Czető László

Fülemüle

Éjjelente szépen dalolsz, de nem látlak, ki vagy te,
Hozzám szólsz, vagy párod hívod, hogy bokor alján laksz-e?
Egyszerre oly sokat mondasz, szinte nem is értem,
Gyönyörködöm énekedben, olyan, amit kértem.
Jobb volna, ha láthatnám, honnan eme hangok,
Miket éjsötétben gyönyörködve füleimben hallok.
Milyen lehet a zakód, kíváncsi vagyok,
Milyen alatta kis inged, kérdeztem a Napot.
De nem ismer ő sem, ritkán látott téged,
Esetleg egy távolabbi rokont vagy a testvéred.
Javasolta nékem, kérdezzem a Holdat,
Ő lesz megmondója annak, ki éjjel dalolgat.
Megkérdeztem őt is, elmondta ő ingyen,
Hogy szürke zakó van a világosabb ingen.
Pici csőröd sárga, s nincs rajtad paróka,
Farktollaid színe meg olyan, mint a róka.
Éneked a legszebb nekem, de a színed halovány,
Kedves neved úgy szeretem,
Fülemüle, csalogány.