Szerző
Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin

Életkor: 61 év
Népszerűség: 298 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 952 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Aranyosi Ervin

Téli ebéd

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom, nehéz most madárnak lenni.
Tavaszig tán kihúzod így,
s ha rügy fakad, s a nap vakít,
dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.

2010. január 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


sunil2010. január 31. 17:50

'' Dalold majd el a nagy világnak,
itt télen is ebéddel vártak.''

Igérem, úgy lesz, kedves Ervin. - Nagyon szép a versed.-:)
Szeretettel:sunil

mezeimarianna2010. január 31. 16:02

Gratulálok!!!

amalina2010. január 31. 09:24

Ha jóról írsz, az csak szép lehet. Tetszik a versed.

irenke2010. január 30. 20:44

Ervin kedves, a tenyeredből is ehetnének a
madárkák,oly szeretettel kinálod:)!
Szép nagyon a versed.
Szeretettel:Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom