Szerző
Vers

A verset eddig 1408 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. január 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Freyja

A remény kihalt fája

Szilánkokra tört régi emlékek,
Távolba nyúló múltképek,
Lenyugvó nap, mely elporlad,
Szikrázó ég, mely széthasad.

Csak a fa áll, emlékek fája,
Oh, ezernyi madár szállt rája,
S mi lett belőle? Száraz kóró,
Talán egy döglött féreghez hasonló.

Emlékeket őriz bent a testében,
A kérge alatt, belül egészen,
Hol folyt az éltető nedv,
S hol született a boldog kedv.

Reményt zengett dicső törzse,
De ága mára csak rőzse,
Leveleivel játszott a szél,
De most csak zörgése mesél.

A fa, mi egykor a remény volt,
Mára csak egy elfeledett holt,
Elpusztult itt hit, remény, élet,
S már csak a halálvágy éget.

De ember! Szilaj törzséből,
S nehogy a száraz rőzséből,
Faragjatok bölcsőt a gyermeknek,
Hozzon majd Ő új reményt szívemnek!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom