Kegyetlen Élet
Kérdezem magamtól, hogy: "Miért élek?"
Talán azért, mert jobbat remélek?
Téved az, aki hiszi, hogy valaha is jó lesz,
Mert az Élet előbb vagy utóbb mindent elvesz.
Először széppel és jóval beférkőzik a hitembe,
És ha már csodás, akkor egy tőrt döf a szívembe.
Meghozza nekem az első bánatot,
Elveszi tőlem az egyik barátot.
Az Élet a kínból és fájdalomból erőt merít,
Vigyorogva, a pokol tűzén egy vasat hevít.
A tüzes vasat a mellkasomnak nyomja,
S a megkínzott testemet egy szakadékba dobja.
Elveszi tőlem az életem értelmét,
Elveszi tőlem a Kedvesem szerelmét.
Miért teszed ezt velem? - kérdezem ordítva,
De nem válaszol, csak áll nekem hátat fordítva.
Miért teszed ezt velem? - kérdezem elcsukló hangon,
De "Ő" már nem törődik velem, mert nem hallja a hangom.
A kíntól fáradtan beletörődök a vereségbe,
S egyedül maradok szívtelenül a sötétségbe’.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Spirit2008. február 14. 07:20
Misi nagyon jó ez a vers,de remélem te is tudod,hogy minden van valamiért és nem szabad elsőre ítélni.Lehet,hogy az éppen úgy jó ahogy történt,még ha jelen pillanat fáj is,idővel rájössz,hogy ez így jobb és így kellett lennie.Mindezt tapasztalatból mondom.