Megtépázva egy óhaj...
Vihar tépte szét az én álmaimat,
vadul dúlta fel az ifjúi vágyaimat,
magányra dobban már a szívem,
csend, lelassult eremben a vérem.
Hagyj el végre, te cudar, fekete vihar,
ne lepled legyen, mi majd betakar,
az élet dobjon rám még lüktető követ,
tőle követelem én megint a szerelmet!
S ha majd ezt mind újra megkapom,
kedvesemhez bújok fázós hajnalon,
vihar integet, játszik egy búcsúzenét,
tudja, szerelmünk tépte őt szerteszét!
Somogyzsitfa, 2023. május 15.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
gypodor2023. május 29. 08:10
S ha majd ezt mind újra megkapom,
kedvesemhez bújok fázós hajnalon,
vihar integet, játszik egy búcsúzenét,
tudja, szerelmünk tépte őt szerteszét!
SZÉP
Szívvel
Gyuri
Adam322023. május 28. 23:30
Remek költemény. Szívvel olvastam.
Ádám
molnarne2023. május 26. 20:35
Remek alkotás szívvel gratulálok:ICA
Csendhangjai2023. május 26. 12:25
Ilyen az élet, de minden rossz után jó következik, és Te pedig pozitívan állsz a dolgokhoz.
Szívvel, szeretettel gratulálok:
Klára
feri572023. május 26. 11:47
Kiváló, álomszép reményversed Éva.
Szívvel olvastam.
Feri
daneei2023. május 26. 11:42
Dallamos és remek alkotás! Szívvel gratulálok.
orpheus35352023. május 26. 10:37
Szenvedélyes alkotás.
Ildikó