Dian Csenge

Nyár

Jön a nyár,
és vele együtt a fényár.
Egyre később sötétedik,
s ezt a fiatalok nagyon is élvezik.

Ennek ellenére vagyunk mi,
mi, kik egész végig szobájukban ücsörögnek.
Azt kívánva, legyen már vége,
hisz nekünk az egész csak egy nagy szenvedés kezdete.

Persze, vannak pillanatok, mikor mi is élvezzük,
hisz az éjszakát szétszedjük.
Boldogok vagyunk,
hisz nem gondolkozunk.

Aztán jönnek újra a borús, egyedül töltött napok,
mikor azt kívánjuk,
bárcsak mi lennénk azok,
azok, kik mindig jól érzik magukat,
s együtt éneklik dalukat.

Felnézek azokra az emberekre,
kik felhőtlen boldogsággal lélegeznek.
Imádom kívülről nézni,
s mosolyogva sétálni.

Szeretek egy kis önbizalmat adni
a bizonytalan fiataloknak.
Akár csak egy mosollyal meg tudjuk változtatni a napjukat,
s meglátjuk boldogsággal telt arcukat.

Reménykedem, egyszer én lehetek az a fiatal,
akire rámosolyognak,
akit megdicsérnek,
aki boldog.
Ez a jövő zenéje
s a jövő esélye.