khm).
Kettő: hogy szeretsz leszólni verseket, azt már látom, csekkoltam a hozzászólásaidat, és oltások tömkelege. Sajnálom, senki sem lehet tökéletes.:)
Három: bloggolok is, egyet se félj, de azt senki se olvassa.:P

BZ2010. március 3. 16:17

Most nem azt mondom, hogy nincs értelme. Hanem oda felrakhatsz egyszerre többet is, nem kell várni akár egy hetet is a következőig. De majd te tudod.

Trisztan(szerző)2010. március 3. 16:15

Felkerült, nem?:) Ha nem tetszik, elsőre is felfogtam, nem kell sulykolni.:) Mint mondtam, másnak tetszik - tehát volt értelme.

BZ2010. március 3. 16:14

Nyiss blogot és töltsd fel oda őket. Itt míg élsz nem fognak felkerülni. Én már csak tudom.

Trisztan(szerző)2010. március 3. 16:12

Ez van - másnak meg tetszik, nem tudok mindenki kedvében járni.:) Kronológia szerint töltöm, szóval vagy vársz, vagy nem.:)
A koraiakkal én se vagyok túl elégedett, de attól még léteznek.

BZ2010. március 3. 16:09

Tegyél fel újakat, az adatlapod olvasása után nagy csalódások számomra az eddig itt publikált verseid.

BZ

Trisztan(szerző)2010. március 3. 15:16

Én kérek elnézést, hogy régi verseimet is be merem küldeni. Nem, nem a középre zárástól vers a vers, a gúnyolódást nem szeretem. Te hol kezdted?

Vallejo2010. március 3. 14:57

A téma jó, tanulságos, de kérdem én mitől vers a vers. A szótagszámtól? Vagy a középre rendezéstől? Valójában most jövök rá milyen kishitű voltam eddig.

Trisztan(szerző)2010. február 19. 17:45

Köszönöm!:)

LIne2010. február 19. 17:33

Megszívlelendő tanmese!
Álmok nélkül, fantázia nélkül sivatag lenne az életünk. hosszú versed végig lekötötte a figyelmem :)

gratulálok: Eta.

mezeimarianna2010. február 19. 02:40

Bölcs gondolatok...mindenkiért eljön egyszer...gratulálok!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom