Búcsú Nagyanyámtól
Hogy beteg vagy, - üzenték,
de temérdek dolgom itt fogott,
halogatva a látogatást,
vártam a mentő holnapot.
Nem halhatsz meg, - ezt hittem én,
hisz örökké él, ki nagymama.
Ráncosnak láttam arcod mindig,
így ismert csak az unoka.
De jött a perc, a távirat,
hogy nagyanyám csendben itt hagyott,
s én döbbenve álltam a hírre,
tudva, mily nagyon várhatott.
Te a Halállal csatáztál,
én az Idővel vívtam egyre,
bocsásd meg nékem Nagyanyám,
hogy vesztettem én, e küzdelembe`.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
magdus(szerző)2018. január 23. 13:00
Köszönöm stapi, minden szavad igaz. :(
stapi2018. január 23. 07:30
Elszomorítottál. Nagyon jól fog az ecseted... Az elmulasztott dolgok nem jönnek vissza. Marad utána a hiány, a szenvedés, az önmarcangolás. És jó, ha valamiben meg tud fogódzkodni az ember.
magdus(szerző)2017. november 28. 18:55
Köszönöm szépen kedves Anna!
Abraks_Anna2017. november 28. 12:13
Gyönyörű emlékezés!
magdus(szerző)2011. április 15. 15:57
Hú de régen nem jártam itt! Köszönöm utólag kedveseim a vers méltatását.
Kukac úgy van ahogy írod. Akkor tudtam elengedni, amikor megnéztem a halotti ágyon. Addig zokogtam, és azt követően mintha elvágták volna, nem sírtam. Persze azért fájt, de egy kicsit felmentve éreztem magam.
Nelyca2008. augusztus 26. 13:16
Gyönyörű!
kukac2008. március 23. 11:24
Ez a vers megint megríkatott Magdus.
Felidézte bennem azt a huszonkét évvel ezelötti napot...Azt hiszem,ha nem búcsúzol el,akkor nem tudod elengedni.Nekem legalább is nem sikerült,még most sem elengedni Nagymamit.
Ha bánatom van és sírok,mindig azt veszem észre,hogy őt siratom.
magdus(szerző)2007. december 8. 23:51
Kedves Zolka! Félek, hogy túlértékelsz, de legalább kapok tőled / tőletek/ egy kis önbizalmat. Ma írtam egy verset, majd az ünnepek után elküldöm. Így kezdődik: Szeretnék hinni neked,
de mást mond a szád, és mást mond a szemed. Egyébként humoros. Érdekes ez a költészet: a karácsonyról akartam írni, és ez lett belőle. Ki érti a lélek rezdüléseit? Egyébként a '' Búcsú Nagyanyámtól'' c. vers az első verseim közül való. Örülök, hogy tetszik. Én is köszönöm ezeket az üde, fiatalos hangokat. Nagyon jó köztetek.
Baráti szeretettel üdvözöl mindenkit: Magdus
BZ2007. november 10. 09:27
Az utolsó versszak megfogalmazása nagyszerű! S az egész műnek van egy magával ragadó varázsa, még ily keserű téma alkalmával is. Rengeteg mindent nyerünk s tanulunk Magdus néni közelsége révén!
Azt hiszem, sokak nevében mondhatom: Köszönjük!
Jó egészséget s szép napot!
Üdv.: B. Zolka
Bogaram32007. július 12. 13:00
gyönyörű vers!