José Ármándó Konscita

Valóság

Elhervadt a virágom,
Ott hagyott egyedül e világon.
Mitévő legyek én,
Kinek szíve alig él?

Nincs kedvesem,
Nincs, ki szeressen.
Egyedül járom az utam,
Ezt eddig is tudtam.

Lelkem ezt már nem bírja,
Ez kőbe van írva.
Kegyetlen a sorsom,
Ezt nem úszom meg olcsón.

Fáj, hogy egyedül maradtam,
Fáj, hiszen ezt nem így akartam.
Kívánságom csak képzelet,
Enyhíti nehéz életem.

Nincs ember, kiben bízzak,
Engem csak kihasználnak.
Egyetlen barátom az éj,
Mert pont olyan, mint én.

Tele van rejtéllyel
Ez a nagy ismeretlen,
Sötét, sötét éjjel,
Keresem az életem.

Minden ember olyan, mint a Hold,
Sötét része egy nagy ismeretlen.
Mindenki azt mondja, ez így van jól,
Igazságot keresem, áldozatom a szerelem.