Leesni
Tudod, néha eltűnök,
Miután megláttak.
S talán megszűnök,
Mert ki csak elzárja
Szívét, az el is felejt.
Mert ő is ugyanúgy elejt,
És nem érdekli, hogy vélem ki
Fog törődni, ki fog felkaparni
A mocskos, verejtékes földről.
Aztán megint játszik,
És én újra elhiszem,
Hogy soha nem tágít
Már mellőlem, hiszen
Az ember már csak ilyen.
Könnyebb felejteni és
Csak nevetni az élet kínján,
Könnyebb törölni, nem figyelni,
Romokban heverve hagyni,
Lelocsolni vízzel, és fagyba
Lökni rohadni, csak felejteni.
Csak felejteni,
S lemorzsolódni.
Csak felejteni...
Csak felejteni.
2023. április 24.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lnagypet2023. május 13. 15:18
Kemény vélemény az empátia nélküli világról, a közöny identitásáról
lehúztad szürke fátylat,és szembe nézhettünk hibáinkkal!
Nagy hatású verssorok, elismerő szívvel fogadtam!
Szeretettel: Z Nagy L
Detti2023. május 12. 10:42
Szépen megfogalmaztad érzéseid, nagy szívvel gratulálok: Betti
MarcziM.Mathias2023. május 12. 10:14
Tetszik ez a versed!
Szívvel:
Mathias
S_Patricia2023. május 11. 19:06
Tetszett, valóságos gyötrődés, a felejtés segít. Szívvel olvastam.
cher_louis2023. május 11. 17:33
Borongós, szép versed szívlelem
feri572023. május 11. 16:49
Szomorkás, szép alkotás Bettina.
Szívvel gratulálok.
Feri